Szerző: oldboy

Hobo – Hé, Magyar Joe!

 

Földes László Hobo ajánlója új, Hé, Magyar Joe! című dupla nagylemezéhez:

„Az ötlet magától és váratlanul jött, könyvírás közben. Jimi HendrixHey Joe”-ját hallgattam, amit évtizedekkel ezelőtt lefordítottam, kicsit tovább írtam és azóta is játszom. Felötlött, hogyha nekem lehet amerikai nevem, a „Hobo”, akkor „Joe” miért ne lehetne magyar?

Aztán pillanatok alatt felvázoltam egy 21 címből álló számötlet sorozatot. Ez később, az „érzékeny” zeneszerzők legnagyobb fájdalmára harmincra bővült. A dalokból végül 27 került rögzítésre.

A szomorú történet Joeról, azaz Magyar Józsefről, egy kedves kisemberről szól. Családjáról, felnövekedéséről, a zenével való találkozásáról, szerelméről, házasságáról, megcsalatásáról, a gyilkosságról, börtönéveiről, szabadulásáról, de leginkább sosem múló lelkiismeretfurdalásáról, hogy megölte feleségét, akit nagyon szeretett.

Megpróbáltam belevinni korunkat is, de a fő irány a bűntudat és a felelősségvállalás volt.

A lemezt a Bob Dylan előtt tisztelgő albumom zenészeivel készítem és ők a zeneszerzők is. Gál István, Igali Csanád, Kiss Zoltán és Pengő Csaba, valamint Besenyei Csaba játszanak velem. Műfaját tekintve az elbeszélő blues dominál, de a szövegek okán nem rockos, hanem inkább akusztikus formában. A hagyományos hangszerek mellett nagybőgő, zongora, orgona, dobró, szájharmonika is megszólal a műben.

Ma már az emberek alig vásárolnak CD-t, ám ismerve az engem évtizedek óta követő közönséget, akiknek polcán ott sorakoznak a kiadványaim, a GrundRecords dupla CD-n is megjelenteti a legalább 90 perces anyagot. Természetesen a digitális világ részére is elérhető lesz az új album, felkerül minden ismert letöltő és stream felületre is.

Meghallgatása nem lesz felhőtlen szórakozás, de mivel ezt már megszokták tőlem, szíves figyelmükbe ajánlom legújabb művem.

Elhallgatott zenekarok – a 60-as 70-es évekből… – 2018

Három darabból álló (2CD és 1 DVD), exkluzív szett jelent meg nemrég a GrundRecords gondozásában, Elhallgatott zenekarok a 60-as, 70-es évekből… címmel. Egy kis zene-és társadalomtörténeti kitekintés: „A hatvanas-hetvenes évek progresszív kultúrájának van egy alig feltárt területe: a magyar pop-rock underground vonulata. Elhallgatott, de nem elfeledett zenekarok mint az Atlas, a Taurus, a Syrius és […]

Tovább »

Gitárpárbaj III. – Staféta – 2018

  Hegedűs István szépen összefoglalta a GrundRecords kiadásában megjelent Gitárpárbaj  III. – Staféta című dupla lemezes (1 CD, 1 DVD) kiadvány történeti hátterét, így kölcsönveszem tőle ezt az alapos ismertetőt, bevezető gyanánt: „Felkai Miklós fejében több mint három évtizede született meg a gondolat, hogy csapatba terelje a nyolcvanas évek közepe-végének akkori legmeghatározóbb gitárosait. 1986. április […]

Tovább »

Riverside – Wasteland – 2018

  Nem lett vidám a Riverside új nagylemeze. Nyilván, aki tisztában van az előzményekkel, nem is csodálkozik ezen. Na, nem mintha eddigi távol állt volna tőlük a melankolikus hangvétel, de a Wasteland egyértelműen volt zenésztársuk, barátjuk emléke előtt tiszteleg. A friss dalokkal írták ki magukból Piotr Grudziński halála miatt érzett fájdalmukat, keserűségüket. Piotr, a zenekar […]

Tovább »

Bohém Rapszódia

  Fanyalogni nagyon tudunk! De biztos, hogy mindig kell? Például a Bohém Rapszódia kapcsán. Mert olvasgatva a kommenteket, filmkritikákat, amik azért alapvetően pozitívak, de akad köztük jó pár negatív is, egyből ez jutott eszembe. Az egy dolog, hogy a kritikusok fanyalognak, végül is az a dolguk. 😀 Többek között… De úgy érzem, hogy egy részüknek […]

Tovább »

The Moor – Jupiter’s Immigrants – 2018

Az olasz The Moor egy ígéretes debütáló lemezzel rukkolt elő 2012-ben, de a folytatás elég sokat váratott magára. Szinte már el is felejtkeztem róluk, amikor is véletlenül belefutottam második albumukba, mely a Jupiter’s Immigrants címet kapta a keresztségben. Nos, ahhoz képest, hogy hat év telt el az előző korong óta, illetve, hogy egy progresszív rock/metal […]

Tovább »

F.O. System – Day of the Gloom vinylen

A demók még jók voltak…
Ugye mindenkinek ismerős ez a vicces szlogen?
Nos, sokak szerint ez a mondás különösen igaz az F.O. Systemre. A zenekar első nagylemeze 1990-ben jelent meg, mire azonban az album napvilágot látott, már leáldozott a ’80-as évek hazai undergroundjára jellemző hangulatvilág és a tagok is más zenei stílusok felé fordultak. Ez a kissé rockba hajló hangzás az akkori rajongók egy részéből ellenérzést váltott ki, és sokan már akkor is a korábban megjelent, demófelvételeket tartalmazó kazettára, a Day of the Gloom anyagára esküdtek.
2012-ben már CD-n napvilágot láttak ezek a korai felvételek, amikor a GrundRecords újrahúzta a legendás nagylemezt. A kétlemezes kiadvány második korongján kapott helyet a Day of the Gloom gondosan remaszterizálva.
A vinyl formátum rajongói 2016-ban, 25 év késéssel ugyan, de kézhez kaphatták a nagylemezt. Most, két évvel később a Day of the Gloom is megjelent hanglemezen.
Érdekesség, hogy egyszerre két verzióban is elérhető az anyag. A sztenderd kiadás normál súlyú fekete vinyl, amiből 300 darab számozott példány készült.

