Napra pontosan két hónapja írtam a Tóth Gábor GuilThee-guru által életre hívott Nagaarum debütáló lemezéről, az Űrerdőről és máris itt a folytatás, ami már címében is jelzi a folytonosságot. És ha minden igaz (márpedig az, mert magától Gábortól tudhatjuk) már a harmadik lemez zenei anyaga is elkészült, csak időzít ogre mágusunk! Szóval úgy tűnik, hogy […]
Tovább »„The Path of Totality” címmel fog megjelenni december 6-án az új KoRn lemez, a Roadrunner gondozásában.
Mondjuk nem biztos, hogy a keményvonalas KoRn-hívek (ha még vannak ilyenek egyáltalán) annyira nagy ajándékként fogják megélni, hisz egy experimentális album várható, amely olyan a dubstep és elektronikus zenék világából ismert arcok közreműködésével készült, mint pl.: Skrillex, Kill the Noise, vagy éppen 12th Planet.
Ilyesmi dalcímekre lehet számítani, mint „Narcissistic Cannibal”, „Burn The Obedient”, „Illuminati”, „Kill Mercy Within”…
A borító meg elvileg ez lesz:
Megjelent a Tóth Gábor, GuilThee-guru által életre hívott Nagaarum második lemeze, Űrkert címmel!
Gábor ezt írja a lemezről a honlapján:
„Semmiféle változás nem történt az Űrerdőhöz képest a hangszerparkban, még csak húrokat sem cseréltem a gitárokon. A tudományos világ elfajulását választottam témának (igen, itt van konkrét téma, az elsőn nem volt). És úgy érzem, hogy megint haladtam egy pár centit affelé a bizonyos eklektikusság felé, amit egy párszor jellemzőként említettek különböző kritikusok. Ismét sikerült a végletek felé terelgetni egy zenei anyagot. „
Gábor jó szokásához híven az Űrkert is letölthető a honlapjáról, azaz innen!
Persze ez nem újdonság, hisz az Opeth főnök, Mikael és a Porcupine Tree vezér, Steven már több ízben is közreműködött egymás bandáinak lemezén, sőt Wilson három Opeth albumnak is társporoducere volt.
Viszont a napokban befejezték Storm Corrosion névre hallgató project-zenekaruk bemutatkozó lemezének munkálatait, ami előre láthatóan 2012. áprilisában fog megjelenni.
Bár kézenfekvő gondolat lenne, hogy egy progresszív supergroupot tisztelhetünk a csapat „személyében”, az érintettek szerint erről szó sincs, egy meglepő zenei anyaggal fognak előrukkolni, amin a gitárok mellett a vonósok is komoly szerepet fognak kapni és az egésznek lesz egy „színházias” jellege…
Mindenesetre úgy tűnik egyik zenész sem szenved alkotói válságban, hisz az Opeth: Heritage című albuma is még friss és ropogós, Steven Wilson szólólemeze meg még inkább, hiszen a mai napon jelent meg.
A címe pedig: Grace For Drowning.
Az Everwood azon kis számú hazai bandák egyike, akiknek már a debütáló lemeze (Mind Games – 2005.) egy külföldi kiadónál jelent meg és világszerte forgalmazták. A 2007-es második album, a The Raven’s Nest, ugyancsak a görög Burning Star Records égisze alatt látott napvilágot. Tehát simán elképzelhető, hogy ők a nemzetközi szinten legismertebb magyar progresszív metalosok. […]
Tovább »
Olyan zongoradallammal kezdődik a Hold Back Tomorrow, ami egy nagyon kellemes 60 percet vetít előre. Aztán ahogy a basszusgitárosból, énekessé avanzsált Henrik Fevre megszólal, az ember azt hihetné, hogy a Turbos Tanka Balázst hallja. De komolyan, nemcsak a hangszíne, de még a dallami is Balázsunkat idézik! Pedig biztos jó páran kíváncsiak voltak rá, hogy mire […]
Tovább »
Az Opeth véleményem szerint az utóbbi másfél évtized egyik legmeghatározóbb metal zenekara, hisz egy olyan, rétegzenének számító stílust ismertettek, szerettettek meg egy szélesebb közönséggel, mint a progresszív death metal. Ráadásul nem csak zenehallgatók ezreire tettek mély benyomást lemezeikkel, de egyre több, akár mainstream bandáknál is rendre fölbukkant a hatásuk. Már az első két albumuk is […]
Tovább »
„Kocaprogger” (ez nem egy pejoratív, degradáló kifejezés, még ha első olvasatra annak is tűnik!) körökben kétség kívül a szeptember 13-a legnagyobb eseménye az új Dream Theater megjelenése lehetett. A rutinosabb prog. arcok viszont valószínűleg legalább akkora, ha nem nagyobb érdeklődéssel várták az első Arch/Matheos albumot, ami ugyanazon a napon került a boltok polcaira. Ha valaki […]
Tovább »
Ha szóba kerül a progresszív metal, mint műfaj, akkor még a stílust kevésbé ismerő, laikus zenehallgatók is meg tudnak említeni legalább egy bandát a szcéna képviselői közül. 99%-os bizonyossággal ki merem jelenteni, hogy a legtöbben a Dream Theater nevét nyögnék be! Pedig én úgy gondolom, hogy „Álomszínházék” már közel 10 éve nem nevezhetők progresszívnek, előremutatónak, […]
Tovább »
A tengerentúlon már több, mint egy évtizede megkezdték működésüket az olyan, jobb híján progresszív/pszichedelikus rockként aposztrofálható bandák, akik a ’60-as, ’70-es évek zene-és érzésvilágát keverték a mával, a modern rock hangzásokkal. A legtöbb ilyen zenekar élén egy „másfeles” orgánummal rendelkező énekes áll, ezzel is erősítve a régi idők fílingjét. Csodálkoztam is rajta, hogy valami miatt […]
Tovább »
