A svéd In Flames zenekart gondolom senkinek nem kell bemutatnom. A banda 1994-2000 között 5 nagylemezt és 2 EP-t adott ki, mindegyiken igazi minőségi dallamos death metal (vagy inkább nevezzük dallamos, hörgős zenének) volt. A fordulópontot a 2002-es Reroute to Remain album jelentette, ami csak nyomokban emlékeztetett a régi In Flames-re. Ennek ellenére az a […]
Tovább »
Megmondom őszintén, eddig még nem hallottam a holland Occult zenekarról. A banda eddig 4 lemezt és egy DVD-t jelentetett meg, és olyan nevekkel turnézott már, mint a Morbid Angel, Exodus, Marduk, Immortal. Az ötödik album a Karmageddon Media-nál jelenik meg, Elegy For The Weak címmel. A kiadó honlapján azt igérik, hogy Slayert megszégyenítő riffeket és […]
Tovább »
A detroiti The Black Dahlia Murder számomra a tavalyi év egyik legkellemesebb meglepetése volt. A srácoknak ez az első lemezük, eddig 2 demót és egy EP-t adtak ki. Megjelenésük alapján simán beférnének bármelyik rádiórock bandába, de ez csak a látszat, itt kérem szépen másról van szó. A nyitó tétel egy rövid intró, igazából semmi nem […]
Tovább »
A csolnoki Stainless Steel zenekart 1994-ben alapította 4 rockzene iránt rajongó fiatal, majd csatlakozott hozzájuk egy újabb gitáros, így lett teljes a felállásuk. A kritika tárgyát képező Wigant album előtt két demót is rögzítettek (Tűzpróba – 1997, The Fable of Prowess – 1999), ennek ismeretében talán már nem tűnik túl merész vállalkozásnak, hogy első albumként […]
Tovább »
Ha visszatekintek a 2003-as évre, tulajdonképp 2 album volt, amit nagyon vártam, nem csalódtam, és nehéz róluk elfogulatlanul írni. Az egyik a Nevermore, a másik ez. Ismét megpróbálom palástolni az elfogultságom, remélhetőleg több sikerrel, mint a Nevermorénél. Ez az anyag az Arch Enemy ötödik albuma, a női énekessel azonban a második. Nem tudom miért, de […]
Tovább »
Amikor 1995-ben, az Iron Maidenes meg Judas Priestes korszakomban, amikor még gőzöm sem volt, mi az a death metal, valaki megmutatta ezt az albumot. 10 év múlva biztosan állíthatom, akkor az életem zeneileg nagyon nagy fordulatot vett. A csapat munkásságát ismerve, ez az album diszkográfiába egyáltalán nem volt illő, mégis rengetegen ezzel szerették meg őket. […]
Tovább »
Sok olyan magyar csapat van, amelyek igazán megérdemelnék a nagykiadós hátteret, olyanok, akikben több van annál, minthogy az underground árnyékában maradjanak. Ilyen a CasketGarden, ami már megtette az első lépést, hogy kitörjön kishazánkból, és nyugat felé induljon. Ez a lépés a debütáló album volt, amit a szlovák Metal age adott ki. Kezdjük előszöris a borítóval. […]
Tovább »
Kevés olyan ember vagy zenekar létezik, ami egy stílusnak az alapkövét tette le. Olyan még kevesebb, aki két stílust alapított. Ilyen hatalmas zenei koponya volt Chuck Schuldiner, aki a death metált és a progresszív death metált kreálta. Az utóbbi műfaj megteremtője volt ez a lemez, amiről most írok. A Control denied csak egy project volt, […]
Tovább »
Az úr 2004.-ik évében 3 death albumot vártam igazából. Az első, a Kataklysm okozott egy kis csalódást. A másikkal, a Cannibal Corpsével nagyon meg voltam elégedve. A harmadik, a Deicide (amit talán a legjobban vártam) okozta a legnagyobb csalódást. Hogy miért? Azért, mert nem Deicide. Mert unalmas. Nem mondom, hallottam már ennél semmitmondóbb és unalmasabb […]
Tovább »
Ha valaki megkérdezné tőlem, hogy melyik a legnagyobb death metal ország, Amerika után gondolkodás nélkül meg merném említeni Lengyelországot. Ugyanis itt olyan bandák kezdték el és folytatták a pályafutásukat, mint a Vader, a Behemoth, és jelen kritikánk tárgya, a Dies Irae. A csapatot nevezhetjük egy projectnek is, ugyanis a gitáros Mauser és a dobos Doc […]
Tovább »
