Úgy látszik, az olaszok nem adják fel! Az Atomic Stuff és divíziói rendületlenül küldözgeti „szerkesztőségünkbe” friss kiadványait. Amik 90%-a nem annyira ’forgács kompatibilis, lévén ilyen-olyan rock cuccok. Közös jellemzőjük, hogy a nagyrészt digó bandák próbálnak minél amerikaisabban zenélni, kinézni. Több-kevesebb sikerrel. Az sem lombozza le őket, ha alacsony pontszámot adnak kollégáink 1-1 lemezre. Szóval […]
Tovább »
Ki nem találnátok, hogyan jött össze ez a név! Jon Bon Jovi és a Dallas című szappanopera fúziójából. 😀 Amúgy Luca Stanzani-t takarja, aki egy énekes/gitáros. Hősünk rendelkezik zenekaros múlttal, mielőtt John Dallas-ként kezdett tevékenykedni, játszott egy csapatban, akik többször váltottak nevet, mint amennyi lemezt kiadtak… A Wild Life című album szövegkönyvében a felállásnál […]
Tovább »
Az Brescia városában székelő Red Morris formáció bemutatkozó lemeze kapcsán az a kérdés merült föl bennem, hogy lehetséges-e, hogy egy előadó/zenekar eleve háttérzenének szánja aktuális albumát. Persze vannak felvételek, amik valóban azzal a szándékkal készülnek, hogy hallgatásuk közben egyéb tevékenység is könnyen végezhető legyen. Lásd: relaxációs zene. No de egy rock albummal mi a […]
Tovább »
Nem titok, hogy kedvenc műfajom a progresszív rock/metal. Lassan nagykorúvá cseperedik a stílus iránti rajongásom, hisz közel 18 éve ismerkedtem meg egy lemezzel, ami akkora hatással volt rám, mint azelőtt semmi. Most biztos azt gondoljátok, hogy egy világhírű külföldi banda albuma kapott el. Pedig nem! Az első lemezes hazai, közelebbről székesfehérvári Nemesis azonos című […]
Tovább »
A ’fehérvári Eclipse of the Sun legénysége a demós fázis után elérkezettnek látta az időt első nagylemezük megjelentetésére. A Daimonion kapásból koncept-album lett. Egy Dan Ibiru nevű „irgalmas szamaritánus” karaktere köré épül a történet, amely a zenekar tagjainak reményei szerint örökérvényű mondanivalóval bír az erkölcsről, vallásról, pszichológiáról, filozófiáról, szociológiáról, történelemről, stb. Tehát nem aprózták […]
Tovább »
„Hogy valaha a rock/metal történelem halhatatlana között fogjuk-e emlegetni ezt az alkotást, nem tudom. Akár igen, akár nem, tűkön ülve várom a második részt!” Ezekkel a gondolatokkal zártam a Vanden Plas Chronicles of the Immortals: Netherworld (Path 1) lemezének ismertetőjét. Aztán mégis úgy alakult, hogy majdnem elkerülte figyelmemet a folytatás/befejezés. Ez egyértelműen korunk jellegzetes […]
Tovább »
Ez az Elefánt nem az alternatív rock csapat, hanem Molnár György alteregója. Az Omega gitárosára már jó rég ráragadt ez a név, hisz ifjúkorában olyan vehemensen mozgott a színpadon, mint egy „elefánt a porcelánboltban”. Ezt megelőzően egyetlen szólólemezt jelentetett meg hősünk, még 1989-ben. Hogy miért várt a folytatással ennyi évet a 66 esztendős muzsikus, […]
Tovább »
Közismert tény, hogy az Omega a világ második legrégibb rockzenekara. 1962-ben alakultak és azóta sem oszlottak fel. Igaz, vagy húsz éve már, hogy tetszhalott üzemmódra kapcsoltak, vagyis 8-10 évente kiadnak egy új lemezt, közben pedig összejönnek 1-1 jubileumi koncert/kisebb turné erejéig. De ki neheztelne rájuk, hisz kb. ugyanezt teszi a náluk pár hónappal idősebb, […]
Tovább »
Ha folytatódik a sorminta, akkor a Room of the Mad Robots következő nagylemeze 2018-ban fog megjelenni. Hisz eddig rendre három évenként jöttek az albumok. De ne szaladjunk ennyire előre! 🙂 Inkább tekintsünk kicsit vissza a múltba. A budapesti brigád 2006-ban alakult. Bemutatkozó korongjukat 2009-ben adták ki Mechanical Sound Empire címmel, amit 2012-ben az I […]
Tovább »
A Cellar Dogs egy athéni kvartett, akik Jackhammer címen jelentették meg bemutatkozó nagylemezüket. Ami ahhoz képest elég karcsú. Mármint játékidő szempontjából, lévén szűk félórás az anyag. A görögök heavy rockja az infólap szerint merít a kaliforniai HC/punk Snot grúvosságából, a Clutch boogie-s attitűdjéből, a The Atomic Bitchwax pszichedelikusságából és a Fu Manchu, illetve Dozer […]
Tovább »
