Idén talán ezt a death albumot vártam legkevésbé, sőt, egyáltalán nem is érdekelt, mikor fog megjelenni. Ez, mint mostanság kiderült, elég nagy hiba volt, de erről később. A Dismember munkásságát régen nem igazán követtem, ismertem 1-2 számot, és ott meghúzódott az ismerettség határa nálam. A hallgatás után olyan gondolatokkal álltam fel, mint ‘a dob néha […]
Tovább »
Unatkoztam. Egészen fél órával ezelőttig. Mostmár nem. Elmesélem, miért. Unalmamban mindenféle idióta honlapot böngésztem az interneten, épp a Warner Music Hungary honlapján jártam, és a kiadónak azon kiadványait nézegettem, amiket a fejesek rocknak tituláltak. Görgettem szorgalmasan, majd megláttam a Pantera best of-ot, rá is kattintottam sebesen, hogy vajh’ mit írnak róla. Egy idézet volt ott, […]
Tovább »
Na igen. Minden jobb csapatnak eljön az az idő, amikor csinál egy olyan lemezt, ami teljesen megosztja a rajongótábort. Elég a Hypocrisy – Catch 22 című remekművére gondolni, ami ugyebár kettétépte a fanokat, voltak, akik megutálták a zenekart, voltak, akik akkor szerették meg igazán. Nos, a Kataklysm történetének második ilyen albuma elé érzezett. Ennél az […]
Tovább »
Amikor az ismerősöm 2002 végén azt kérdezte tőlem, hogy „figyelj má’, hallottad már az új Lowbrowot?”, az én válaszom az volt, hogy „haggyá’ má’ békét, nem kell a póver metálod, most jelent meg az új Napalm Death, van mit hallgatnom”, vagyis elküldtem a Lowbrowjával együtt. De a következő mondata nagyon meglepett: „ebben a bandában zenél […]
Tovább »
Nagyon kevés olyan zenekar van, amire azt lehet mondani, hogy nem csupán egy csapat stílusát követi, hanem egy kis Pantera, egy kis Static-x, vagyis sok csapat zenéjének stílusát viseli magán. De olyan zenekar talán csak egy van, amelyre azt lehet mondani, hogy senki és semmi nem volt rájuk hatással azért, mert ilyen zenét senki sem […]
Tovább »
Ez az album számomra a 2002-es év egyik legkíméletlenebbül zúzó albuma volt. Annak is vártam, tehát nem csalódtam. Napalmék mostanság kezdtek a kisérletezős korszakból áttérni a „vissza a gyökerekhez” hozzáálláshoz, ennek a szellemében készült az előző, az Enemy of the music business, amit annak idején hasonlóképp szerettem, mint ezt. Nos, vannak, akiknek a Diatribes-Inside the […]
Tovább »
Nincs mese, erről az albumról szinte lehetetlen elfogulatlanul írni, bár én megpróbálom. Tudom, hogy nem fog sikerülni, ugyanis látom a fejemben torlódó gondolatok ezreit, amik egy csöppet elfogultak. Na, akkor belekezdenék. A Nevermore nem egy underground zenekar, gondolom sokan ismerik, és akik ott voltak a tavalyi koncerten, tudják, hogy élőben is állatok. Az album, riffileg […]
Tovább »
Igen nagy felelőtlenség lenne úgy kezdenem a kritikát, hogy „Jaj de vártam már ezt az albumot” vagy „Végre itt van, megérkezett hazánk egyik legkiemelkedőbb zenekarának új lemeze”, esetleg elintézném egy szimpla „Végre” szócskával. Hogy miért? Mert egyáltalán nem érdekelt sem a zenekar, sem a lemez. Egy-két régebbi számot már hallottam, de mint ahogy egyik magyar […]
Tovább »
Garael barátommal azon dumcsiztunk, hogy fölösleges dolog a kategorizálás. Hát igen, azt állítom most is. De a kategorizálás kell, mert így lehet jobban érzékeltetni az adott album által képviselt zenei irányt. Hát, amit a The Legion albumán hallunk, az black metal. Nem holmi szintis vámpírmese megzenésítve, nem electro-indusztriál gépezet, hanem az, amiről mindig is szólt […]
Tovább »
A sors ismét összehozott egy eddig általam soha nem hallott zenekarral. És nem kellett sok idő ahhoz, hogy megszeressem, vele éljek, ihletet adjon, optimizmust az élethez. Számomra nagyon fontos, hogy egy albumnak legyen hangulati töltete is, ne csak zsigerből szóljon, hanem legyen benne lelki tartalom is. Az ember tudjon „utazni” a zenével, tudjon, felemelkedi a […]
Tovább »
