A német Burden of Life harmadik nagylemeze még csak a hónap végén fog érkezni, de mi már jó pár hete kaptunk belőle egy példányt. Ebből a szempontból (is) példaértékű a Noizgate Records működése, hisz a legtöbb istálló általában csak a megjelenés közvetlen közelében, vagy jóval azután küldi szét aktuális promóit. Bezzeg a Noizgate rendre […]
Tovább »
Doogie White eredeti zenekarának eddigi lemezeiről bahon ex-kolléga írt ismertetőt, aki igen pozitív véleménnyel volt azokról a korongokról. Mivel én is kedvelem az ízes, Hammond-orgonával felturbózott, blues-os alapokat sem nélkülöző, kortalan hard rock muzsikát, elvállaltam a csapat tegnap megjelent friss opuszának kritizálását. A korábbi La Paz albumokat nem ismerem behatóan, így nem tudom megítélni, […]
Tovább »
A Welcome to My World a detroiti Star Dancer bemutatkozó albuma. Amikor megnéztem a címadó nótára készült klipet, olyanokat gondoltam, mint: az énekes fószer kinézetre, mozgáskultúra tekintetében tiszta Iggy Pop (bár kevésbé randa), a zene kellemesen The Cult-os, a bikinis leányzó meg elég dögös… Az indián fejdísz is szimpatikus volt számomra, és a kísérőlevélből […]
Tovább »
A Tears From Venere lemeze után itt egy újabb 32 perces mű. És ezzel el is árultam a fekete bőrű „gitárvirtuóz” René Benton bemutatkozó opuszának legnagyobb erényét, ami a rövidség. Már az album alcíme (Short Storeez) is sejteti, hogy nem negyedórás kompozíciók kaptak helyet rajta, és valóban, átlagosan két és fél perces játékidővel bírnak […]
Tovább »
„Angry sweaty Rock ’n’ Roll since 2011.” Hirdeti magáról az olasz Tears From Venere. Némi düh valóban fellelhető zenéjükben, meg gondolom koncert közben izzadni is szoktak… De sajna a Temporary Lives némelyik dala elég izzadtságszagú. Pedig az általuk játszott stílusnak pontosan a lazaság lenne a lényege. Ami nyomokban jelen is van, mert például a […]
Tovább »
A GrooVenoM egy friss csapat Németországból. 2013-ban jött létre, még instrumentális projektként, a két tesó, Tightuz (gitár) és Ronald (dob) részvételével. Aztán gyorsan igazi zenekarrá fejlődtek. Egy évre rá megjelent bemutatkozó nagylemezük, Viper címmel. Tavaly pedig kiadták szerzőiben a Pink Lion-t. Ez a korong meghozta számukra az ismertséget, aminek köszönhetően a Noizgate Records is […]
Tovább »
A fura nevű Lola Stonecracker {Doomsday Breakdown} című albuma tavaly jelent meg a This Is Core Records-nál, de azóta már az Atomic Stuff-nál vannak. Előző istállójuk neve alapján talán valami kórságra asszociálnánk, pedig az olaszok post-grunge ízekkel átitatott hard rockban utaznak. Énekesük, Alex Fabbri egy jó képességű dalnok, aki egyszerre tudja megidézni Axl Rose-t […]
Tovább »
Érthetetlen. Ezzel az egy szóval tudnám jellemezni az OHM-jelenséget. Adott egy svájci heavy rock banda, akik gondolom nem csak hozzánk juttatták el friss lemezük egy példányát. Ergo, költenek promócióra. Mégis összességében roppant gyenge a marketingjük. Semmi sem található meg tőlük youtube-on, vagy egyéb videómegosztó, zenemegosztó (soundcloud, bandcamp, stb.) oldalon. Honlapjuk gyakorlatilag nincs, csupán egy […]
Tovább »
A Milánóban székelő Love Frame egy 2008-ban alakult brigád, a Forgiveness pedig bemutatkozó nagylemezük, amely 2014-ben szerzői kiadásban látott napvilágot, majd a Sliptrick Records egy évvel később, azaz tavaly újra piacra dobta azt. Érdekes, hogy a róluk készült fotókon hol hárman, hol négyen láthatóak. A Giulia Lupica (ének), Laerte Ungaro (gitár) és Beppe La […]
Tovább »
Az AngelSeed egy 2007-es keltezésű horvát banda, akik szimfonikus hangzatokkal átitatott power, thrash, gothic metalt csapatnak, kifejezetten slágeres formában. Első kiadványuk 2014-ben jelent meg, a zenekar nevét magán viselő 3 számos EP képében. Aztán tavaly év végén látott napvilágot bemutatkozó nagylemezük, a Crimson Dyed Abyss. Melyen megtalálhatók az EP dalai is. És további 8 új […]
Tovább »
