Egész friss megjelenésként kaptam kézhez a fent említett albumot, ami a rendkívül sokoldalú Ian Parry (ex-Hammerhead, ex-Vengeance, Ayreon, jelenleg Elegy) egyik projectjeként működik. Zenésztársakként Stephan Lill (gitár-Vanden Plas), Casey Grillo(dob-Kamelot), Jan Bilisma (bőgő-Vengeance), valamint Joshua Dutrieux (billentyű-Elegy) van jegyezve a borítón. A zene progresszív power metál. Az album dalai a lírai lassúságú daloktól az egész […]
Tovább »
Hogy őszintén bevalljam, mindig kétségek közepette, és eleve negatív érzelmekkel telve teszem be a cd-lejátszóba a magyar előadók szerzeményeit. Igazán egy-két kivétellel nem is hallottam még olyan magyar ZENÉT, amely külföldön is megállná a helyét. Plusz még ha hozzáteszem, hogy maga a magyar nyelv nem épp a leghangulatosabb hangzású nyelvek egyike, főként ha metál zenéről […]
Tovább »
Az Eidolon munkásságával a 2001-es Hallowed Apparition albummal találkoztam először. Tömör power-metált nyomtak a kanadai srácok. Az akkori énekesüket azóta lecserélték Pat Mulock-ra. A zene annyiban változott, hogy az új albumukkal a Drover tesók elkészítették eddigi legkeményebb albumukat. Itt-ott egész death-metalosra vették a figurát! Az album nagy negatívuma számomra az volt, hogy nem érzem egységesnek. […]
Tovább »
Nos, végre lehetőségem van arra, hogy írjak egy olyan bandáról, ami az általam legkedveltebb zenei műfaj, az ízig-vérig amerikai power-prog-metál berkein belül tevékenykedik. Már az első albumukkal (The Dark Discovery – 1998) meggyőztek, tudatták velem, hogy itt egy őrült energikus, tájfunként tomboló, mégis mély érzelmeket megmozgató, a metált művészi módón művelő svéd (természetesen) fogatról van […]
Tovább »
Hogy őszintén bevalljam, már régóta várom ezt az albumot! Ha megnézitek én csináltam az előző kritikát is, és ha van valami, ami leírja az ízlésemet, akkor az Evergrey előző két albuma (In a search of truth, Recreation day) az az, ez a megfejtés Philo zenei ízléséhez :-). Olyannyira betaláltak nálam ezek a zenék, hogy a […]
Tovább »
…hát igen, hosszú hallgatás után írok újra lemezismertetőt! Szerintem aki végighallgatja ezt az albumot, valami nagyon jóval ismerkedhet meg… Hát hadban álltam eddig a francia zenészekkel, talán kivétel csak az Adagio-volt, de lassan át kell értékelnem a francia metal-ról alkotott véleményem. Ez a kis tünemény csapat 2000-ben alakult, méghozzá olyan céllal, hogy valami újat hozzanak […]
Tovább »
Hm. Egész jól kezdődik ez az új Machine Head lemez! Már az első albumuk óta várok, hogy végre kiadjanak valami olyan kötetes gyűjteményt, ami felér a debütalbummal. A nyitó tétel középtempós, de a skacok hamar jelzik, hogy itt nem nagyon lesz szó kórusokról, megaszintiszőnyegekről, finom, érzelgős dalokról. Ez a Rob Flynn csóka még mindíg dühös! […]
Tovább »
Jó szokásomhoz híven az album ismertetése előtt meglátogattam a csapat honlapját. Nos, egy három lemezt megért bandának szerintem lassan már illenék odafigyelni az önpromótáló dolgokra, például a honlap külcsínére. Meg kell mondanom, ritkán látni ennyire amatőr honlapot, ennyire amatőr fotókkal. Szinte hangosan kacagtam, amikor egy-egy menüt megnyitottam. A belépő főoldal is elég szegényes volt, de […]
Tovább »
Teljesen véletlenül akadtam rá erre a számomra ismeretlen zenekarra, de megmondom őszintén kellemes meglepetést okoztak a számomra. A zenekar 1997-ben alakult és jónéhány tagcserén átesve alakult ki a jelenlegi felállás. Az Evolution Purgatory már a második kiadványuk, hiszen 2000-ben megjelentették a “The Hunter” albumot, sőt a címadó számról még egy videóklipp is készült. Az együttes […]
Tovább »
Most, hogy a Stratovarius (tecc?)halott, a Hammerfall még lemez előtt van, a Judas Priest is csak készül a nagy dobásra – lássuk csak, ki van még… – a Cage-ről mostanában nem hallani, épp ideje volt már, hogy kijöjjön egy tiszta-fém szívű társaság egy új albummal. Sőt, ismerve az érdekes nevű előző albumot (Infatuator ???), már […]
Tovább »
