Egyszer volt, hol nem volt, még az Óperenciás tengeren is túl (mégis nem messze kis hazánktól) élt egy ifjú bárd. Ez a költő/énekes olyan szőke volt, hogy akár még tündének is nézhette volna az ember. De ő az íj és a kard forgatása helyett a húros hangszerek megszólaltatásának művészetében jeleskedett. Nem csoda hát, hogy szerették […]
Tovább »
Az Electrum Production kiadó látszólag kemény fába vágta a fejszéjét, mikor azt a célt tűzte ki maga elé, hogy a lengyel progresszív színtér fiatal bandái közül az igazi gyöngyszemeket fedezze fel, biztosítson számukra lehetőséget. Aztán a Qube és a Mr. Gil lemezeit megismerve kezdtem úgy érezni, hogy nem is olyan kemény az a bizonyos fa. […]
Tovább »
2008-as megalakulásakor a Mobilmániát nyugodtam nevezhettük supergroupnak. A honi hard rock-rajongók biztos felkapták a fejüket arra a hírre, hogy a P. Mobil emblematikus zenészei, és a 3 énekes egyszerre lépnek színpadra a koncerteken. Mellesleg gondolom marketinges szempontból se hangzott rosszul ez a felállás, lásd pl. A Három Tenor. Aztán Tunyogi Péter halála és Vikidál Gyula […]
Tovább »
Hamarosan elköszön közönségétől a 66 éves Földes László, alias Hobo, és zenekara, a fele annyi idős Hobo Blues Band. A búcsúkoncerteken (2011. február 11-12.) a HBB „klasszikus” felállása fog színpadra lépni, vendégként pedig besegít a „nagy öregeknek” Madarász „Madi” Gábor gitáros is, aki az utóbbi időben Hobo szerzőtársa volt. Ezen apropóból jelent meg tavaly év […]
Tovább »
A Qube után itt egy újabb lengyel formáció, a Mirek Gil által életre hívott Mr. Gil. Aki ismerősként mozog a lengyel progresszív rock színtéren, az nagy valószínűséggel már találkozott Mirek nevével. Hisz olyan bandáknak a gitáros/dalszerzője, mint a Collage, vagy az egyik személyes kedvencem: a Believe. Bár a Light and Sound nem progresszív rockot tartalmaz, […]
Tovább »
Aki figyelemmel kíséri a ’forgácsos megnyilvánulásaimat (akad egyáltalán ilyen elvetemült illető? Hehe!), az észrevehette, hogy nagyon jó véleménnyel vagyok a lengyel rock/metal bandákról, azon belül is különösképpen a progresszív műfajt/szcénát tartom inspirálónak! Pedig egy pár éve még csak a Riverside-ot ismertem, de aztán (nagyban köszönhetően a Fémforgácsnak) olyan nagyszerű bandákkal kerültem „hallgatólagos” kapcsolatba, mint a […]
Tovább »
Igazság szerint a lehető legritkábban hallgatok rádiót. Mégis az Unitopiával való ismeretséget egy rádiónak köszönhetem! Na ne valamelyik magyar kereskedelmi adóra gondoljatok! Az ominózus állomás nem földi sugárzású, hanem egy Morrow névre hallgató netes prog. rock rádió, amit olykor-olykor meló közben szoktam hallgatni. Ahogy egy pár hónapja fölcsendült az addig számomra ismeretlen, Gone in the […]
Tovább »
Az Iron Maiden egy élő legenda! Nincs mese, ez van. Ennek ellenére nem mondanám magam a banda rajongójának. A ’80-as években kiadott lemezeik közül sem szeretem mindet, viszont a Somewhere in Time, Seventh Son of a Seventh Son kettőst zseniálisnak tartom! Ezeket az albumokat még manapság is szívesen hallgatom, pedig már jó pár éve eltávolodtam […]
Tovább »
Íme egy tök egyszerű képlet: Szeretem a fílinges zenéket + szeretem Egert = szeretem a Shapat Terror-t. Ezért, ha bár egy kis késéssel is, de szeretném mindenki figyelmét fölhívni az egri stoner/grunge-ban utazó Shapat debütáló nagylemezére! Ugyanis a Mentés Másként… egy figyelemre méltó alkotás! Amit az interszubjektivitás nevében bárki letesztelhet, ugyanis a szintén egri kommuna.org […]
Tovább »
Azt hiszem az elején be kell vallanom valamit. Pontosabban két valamit. 1. Manapság nagyon kevés heavy és power metal lemez hoz lázba. 2. Valószínűleg elkerültük volna egymást a Thornwill-el, ha a zenekar hírül nem adja a ’forgácson, hogy megjelent első nagylemezük, ami ráadásul ingyenesen letölthető! És az album ismeretében azt kell mondjam, még szerencse, hogy […]
Tovább »
