Szerző: oldboy

Lindemann – Skills in Pills – 2015

  Amikor tudomást szereztem arról, hogy a Rammstein frontember, Till Lindemann és a Hypocrisy, Pain főnök Peter Tägtgren közös projektbe kezd, Lindemann néven, a hír azon része tett kíváncsivá, miszerint Till angolul fog dalolászni. Aztán jöttek az érdekes, szürreális, bizarr promó fotók, majd a Praise Abort klipje sokkolta a nagyérdeműt. Bevallom, a kisfilmben nekem se […]

Tovább »

Next to None – A Light in the Dark – 2015

Többször előfordult már velem ’forgácsos pályafutásom során, hogy elég nehezen szültem meg 1-1 ismertetőt. Néha még egy fél oldalt is kínszenvedés összeírni, ha olyan lemezről van szó, amiről nem jutnak az eszembe gondolatok. Ilyen esetekben jönnek a sablonos mondatok, tényközlések. Amik valószínűleg az olvasók számára sem túl izgalmasak, és nekem sem okoz örömet/elégedettséget a megírásuk. […]

Tovább »

Mare Infinitum – Alien Monolith God – 2015

Minél több időt tölt el az ember a „szakmában”, annál gyakrabban szembesül azzal, hogy nini, ennek a zenekarnak az előző (sőt néha az azt megelőző) lemezéről is ő írt. Velem is többször előfordult már ez a szitu. Az orosz Mare Infinitum 2011-es bemutatkozó korongja anno nálam landolt, és lám, a pár hónapja megjelent folytatás is […]

Tovább »

Evoke Thy Lords – Boys! Raise Giant Mushrooms in Your Cellar! – 2015

Az Evoke Thy Lords eddig megjelent két nagylemezéről található ismertető oldalunkon. A csapat debütáló korongjáról haragSICK írt, és egy igen magas osztályzattal honorálta az ott hallott teljesítményt. A 2013-as második albumot boymester kritizálta, aki már kevésbé volt lelkes, de az általa adott 7 pont sem nevezhető épp rossznak. Aztán nemrég kaptunk a Solitude Productions-től egy […]

Tovább »

Paradise Lost – The Plague Within – 2015

A Paradise Lost az egyik kedvenc zenekarom! Bár a korai lemezeiket is elismerem, de igazából a negyedik, Icon című korongjuktól kezdtem rákattanni a zenéjükre. Az az ominózus, 1993-ban megjelent opusz és a két utódja (Draconian Times, One Second) jelentik számomra a brit gyászhuszárok csúcsalkotásait. De a későbbi albumaik is komoly minőséget képviselnek. Gimis éveim meghatározó […]

Tovább »

Potergeist – Crocodile Tears – 2015

A poltergeist (kopogó szellem) gondolom sokak számára ismerős különböző horror/thriller regényekből, filmekből. De hallott már valaki a Potergeist-ről? Én eddig nem… Pedig az athéni banda már a negyedik nagylemezénél tart és az évek alatt olyan ismert csapatokkal osztotta meg a színpadot, mint Lynyrd Skynyrd, Monster Magnet, Pro Pain, The Haunted, The Shrine, Kylesa, Corrosion of […]

Tovább »

Serpentyne – Myths and Muses – 2015

Amikor a Fémforgács promóválasztó felületére fölkerült a Serpentyne Myths and Muses című lemeze, a stílusként feltüntetett Neo-Folk Techno-Mythic Rock! meghatározás fölkeltette az érdeklődésemet. Na jó, bevallom, a giccs határán egyensúlyozó, de szerintem szépnek nevezhető borító (Howard David Johnson: The Twilight of the Gods című festménye) is megtetszett! Majd miután csekkoltam a Valkyries klipjét, elhatároztam, hogy […]

Tovább »

Mr. Pollack – Black Hawk – 2015

Az úgy történt, hogy a III. Fémforgács találkozó résztvevői belehallgattak a felgyülemlett promolemezekbe, és amikor a lengyel Mr. Pollack friss korongja került terítékre, akkor megállapították, hogy ez biza jó lesz oldie-nak. Magyarán a kutyának se kellett a Black Hawk… 😀 Sanyi át is dobott nekem egy youtube linket, megnéztem a klipet és úgy voltam vele, […]

Tovább »

Resolution 13 – Colossal – 2015

A Resolution 13 bemutatkozó lemezének megjelenéséről mi is hírt adtunk pár hónapja. A finn brigád soraiban tudja Dancs Gábort, úgyhogy gyanítom az ő személye miatt bombázták meg az album 1-1 példányával a magyar zenei szaksajtót. A Colossal annak rendje és módja szerint a Fémforgács szerkesztőségébe is eljutott, ahonnan hozzám került. Nem mondanám, hogy nagy tudora […]

Tovább »

Abstrakt – Limbosis – 2015

Szerintem elég bátor csapat a lengyel Abstrakt, hisz bemutatkozó nagylemezként kapásból egy 74 perces koncept-albumot adtak ki. A banda nemzetisége, a korong hossza és a koncepciózus jelleg sejteti, hogy van némi közük a progresszív stílushoz. Nos, valóban. Ők magukat a prog./post rock/metal halmazba sorolják, ami egész jól lefedi a valóságot. Azzal a feltételezéssel se lőttek […]

Tovább »