Úgy tűnik a Fates Warning kezd visszaállni a gyakoribb lemezkiadásra… Harmad annyi idő telt el a friss mű és az előző korong megjelenése között, mint anno a Darkness in a Different Light és elődje esetében. Számszerűsítve kilenc helyett három. Ennek ellenére szerencsére nem egy gyorsan összetákolt album lett a Theories of Flight! Bár Frank […]
Tovább »
Nagyon úgy tűnik, hogy a Magma a Gojira eddigi legmegosztóbb lemeze. Egyesek tudják, hogy őket miért taszítja, frusztrálja ez az anyag. Mások próbálnak objektívnek látszó okokat fölsorakoztatni, de szerintem tudat alatt őket is az zavarja, ami a többieket. És vannak az ellenek, akik pont azért hajtanak már megint fejet a francia zsenik előtt, mert nem […]
Tovább »
Hiába komálom a progresszív stílust, esélytelen, hogy az összes e műfajban tevékenykedő zenekart megismerjem. Persze ez nem is célom, mégis örülök, ha néha fölfedezek magamnak egy-egy, eddig számomra ismeretlen bagázst. Ez történt pár hónapja a Tiles esetében is. Csoda, hogy ilyen sokáig elkerültük egymást, hisz az amcsi srácok nem ma kezdték az ipart. 1993 óta […]
Tovább »
Jól gyanítottam! Mármint, hogy folytatódni fog a Nagy P. sorozat. A Vikidál-éveket felölelő box-set megjelenése után pár hónappal máris itt az 1979-1996, azaz a Tunyogis időszakból való szemezgetés. Előző ismertetőmben megjegyeztem, hogy nekem a hármas, vagyis a koncert CD a kedvencem. Ezúttal 95%-ban élő felvételek töltik meg a három korongot. Az első két disc […]
Tovább »
A frontember kicsit hasonlít Mike Patton-ra. Ez volt az első gondolatom, amikor megláttam a finn Black Sleep zenekarról készült fotót. Bemutatkozó albumuk ismeretében elárulhatom, hogy zeneileg is van köze a csapatnak Mike, vagy épp a Faith No More világához. A Szürke tenger bálnái 6 tételt tartalmaz 32 percben. Tehát követi a manapság újra reneszánszát […]
Tovább »
Már megint egy olasz banda… A Seta és a molylepkés brigád után itt egy újabb zenekar, a Waste Pipes. Na, ők pontosan beleillenek az Atomic Stuff és alvállalatai portfóliójába. Hisz ezen istállók legtöbb versenyzője ilyen-olyan múltidéző, retro műfajban alkot. Vannak, akik a glam, a grunge, azaz a ’80-as, ’90-es évek szellemiségét, zeneiségét próbálják feleleveníteni, […]
Tovább »
Hmmm… A friss Death Angel korong egy ehhez eléggé hasonlító (csak bénábban kivitelezett) borítóval látott napvilágot nemrég. Az olasz Moth’s Circle Flight második nagylemeze, a My Entropy viszont március elsején jött ki, szóval ha valaki nyúlt a másiktól, akkor nem ők a hunyók! 😀 A híres sonka városában (Parma) székelő dzsigolók eddig két EP-n […]
Tovább »
Ha egy férfi olaszul kezd el pop/rock zenére dalolászni, nekem akkor is Eros Ramazzotti utánérzésem van, ha nem hasonlít az énekes orgánuma az ősz halántékú, világhírű énekesére. A nyelv dallamossága valahogy ramazottissá varázsol mindenkit… Nincs ez másként a Seta pacsirtája esetében sem. A digók bemutatkozó albumáról anno bahon írt és nem nyerte el maximálisan […]
Tovább »
Ismét játékba lendültek az oroszok! Két évvel az igen jól sikerült Boiling Point után megérkezett a folytatás, azaz a Druknroll 4. albuma, In the Game címmel. E rövid tényközlést követően kb. ugyanazokat le tudnám írni, mint az előző lemez esetében. Megmaradtak az anyanyelv használatánál, viszont a záró dal ismét angol szöveget kapott. Az egyszerűség […]
Tovább »
A 2012-es Koi No Yokan lemezével olyat alkotott a Deftones, ami egyszeri és megismételhetetlen. Sokan eddigi pályafutásuk csúcsalkotásának tartják, nálam holtversenyben áll a White Pony-val. Valószínűleg ők is érezték, hogy következő nekifutásra valamit változtatni kell a formulán, hisz az előző két korong irányvonalából (a Diamond Eyes is a Koi… stílusában/szellemiségében fogant) már kihozták a […]
Tovább »
