We Will Rise Again címmel újabb dal videóját jelentette meg az Eternal Flight. A Manilla Road– és korai Jag Panzer-rajongóknak szinte kötelező hallgatnivaló.

A Gérard Fois (ének és gitár), Thibaud Ducrot (gitár), Thibaud Pontet (dobok) és Cédric Nguyen (basszus) alkotta négyes a korai HM hangulatát ötvözi a ’90-es évek végi power metallal. Az Eternal Flight tiszta hangzású zenéjét fel-felpörgő ritmusok teszik jellegzetessé. Ezt mutatják be a Survive nagylemezről megosztott újabb dal videoklipjével is, amelyen (mondjuk így) elsősorban az alkotás, a zenélés a domináns mintsem a történet mesélés.

A helsinki illetőségű elektor-alternatív metal banda, a Khroma új kislemezzel, azaz dallal jelentkezett. A Tread Light már a harmadik nóta a hamarosan megjelenő harmadik lemezről. A bandáról korábban a Fémforgács itt írt. Az új album Ex Nihilo címmel alaposan visszakergeti a hallgatót oda, ahonnan a banda az ötleteit meríti különleges muzsikájához. kegyetlenül mélyre hangolt megszólalás, a dob-basszus vibráló összejátéka, befelé forduló mégis beszédes ritmusok… A csapat mégis újra egy új megközelítéssel mutatja be a maga-feltalálta elektro-metal zenéjét.

„A Tread Light a szabad akarat beteljesülését, mint létezésünkhöz való viszonyulást mutatja be. Azt, amikor a fizikai és digitális jelenlétünk egy ideig egyfelé tart, majd végül eggyé válik. Mesterséges életformákat alkot és átveszi az organikus világ feletti uralmat.” – így mutatta be a dalt a csapat. Ez az analógia jól illeszkedik a Khroma alkotta hang-falhoz, amit digitális erőszakkal dönt rá minden zenei konvencióra.

A római stoner rocker Solar Mantra beharangozta első lemezét, aminek megjelenése 2021. szeptember elején várható, az Argonauta Records gondozásában. A csapat 2017-ben alakult. Hallgatóinak egy sziporkázó utazást kínál a fuzz rocktól a pszichedelikus csodák világába. A fogós dallamok és a súlyos ütemek stoner hangulatú keveredésével az olasz négyes igazi újraélesztő műhelyként működik. Ám a pszichedelikus zene feltámasztása (ma már nem is csak rajtuk múlik annyi, de annyi banda játszik ilyen zenét) az esetükben és reményeik szerint ennél több. Ezt ellenőrizhetjük majd a nyitó Stone Rider, vagy a nagy finálénak felvett címadó Solar Mantra meghallgatásával.

Máris hallható az első kislemez, a Candyman:

Tommaso Santillo, a csapat énekese így mutatja be a dalt:

„A Candyman, egy dal a kiábrándultságról, a kiaknázatlan elvárásokról a társadalmi létben. Egy srácról szól (a cukrosbácsiról), aki beleszeret egy prostituáltba, abban a hitben, hogy majd ő megadja neki a «különleges szolgáltatás» kedvezményes áron, csak azért, mert ő viszonozza ezt szerelemmel. De az igazság az, hogy ő valójában sokkal többet fizet, mint más kuncsaftok, s amikor ez benn tudatosul, elveszíti a szerelmét és az önbizalmát és önbecsülését is.” A csapat 2019-es felállásával megszilárdulva új zenei vénára lelt. Így folytatja: „Francesco a gitáron, Federico a basszuson teljesen új hatásokat hoztak az első EP óta, kialakult az új, groove-os hangzásunk.„

Az déli hangulatú súlyos metal zenét játszó olasz Jena az Argonauta Recordshoz szerződött és máris dolgozik következő, a 2015-ös debütálást követő stúdió albumán. A csapat sok hullámhegyen és -völgyön haladt át az utóbbi időben. Felállásuk 2018 óta változatlan. Korongjuk címe Graboid lesz, mellyel erősebb hangzással térnek vissza a heavy metal színtérre.

A Down és a Pantera bűvületében kiteljesedett Jena saját dallamai közé erős stoner elemeket épített, mindezt jól kiemeli az énekes Guido Richini hangja.

“Egy kis idő elteltével és izgalommal várva, hogy újra úton legyünk. Büszkén és izgatottan jelentjük be együttműködésünket az Argonauta Recordszal. Az is örömmel tölt el minket, hogy a kiadónál az underground bandák sokszínű csapatához csatlakozunk.”

A lemez megjelenéséig be kell érjük a korábbi dalok felvételeivel.

Az orosz gothic/doom metal projekt, az Inner Missing megjelentette Deluge című, nyolcadik stúdió albumát. A zenekar még 2008-ban alakult, s amellett, hogy nagyon produktív volt, folyamatosan turnézott, többek között a My Dying Bride, a Katatonia, a Saturnus és a Throes of Dawn csapatokkal.

