A Rémember által játszott muzsika se mondható igazán ’forgács kompatibilisnek. Sőt, gyanítom, hogy olvasóink nagy része (főleg a fiatalabb generáció) talán még nem is hallott erről a fura nevű és még furább zenében utazó bandáról. Én, mint „öreg róka” vissza tudok emlékezni a csapat még aktív korszakára, bár a komplett diszkográfiájukat nem ismerem. Mondjuk az […]
Tovább »
Töredelmesen bevallom, a szimfonikus metal sose tartozott a kedvenc stílusaim közé. Ennek több oka is van. Egyrészt az e műfajban alkotó zenekarok nagyobb hányada énekesnővel az élen kezdte meg világhódító útját. A folyamatos áriázástól pedig rövid időn belül a falra mászom. Másrészt a klasszikus zenei hangszereket gyakran műanyag vonósokkal, fúvósokkal igyekeztek pótolni, inkább kevesebb, mint […]
Tovább »
Az orosz Auron nemrég szabadított a világra cím nélküli debütáló nagylemezét. Bár 2007-ben alakultak, úgy tűnik ez a self-titled korong az első hivatalos hanghordozójuk. Progresszív heavy metalban utazik a négyes, de akadnak hard rockos, sőt az AOR határát súroló momentumok, dalok is az albumon. Továbbá nyilvánvaló, hogy a Malmsteen-féle neoklasszikus gitározás is hatással volt rájuk. […]
Tovább »
A One Step Beyond az Ausztrália-béli Adelaide-ben székel. Nem ma kezdték az ipart, hisz 1997-ben alakultak. Ennek ellenére a tavaly megjelent The Music of Chance csupán a harmadik nagylemezük. Facebook oldalukon a nagyon tág „metal” halmazba sorolják magukat, míg a Fém Enciklopédia az experimentális death metal skatulyába helyezi őket. Friss korongjukat a Metal Scrap gondozza, […]
Tovább »
És íme, a negyedik! Eddig három EP-t mutattam be a francia Dooweet által promotált bandáktól, de jeleztem, hogy egy nagylemez is hozzám került ezeken túl. Ami nem más, mint a Mallory, 2 címet viselő korongja. A kísérőlevélből kiderül, hogy a Mallory nevű hölgy 47 éves korában egy párizsi bárban összetalálkozott négy zenésszel és együttes erővel […]
Tovább »
A Phal:Angst egy osztrák csapat, egyenesen Bécsből. Black Country címmel jelent meg tavaly év végén harmadik nagylemezük. A kezdetben doomos alapokon nyugvó zenéjüket szép lassan fölváltották a post-os megoldások, elektronikus behatások. Olyannyira, hogy friss korongjuk dalaiból egy remix albumot is kihoztak. Ez a frappáns Black Country Revisited címen fut. Őszintén szólva alig ismerem a sógorok […]
Tovább »
Nem is gondolná az ember, hogy Görögországban elég sok metal banda ténykedik. Pedig a Metal Archives 1671 csapatot tart nyilván. És akkor még ott vannak azok, akik nem szerepelnek az adatbázisban, de mégis léteznek. Persze az 1671 közül akad jó pár, akik már feloszlottak, de valószínűleg azok nélkül is jóval meghaladja az ezret a fémzenében […]
Tovább »
Az Exlibris előző lemezéről bahon ex-kolléga írt ismertetőt. Előre leszögezem: vele ellentétben én nem vagyok a heavy/power metal nagy ismerője, kedvelője. Olyan bandákat említ meg a recenziójában, amiket jobbára csak névről ismerek. Vagy még úgy se… Ezek után fölvetődhet bennetek a kérdés, hogy akkor miért én írok a lengyelek friss korongjáról. Baromi egyszerű a válasz: […]
Tovább »
Íme a harmadik Dooweet-es EP, a One Last Shot First Gear-je. A szintén francia ötösfogat a Lynyrd Skynyrd féle southern rockot keveri a Motörhead agresszivitásával és ezt az egyveleget Guns N’ Roses ízű gitárszólókkal bolondítja. Legalábbis a promoszöveg ezt állítja… Meg azt, hogy vannak, akik ezt a keveréket dust metalként aposztrofálják. Biztos a srácoknak is […]
Tovább »
Az érdekes nevű BigBangBayBees 2005-ben alakult és azóta három EP-t készítettek. Legutóbbi, Little Nothing címre keresztelt középlemezük tavaly év elején látott napvilágot. Öt dalt tartalmaz, 25 és fél percben. A Dooweet Promotion által küldött kísérőlevél szerint stílusilag a rock, a heavy rock és a power pop keverékét játsszák a srácok. Magyarán: dallamos, mondhatni rádióbarát rockzenében […]
Tovább »
