Ha a szó eredeti értelmében vett progresszív, előremutató zenékről van szó, a norvég bandák megkerülhetetlenek! Atmoszférateremtés, és kísérletezés terén is élen járnak. És nem csak a nagy nevek, mint pl. Arcturus, Borknagar, Ulver, de a fiatal, feltörekvő zenekarok is sokszor már debütként olyan lemezeket adnak ki, amik hallatán az ember csak elismerően csettint. Én így […]
Tovább »
A Red Hot Chili Peppers gyakorlatilag egy élő legenda. Már pályafutásuk kezdetén is egyfajta crossover zenében utaztak, és manapság is ezt teszik. Annyi különbséggel, hogy a korai punkos, rockos, funkys mix még egy zabolátlan, ifjonti hévvel tomboló, eszement banda kreálmánya volt, míg a Californication lemezzel megkezdett zenei stílus nyugodtan nevezhető popzenének. Fennállásuk közel 30 éve […]
Tovább »
Azt ugyebár régóta tudjuk, hogy „nehéz a dolga a katonának”… De a „kritikusnak” talán még nehezebb! Hisz nem szeretne megbántani senkit, viszont úgy vélem kutya kötelessége, hogy a pozitív, jól működő dolgok, megoldások mellett szóvá tegye a negatívumokat, a hibákat, gyengeségeket is! Miért ezekkel a kissé vészjósló szavakkal vezettem be a székesfehérvári Eclipse of the […]
Tovább »
A fene se gondolná, hogy egy ilyen puritán külsejű, fekete-fehér borítóba csomagolt lemez ennyire változatos, színes zenét rejtsen! Pedig az amerikai Jolly második nagylemeze simán végrehajtja ezt a mutatványt! Alapvetően progresszív rockként definiálható a banda stílusa, abból is a modernebb fajta, amihez hozzácsaptak egy jó adag pszichedeliát, és a samplerek gyakori használata, illetve a hangminták […]
Tovább »
Azért az milyen már, hogy a rocktörténetben olyan névvel futnak/futottak bandák, mint Yes, vagy éppen No. Lehet, hogy létezik valahol egy Maybe nevű formáció is? Talán…:P Mindenesetre a No egy tiszavirág életű punkos bagázs volt a ’80-as évek közepe/vége táján, míg a Yes 1968-ban kezdte pályafutását és a közel 45 év alatt kiadott 17 stúdióalbumot, […]
Tovább »
Nemrég jelent meg szerzői kiadásban a győri Maverick Spirits debütáló nagylemeze, a Seven Aspects, ami véleményem szerint az utóbbi évek egyik legjobb, legérettebb bemutatkozó albuma. Ezen apropóból tettem föl egy pár kérdést a zenekar tagjainak, de szó esett a hazai underground zenei életről is. – Kérlek mutassátok be a zenekart a ’forgács olvasói számára! Mikor […]
Tovább »
A norvég Communic 2005-ös debütáló lemezével rendesen megosztotta a rock/metal zenei újságíró szakmát és a zenerajongókat is. Mivel sikerült nekik ezt elérniük? Azzal, hogy egy az egyben lemásolták az amerikai progresszív/power metal legenda, Nevermore stílusát. Emiatt sok kritikus kapásból leírta őket, mondván ahhoz nem kell tehetség, hogy valamit leutánozzanak, ráadásul szemérmetlen módon, hisz a Communic […]
Tovább »
„Ha költenél s van rá költség, azt a verset heten költsék. Egy, ki márványból rak falut, egy, ki mikor szűlték, aludt, egy, ki eget mér és bólint, egy, kit a szó nevén szólít, egy, ki lelkét üti nyélbe, egy, ki patkányt boncol élve. Kettő vitéz és tudós négy, – a hetedik te magad légy.” (József […]
Tovább »
A GuilThee neve valószínűleg a legtöbb rendszeres ’forgácsra látogató számára mond valamit, lévén az eddig megjelent kiadványaikról vannak ismertetők az oldalon, sőt a második nagylemezük úgy 2 hónapja a Hangpróbán is megmérettetett. Ezek után ha azt mondom, hogy a Nagaarum a GuilThee dalszerző/bőgősének, Tóth Gábornak a szólóprojectje, akkor a legtöbben úgy gondolom valamiféle metal muzsikára […]
Tovább »
Ha súlyos, nehéz zenéről van szó, akkor biztosan mindenki fejében él egy kép egy-egy bandáról, lemezről, vagy éppen valamelyik zenei stílusról, amire a leginkább rá tudja aggatni ezeket a jelzőket. Az én értelmezésem szerint az ausztrál Rote Mare iszonyat súlyos zenét tol, a Serpents of the Church pedig egy nagyon nehéz lemez. Ha csak annyit […]
Tovább »