Sigmund, a csapat énekes-gitárosa így jellemzi az albumot:

„A Deluge egy nagyon személyes alkotás. A teljes bizonytalanság és pusztulás időszakában készült, ezért is ezek a fő témái. [A projekten Melaer billenytűs-basszerrel dolgozott.] Kissé paradox, de mégis a remény és korongja lett. Ezt a hallgató is érezni fogja, ha nyitottan figyeli a zenét. Zeneileg talán fejlődés az előző állapotunkhoz képest, ahogy a The Ineffable and Ghostwriter LP-n játszottunk. Ezért büszke is vagyok rá és valószínűleg az is maradok.”

A Gordek klip különösen hangulatos képi világa mégközelebb hozza a zene tartalmát a hallgatóhoz-nézőhöz. De ennél többet nem árulok el. Érdemes figyelmesen nézni!

Megjelent az olasz progresszív metalt játszó White Thunder új lemeze. A zene igazán érdekes, a letisztult szigorú thrashes pergetések kiválóan keverednek a korai Queensrŷche játszotta dallamokkal.

…és még sorolhatnánk, milyen eredeti hatások érték az alkotókat (ha tudnak róla, ha nem), ahogy a Threshold-féle lágy pengetésből váltanak agyas dallamvilágba. A 10 tételes korongon két kiselemez dal is hallható ezekhez készültek videoklipek.

White Thunder – Maximum / A Journey of a Billion Years

(Hell Music Agency)

1. Timeless Despise

2. Orbit

3. Trial

4. Mainmast (Carving Silence)

5. Everlasting Sight

6. Dream-Like Surface

7. Wait for the Sun

8. Maximum

9. K£MA

10. Away from the Sun Sun (H_T_C_B_H_)

A furcsa banda furcsa noise rock (alternative, ambient, post-grunge, rock…) zenéjét két zenei szaklap soraival mutatjuk be.

Alexander Hacke (Einstürzende Neubauten):

„A Zahn az az egyedüli német band,a ami egyszerre egy jókora pofáncsapás és kézművesek magasszintű, atmoszferikus mesterműve. Az embernek arra sincs igazán szüksége, hogy énekelje a szöveget, hogy vizualizálja a dalokat. A Zahn jó hangos, értelmes ámítással és varázslattal teli, meglehetősen koncepciózus és mégis kaotikus. Még jó, hogy végre tudják, mit is akarnak.”

Everything Is Noise (US):

„A Tseudo-val a csapat a hallgatót a sajátos zenei világukba kalauzolják. terjedelmes gitárjátékkal, és ugyanakkor vibráló billentyűhangzással. Mindkettő a rivaldafénybe kerül, miközben a basszus felütései és a ritmusszekció a súlyos dobokkal egész táncteret hoznak létre. Két klipjük mutatja be ezt a hangulatot jól meghatározott formavilággal. [Az egyikben pl.] Látunk három, feltételezhetően elnyűtt úriembert, akik egy taxin vitatkoznak és végül álomba merülnek… hát ennyi.”

A francia noise/post-hardcore csapat, a W!zard nemrég kiadta Definitely Unfinished című EP-jét. Idő közben megjelentették a Despite című dalukat tartalmazó egy-két nótás élő felvételüket is.

A belga indie-kiadónál a Luik Musiknál megjelentett zeneanyag nehezen behatárolható, de leginkább a punk és hard core jelzőkkel jellemezhető. Mondhatjuk, hogy a stílusból kiindulva túlfűtött énekével és az erőteljes dobbal, az üvöltő-süvöltő gitárokkal megtalálták saját hangzásukat. Ez a zenei világ jól tetten érthető mindkét friss klipjükben.

A magából EP-ket és különféle formátumú zenéket ontó Wharflurch megjelentette friss korongját. A black/death metalt egyedi ízekkel elegyítő banda legutóbbi kiadványáról itt írtunk.

A Psychedelic Realms Ov Hell című és semmiképpen sem a zenével általában összekapcsolóható pszichedelikus színezetű, mégis halálosztó borítóval fémjelzett korong egy működő zenekar szüleménye. Még ha a csapat mindössze kétéves történelemre is tekint csak vissza. Szerencséjükre egyrészt a Covid első, második… hulláma alatt is tudtak egy-két fellépéssel edzeni, másfelől sikerült elkészíteniük a korongot.

A banda kiadója nem bízza a véletlenre: tudják, hogy a brutális floridai zenét egyedi ízekkel keverő csapatra a gyűjtők igazán kíváncsiak lesznek, ezért a CD és a fekete korong mellett szalagon is teríti a kiadványt. A zenekar jelen felállása: John Mamo – ének/dobok, Mike Colby – gitár/ének/szintetizátor, Cary Smith – basszus, Steven Klein – szóló és ritmus gitár.