Nem érhet az a vád, hogy én lennék a norvég Circus Maximus legnagyobb rajongója. Bár a 2000 óta létező prog. metal banda eddig megjelent albumait ismerem, sőt elfoglalnak néhány száz megát számítógépemen, mégsem túl gyakran vettem elő az évek alatt egyiket sem. Valami miatt a friss, sorrendben negyedik anyaguk mégis fölhívta magára a figyelmemet. […]
Tovább »
A lengyel prog. rock/metalosok előző albumának boncolgatásakor megemlítettem, hogy akkoriban épp énekes nélkül tevékenykedtek. Szerencsére még 2013-ban megtalálták Maciej Kosiński utódát, aki nem más, mint Bartosz Sobieraj. Általában egy dalnokváltás bizonyos iránymódosítást szokott eredményezni a legtöbb zenekar esetében. Nos, a Votum valóban kissé más úton indult el a február végén megjelent :Ktonik: ismeretében. Az […]
Tovább »
Ihsahn 2013-as lemezét a mai napig nem tudtam megemészteni és a túl sok öncélú, elvont tétel miatt talán sosem leszek képes rá. Úgyhogy megörültem, amikor az új album kapcsán dal-és dallamközpontúságot ígért a legendás Emperor agytrösztje. De nem gondoltam volna, hogy az Arktis. ennyire fogós lesz. Szerintem egyértelműen az eddigi legkönnyebben emészthető alkotása ez […]
Tovább »
A GMW első és második nagylemezének megjelenése között négy esztendő telt el. Ehhez képest a Hell Sweet Hell folytatására feleannyit kellett várni. A cím nélküli korongra mindenki csak úgy hivatkozik, mint Grand Mexican Warlock III. Persze az albumok cím helyett sorszámmal való ellátása nem új keletű, emlékezzünk csak mondjuk az első 4 Led Zeppelin-re. […]
Tovább »
Till Attila Tamás, alias Tilla neve gondolom legtöbbünk számára ismerősen cseng. 10 emberből 9 valószínűleg a Megasztár műsorvezetőjeként aposztrofálná, ha megkérdeznék, hogy mi jut eszébe először Tilláról. Nyilván az országos ismertséget az a tehetségkutató hozta meg számára, de senki se higgye, hogy Attila a semmiből bukkanva került képernyőre egy főműsoridős „énekverseny” házigazdájaként. Már évek óta […]
Tovább »
A Trillion két Grand Mexican Warlock muzsikus és az Apey and the Pea frontemberének szerelemgyereke. Nem annyira új keletű ez a formáció, viszont csak nemrég érkezett el az idő bemutatkozó nagylemezük kiadására. Stílusilag leginkább a grunge dominál Trillionéknál, de akadnak metalosabb témák és southern-ös, akusztikus nóták is a Dreaming Black (Neon nélkül!) albumon. […]
Tovább »
Öt esztendő telt el a legutóbbi Textures album óta, ami kicsit soknak tűnhet (mondjuk minden relatív, lásd Metallica, Tool), de ennek az volt az oka, hogy a hollandok egy kettős lemezen dolgoztak, melynek első rész, a Phenotype február elején jelent meg. A folytatás (mily meglepő, Genotype címen fog futni) még idén várható. És érzésem szerint […]
Tovább »
Úgy látszik a prog. (vagy egyesek szerint álprog.) bandák észjárása néha elég hasonló. Előző írásom tárgya, azaz a Redemption friss lemeze ugyanaznap jelent meg, mint a szintén hasonló zenében utazó Headspace második korongja. Jelesül február 26-án. Ráadásul még a borítók is hajaznak egymásra. Főleg színvilágukat tekintve. Sőt, a két album játékideje is szinte percre […]
Tovább »
Ray Alder akkor is az egyik kedvenc énekesem lenne, ha „csak” Fates Warning lemezeken hallatta volna hangját. De szerencsére az évek alatt több bandában is tevékenykedett, ott van például az Engine, amiben nu/alternatív metalos zenei alapra dalolászott hatalmasakat, vagy épp a hányatott sorsú Redemption. Hozzájuk a második album megjelenése előtt csatlakozott, így a The Fullness […]
Tovább »
Az Endless River története bizonyos szempontból tipikus hazai underground metal sztorinak számít. Hisz nem ők az egyetlen zenekar, akik a reményteli indulás után „nem futották ki magukat”. 2006-ban jelentették meg bemutatkozó anyagukat, a Képtelen képek demót, amit egy évvel később a Fractal Fields EP követett. Mindkettőről olvasható ismertető oldalunkon. Ezek a kiadványok alapvetően pozitív sajtóvisszhangot […]
Tovább »
