A Snew egy amerikai rockzenekar, egész pontosan kaliforniaiak. 2008-ban jelent meg első albumuk, a tavalyi You’ve Got Some Nerve pedig már a negyedik a sorban. Bár a lemezen található egy Something New Everybody Wants című szám, a Snew nem épp az újító szándékáról híres. Inkább az önfeledt, pozitív kisugárzású, táncra, bulizásra késztető hard rock […]
Tovább »
És akkor Beth Blade megmutatta! Nemcsak a fogait, de a nyelvét is. Sőt, tett arról is, nehogy valaki véletlenül férfinak nézze! Kb. ezek a gondolatok jutottak eszembe a Beth Blade and the Beautiful Disasters: Show Me Your Teeth című albumának borítója kapcsán. Merthogy ehhez a lemezhez kaptam borítót is, igaz fényképpapírra nyomtatott elő-és hátlapot, […]
Tovább »
Előző cikkemben a Rome CD kapcsán beszámoltam arról, hogy mennyire ultraigényes a formáció promoterétől kapott gyári digipack kiadvány. Mivel a Fémforgács minden kolléga számára hobbi, amivel egy fityinget se keresünk, így szoktunk örülni annak, ha egy-egy ahhoz hasonlóan szép korong birtokába kerülünk, lévén az a „fizetségünk” a kritikáért cserébe. Nos, rögtön tudok is egy […]
Tovább »
Időnként kapunk olyan promókat, amik eléggé stílusidegenek, nem épp ’forgács-kompatibilisek. De ha már a zenekar/ kiadó/ PR-os volt annyira jó fej, hogy küldött nekünk egy fizikai példányt, akkor az a minimum, hogy írunk az adott albumról! Főleg, ha olyan gyönyörű, ultraigényes kiadványról van szó, mint a Rome legfrissebb lemeze! Rome = Jerome Reuter. Egy […]
Tovább »
A TREP (így, nagybetűvel) egy wales-i trió. 2017-ben alakultak, és még abban az évben ki is adtak egy demót Silence the Crows címmel, ami aztán első EP-jük, a jelen cikk tárgyát képező Lucian kezdő nótája lett. Alternatív rock/metalban utazik a három úriember, a promó lap olyan zenekarok kedvelőinek figyelmébe ajánlja őket, mint a Volbeat, […]
Tovább »
Emp ex-kolléga annak idején írt egy ismertetőt az In Flames Siren Charms című lemezéről, de a 2016-os folytatást, a Battles-t már senki sem kritizálta meg. Talán nem véletlenül… Nem mondom, hogy azért, mert rossz album lenne. Azért nem mondom, mert egyetlen dalt sem tudok róla felidézni… Lehet, hogy hónapok, vagy évek múlva a friss […]
Tovább »
Az Appearance of Nothing egy svájci prog. metal zenekar, akikre 2011-es, sorrendben második nagylemezük megjelenésekor figyeltem fel. Az All Gods Are Gone el is kapott rendesen akkoriban, írtam is róla egy recenziót, csakúgy, mint a három évvel később kiadott folytatásról. Bár az A New Beginning egy fokkal kevésbé nyerte el tetszésemet, stílusán belül számomra […]
Tovább »
Van abban valami sorsszerű, hogy a ’80-as évek végének, és a ’90-es évtizednek két ikonikus prog. metal bandája, a Dream Theater és a Queensryche egy hét eltéréssel adta ki friss albumát. Ráadásul szerintem mindkét zenekar új lemeze igen erősre sikeredett, már-már a fénykort idézik. Persze biztos vannak, akik nem így érzik, mindenesetre én rég voltam […]
Tovább »
Bár én a mai napig úgy tartom, hogy a helyén kezelve igenis jó lemez a The Astonishing, már régóta vártam arra, hogy a Dream Theater kiadjon egy lényegretörőbb, rövidebb dalokat tartalmazó, görcsmentes, örömzenélős albumot. A Distance Over Time pár hónappal ezelőtt közzétett dallistája alapján bíztam abban, hogy ez pont most fog bekövetkezni, lévén a […]
Tovább »
A Savatage The Wake of Magellan című mesterműve óta vonzódom a viharos vizeken hánykódó, tépett vitorlás hajót ábrázoló borítókhoz. 😀 Reménykedem benne, hátha valami hasonló jóságot rejtenek, mint amilyen a Magellan. Persze tudom, hogy az egy egyszeri és megismételhetetlen album, de mégis kíváncsian figyelem a hasonló koncepció alapján készült borítókat. Direktbe azért nem kutakodom […]
Tovább »