Megvásárolható azonban a lemez 180 grammos, átlátszó, pearl-clear színárnyalatú vinylbe préselve is. Ebből 200 darab készült, ugyancsak sorszámozott és kereskedelmi forgalomba nem kerül, csak a kiadó weboldalán vásárolható meg.

Természetesen a fekete korong is beszerezhető ugyanott:
http://grundrecords.hu/fosystem-dayofthegloom

III. Gitárpárbaj – a GrundRecords friss kiadványa

Felkai Miklós fejében több mint három évtizede született meg a gondolat, hogy csapatba terelje a nyolcvanas évek közepe-végének akkori legmeghatározóbb gitárosait. 1986. április 18-án hat gitárfenomén, az egy évre rá tragikus halált halt Bencsik Sándor, a több zenekart is megjárt, s több zenei stílusban otthonosan és kiválóan mozgó Felkai Miklós, az egyedi hangzásvilágú Menyhárt János, a mindenkori sztármuzsikus-virtuóz Tátrai Tibor, a sokáig háttérben – méltatlanul – meghúzódó Szűcs Antal Gábor, valamint a progresszív rock egyik mestere, Varga János közösen lépett a Petőfi Csarnok színpadára.

Gitárpárbaj - Led Zeppelin - Moby Dick - 2017.11.19 - Barba Negra
Ismét a Petőfi Csarnok adott otthont 2002. április 30-án a második Gitárpárbaj rendezvényének: ekkor a korábbi három résztvevő (Felkai, Tátrai, Szűcs) mellé a már akkor veteránnak számító Závodi János és Karácsony János, valamint a fiatalabb nemzedék képviseletében az Edda gitárosa, Alapi István csatlakozott.

S, ha már az ifjabb nemzedékeknél tartunk: az első Gitárpárbaj óta eltelt időszakban legalább három generáció nőtt fel, ami ugyancsak kitermelte a maga tehetségét. Éppen ezért időszerű, hogy 2017-ben a kiérdemesült gitárhősök mellett a fiatalabb korosztály is megmutathassa magát. Felkai Miklóst (Lux, Color, Apostol, Felkai Jam, Bergendy, Fantomasz) és Karácsony Jánost (Ferm, Generál, LGT) követve Alapi István (Front, Moho Sapiens, XL Sisters, Keresztes Ildikó Band, Edda, Alapi Power Band) képviseli az idősebb generációt, átadva a stafétát két tizenéves ifjú titánnak, Somogyi Remignek (19), valamint Fehér Ádámnak (12), akik játékukkal együtt, de külön-külön is, már többször ejtették ámulatba közönségüket.

Az öt gitárost, a jól bevált hagyományok szerint kéttagú ritmusszekció (Pethő Gábor basszusgitár, Móré Attila dob) valamint egy billentyűs (Horváth András) kíséri, de a harmadik, jubileumi Gitárpárbaj ezúttal különlegességgel is szolgál: a háromgenerációs gitárnyüvő férfiak mellett egy rendkívül tehetséges, fiatal hölgy is helyet kap az exkluzív műsorban. Kézdy Luca hegedűművész invenciózus, egyedi stílusú és hangvételű játékával méltán érdemelte ki az Év Hegedűse kitüntető címet 2016-ban.

A harmadik Gitárpárbaj művészeti koncepciója –  az előző kettőhöz viszonyítva – mit sem változott. A Barba Negra Music Club színpadára megálmodott, több mint százperces előadás a különböző játékstílusú, eltérő habitusú, művészi koncepciójú gitárosok magas színvonalú, csapatmunkában megvalósított örömzenéje lett. Végigtekintve a repertoáron, a bluestól a heavy metalig, a countrytól a klasszikus zenei átdolgozáson át a hard rockig szinte valamennyi műfaj képviselteti magát.

Az Arany-öböl kapuja
 

The Trousers – Invisible Darkness – 2018

  Úgy tűnik nem csak nekem tetszett a The Trousers legutóbbi nagylemeze, a 2015-ös Mother of Illusion! Az album dalait külföldön is sugározták underground rock rádiók, televíziók. Nem csak Európában, de az USA-ban és Ausztráliában is jelent meg pozitív ismertető a korongról. Ami egyrészt örömteli, másrészt kicsit szomorú is. Abból a szempontból szomorú, hogy ők […]

Tovább »

Druknroll – Unbalanced – 2018

  Tíz évnyi cikkírással a hátam mögött egyre gyakrabban futok bele olyan zenekarokba, melyek korábbi lemezéről, vagy lemezeiről is én emlékeztem meg anno. Az orosz Druknroll esetében az Unbalanced a harmadik album, amiről én írom az ismertetőt. Ráadásul róluk csupán az én két előző cikkem képezi az összes tartalmat oldalunkon. Se egy hír, se egy […]

Tovább »