Gyakorlatilag előre borítékolható volt, hogy a Queensryche névért folytatott harcból nem Geoff Tate fog kikerülni győztesen. Így is lett. Korábbi társai használhatják a nevet, Geoffnak viszont megítélte a bíróság az Operation: Mindcrime első és második része élő előadásának kizárólagosságát. Azaz, elejétől végéig csakis ő és új csapata nyomhatja el koncerten a legendás albumokat. Ennek fényében […]
Tovább »
Tegye föl a kezét, aki tudta, hogy létezik „teszkós” CD! Bevallom, én nem tudtam. Pedig kérem alássan, ilyen márkájú írott lemezen juttatta el hozzánk a Hiraeth nevű banda első EP-jét, egyenesen Londonból. Borító és minden extra nélkül érkezett a cucc. Azért egy infólapot mellékeltek, amiből kiderül, hogy rövid időn belül tettek szert ismertségre a brit […]
Tovább »
A finn Amorphis-t azt hiszem, senkinek sem kell bemutatni. Az idén negyed évszázados zenekar méltán lett ismert/elismert metalos körökben. Egy kis érdekesség: ők voltak az első banda, akiket a The Metal Archives adatbázisába rögzítettek. Természetesen pályafutásuk eddigi 25 esztendeje alatt a muzsikájuk is változott. Nem is egyszer. A kezdeti idők death/doom alapú zenéje lemezről-lemezre finomodott […]
Tovább »
Finoman szólva sem estem hasra az európai prog. színtér egyik vezető bandájának friss lemezétől. Első hallgatás után szinte megrökönyödtem a Riverside érthetetlennek tűnő lenyugvásán, zenéjük ilyetén történő finomodásán. Persze sose toltak ők brutál, agresszív talpalávalót, de még a legutóbbi, 2013-as Shrine of New Generation Slaves is tartogatott keményebb momentumokat, metalos pillanatokat. A Love, Fear and […]
Tovább »
Gondolom nem csak nekem tűnt fel, hogy az Iron Maiden közismert „melódiákat” használt fel új albuma kezdő és záró nótájában. Az If Eternity Should Fail elején felbukkanó dallam három hangja megegyezik Bach d-moll Toccata és Fúgájának nyitányával. Az Empire of the Clouds-ban pedig a Metallica-hoz hasonlóan Dickinsonék is újrahasznosítják az S.O.S. ütemeit. Ezen túl (szokásukhoz […]
Tovább »
Az idő fura dolgokra képes! Mondjuk, megszépít ezt-azt… Mostanában azt veszem észre, hogy egyes zenei stílusok, amik megjelenésük idején durván megosztották a gitáralapú muzsikák rajongótáborát, kezdenek átértékelődni. A grunge-korszakot (és úgy ánblokk a ’90-es éveket) sokan a rock/metal halálának tekintették, manapság viszont egy izgalmas időszakként él a legtöbb ember emlékezetében. A nu metal ugyancsak szitokszó […]
Tovább »
Érdekes módon a Disturbed utóbbi lemezei nehezebben találtak utat hozzám. Pedig nem mondhatnánk, hogy túl bonyolult zenében utazna az amcsi banda. 2008-as korongjuk ismertetőjében anno kifejtettem, hogy kellett vagy 5-6 fülelés, mire ráéreztem a dalok ízére. Igaz, aztán hetekig nem is volt kedvem mást hallgatni. A 2010-ben megjelent folytatás, az Asylum viszont akkoriban totálisan elment […]
Tovább »
A Fleshdoll előző, malacetetős lemezéről ZolixiusRex kollégám írt, és majdnem maximum ponttal jutalmazta a franciákat. Ezért szinte borítékolható volt, hogy a friss korongjukra is lecsap majd, mint macska az egérre. De nem így történt. Sőt, másnak se nagyon akaródzott elvállalni a Blood Red District-et… Bár nem kenyerem a (vegytiszta) death metal, meghallgattam a bandcampen az […]
Tovább »
Túl sok infóval nem rendelkezem az Either Way nevű francia bandával kapcsolatban. A nemzetiségükön túl annyit megtudtam a kísérőlevélből, hogy tapasztalt arcokból áll, és Ludovic Ciszewski basszusgitáros/énekes egyszemélyes projektjeként indult, majd idő közben zenekarrá fejlődött. Stílusilag a melodeath skatulyába sorolhatók, olyan csapatok nevezhetők meg támpontként, mint Before the Dawn, Dark Tranqulity. A Behind the Light […]
Tovább »
A MaXxive Records egy új, egyelőre még elég kicsi kiadó. Lévén eddig csupán a holland Armed Cloud szerződött hozzájuk. De szeretnének minél gyorsabban növekedni, és olyan, leginkább fiatal, pályakezdő bandákat magukhoz csábítani, akik igényes, izgalmas zenében utaznak. Az Armed Cloud az első kitételnek megfelel, hisz 2010-ben alakultak és eddig csak egy EP-jük jelent meg 2012-ben. […]
Tovább »
