A karcagi Kontrollzé a hazai zenei paletta egyik érdekes színfoltja. Már a 2005-ös bemutatkozó demójuk/EP-jük, a wavok is figyelemre méltó zenét rejtett. A Nagy Ferenc, Szakáll Csaba, Kutrás Csaba alkotta trió ugyanis olyan, jobb stílusmeghatározás híján alternatívnak titulálható zenével jelentkezett, amilyet azelőtt nem igazán hallhattunk magyar zenekartól. Zenéjük alaphangulatát az akusztikus gitár keverése elektronikával, loopokkal […]
Tovább »
Vegyes érzések motoszkálnak bennem, miközben ezt az ismertetőt írom. Egyrészt örülök, hogy elkészült az új Wendigo lemez. Másrészt pedig szomorú vagyok, hogy egy újabb nagyszerű hazai banda, hogy szó szerint idézzem: „meghatározatlan ideig felfüggeszti aktív működését”. De „legyünk optimisták”, ahogy BZ írja az Entropia című dal bevezetőjében, és bízzunk benne, hogy a meghatározatlan idő nem […]
Tovább »
A Watch My Dying két ígéretes EP (Rendszerhiba, Húsmágnes) után 2004-ben szabadította a világra Klausztofónia címre keresztelt „gyermekét”. Az a lemez egy progresszív elemekkel átszőtt, sűrűn hangszerelt, nyomasztó hangulatú extrém metal muzsikát rejtett, amely megemésztése nem kevés időbe telt, de (számomra legalábbis) megérte a befektetett energiát. Aztán a 2006-os Fényérzékeny egy direktebb, kevésbé progresszív, de […]
Tovább »
És tovább megyek: nem csak a katona dolga nehéz, hanem a Queensryche zenekaré is. Hiszen ez a banda nem csak különös nevével írta be magát a „metal nagykönyvébe”, hanem egy bizonyos Operation: Mindcrime című albummal is, amit sok zenekritikus, és zenerajongó minden idők egyik legfontosabb metal lemezének tart. És ahogy az oly gyakran lenni szokott, […]
Tovább »
Előre leszögezem, hogy a Black-Out az egyik kedvenc magyar rockbandám. Úgy 12 évvel ezelőtt kattantam rá a zenéjükre, és ki merem jelenteni, hogy a srácok még egyetlen gyenge lemezt sem adtak ki pályafutásuk során. Ami azért szerintem nagyon nagy dolog! Az új lemez kapcsán viszont sok ismerősöm azon a véleményen volt, hogy Kowa nélkül már […]
Tovább »
Ez az idő is eljött kérem szépen! Négy évet vártam rá és végre megérkezett! A Wackor második lemeze olyan intenzitással dübörög végig az emberen, hogy szinte garantált a totál kár (Mikiéknek meg a Total Car!:)) Ott kezdem, hogy a zenekar 2004-es debütalbuma, a Methanolid számomra minden idők egyik (ha nem A) legjobb magyar metal lemeze. […]
Tovább »
Kedvelem a Disturbed zenéjét! Nem találták fel ők sem újra a spanyol viaszt, viszont lemezről-lemezre fejlődtek, minden albumuk egy fokkal jobb volt, mint az előző. Mivel a 2005-ös Ten Thousand Fists a saját stílusában szinte tökéletes volt, kíváncsian vártam merre lépnek tovább! Aztán idén Indestructible, azaz „Elpusztíthatatlan” címmel megjelent a David Draiman vezette kvartett negyedik […]
Tovább »
Öt év telt el a Metallica sokak által kritizált „dühös lemeze” óta. A Some Kind of Monster dokumentumfilmből megtudhattuk, hogy a St. Anger milyen körülmények között készült, milyen volt akkor a zenekar tagjainak kapcsolata, s hogy csak egy hajszál választotta el őket a feloszlástól. Az is hamar kiderült, hogy a rajongók nagy része nem tudott […]
Tovább »
Töredelmesen bevallom, nem vagyok egy nagy AOR, glam fan, de az Extreme új lemeze nagyon elkapott! Hogy miért? Mert tele van jobbnál-jobb megadallamos, a szó pozitív értelmében vett rock slágerrel. Ilyen zenét, ilyen színvonalon manapság szerintem nem túl sok zenekar játszik. Persze az Extreme sose az eredetiségéről volt híres, így ezen a lemezen is érezhetőek […]
Tovább »
