Jeff Scott Soto egy elég foglalkoztatott énekes. Megfordult már jó pár zenekarban, de szólóban is nyomul, hol teljes nevén, hol meg csak Soto-ként. Ez utóbbi formációjának nemrég jelent meg harmadik nagylemeze, Origami címmel. Bár az első két korongot nem ismerem, ezt egy keményebb, metalosabb anyagnak ígérte főhősünk. Ebben lehet is valami, hisz az Origami-n […]
Tovább »
Kyle Thomas neve nem biztos, hogy annyira közismert metal berkekben, mint amennyire annak kellene lennie. Én anno a Floodgate első és ezidáig egyetlen albumán hallottam először a hangját és azóta tartom nyilván zseniális énekesként. Persze nem a Floodgate volt az első zenekara, hisz korábban a kultikus Exhorder élén tevékenykedett. Aki nem hallott volna még […]
Tovább »
A Salvus útját az első albumuk óta figyelemmel kísérem. Tehát több, mint 10 éve, hisz a Minden kezdet 2008-ban jelent meg. Akkoriban emlékszem, hogy egyes újságok, oldalak „Ákos meets In Flames” szlogennel próbálták körülírni muzsikájukat. Ebben volt is valami, ugyanis Pötörke Zoli hangja és főleg énekstílusa emlékeztetett, sőt a mai napig emlékeztet Ákoséra. A […]
Tovább »
A tunéziai Myrath megbízhatóan szállítja pár évente orientális metal stílusban előadott lemezeit, amik általában mind a „kritikusok”, mind a hallgatók/rajongók körében pozitív fogadtatásban szoktak részesülni. Szerintem nem lesz ez másként legújabb albumuk, a Shehili esetében sem. A letisztultság, dalközpontúság irányába való elmozdulás már az előző, Legacy című korongjukon is érezhető volt, a friss mű […]
Tovább »
Úgy látszik, az ex-Queensryche frontember nevével még manapság is el lehet adni lemezeket. Legalábbis a Frontiers Records-nál biztosan így gondolkodtak, amikor is összetrombitáltak egy zenekart Simone Mularoni és Geoff Tate főszereplésével. Bár a dolog oroszlánrésze, azaz a zeneszerzés a hangmérnökként és producerként is tevékenykedő derék olasz multiinstrumentalistára maradt, mégis nem Sweet Oblivion feat. Simone […]
Tovább »
A Kerekes Band egy igen aktív zenekar. Legutóbbi nagylemezük 2016-ban jelent meg, de tavaly kijött egy róluk szóló, Kábé 23 című könyv. Emellett rendszeresen koncerteznek ország szerte és külföldön is. És az idei év egy új, különleges kiadványt hozott. Jelesül a ReWind című korongot. Ami nem egy normál sorlemez, hanem egy 12 dalt tartalmazó […]
Tovább »
„Most az emberi elme legsötétebb, legeldugottabb sarkában járunk, a tudatalatti alvilágban. Egy ragyogó veremben, ahol az ember önmagával találkozik… A pokolban, Netley. A pokolban vagyunk.” Sokan manapság is úgy gondolják, hogy a képregények gyerekeknek valók. Pedig nem! Persze akadnak kimondottan nekik szólók is, de a többségük kortól függetlenül élvezhető. Viszont vannak, amik kifejezetten felnőtteknek szólnak. […]
Tovább »
Amikor 2011-ben megjelent a Sympathetic Resonance, John Arch és Jim Matheos projektjének első albuma, nem tudhattuk, hogy lesz-e egyáltalán folytatása, és ha igen, mikor. Nos, röpke 8 évet kellett csak várni arra, hogy a két úriember, neves vendégmuzsikusokkal kiegészülve elkészítse a második albumot. Mondjuk ezen nincs mit csodálkozni, hisz Matheos-nak ott van ugye a […]
Tovább »
Bő egy héttel ezelőtt Szabó Peti ex-szerkesztőtársam rám írt és érdeklődött, hogy tervezek-e kritikát az új Rammstein-ről, mert neki lenne mondanivalója és összehozhatnánk egy „négykezes” recenziót, amire már volt (ha nem is túl sok) példa a ’forgácson. Gondoltam, miért ne?! Ő már múlt hétvégén átküldte nekem gondolatait, de lelkemre kötötte, hogy ne olvassam el […]
Tovább »
A Zapruder egy 2010 óta aktív francia hardcore zenekar. Mivel francia, nem a szokásos módon közelítik meg a műfajt. Az ő HC muzsikájukban ugyanis néha főszereplővé lép elő a szaxofon. Továbbá jellemző rájuk a matekozás, meg az elszállások is. Ráadásul self-titled albumokat sem akármilyen borítóba csomagolták. Chien Bleu felelt az artwork-ért és japánosra vette […]
Tovább »
