A From The Sky első, Rex c. lemeze engem meglepetésként ért. Meglehetősen magas színvonalú bonyolult, már-már rafináltan komplex anyagnak találtam. A hazai porondon a progresszív metal zenének számos jó példáját ismertük már meg. A dallamos death/black metal művelői is akadnak a színtéren. A kettő ilyen jellegű kombinációjára a hazai csapatok között azonban még nem kaptam […]
Tovább »
Elkezdtünk kikecmeregni a szégyenletes nyári uborka- és fesztiválszezonból, ahogy a kisebb fülkárosodást és májzsugort szenvedett fiatalok is elindulnak hazafelé, úgy érkeznek folyamatosan a friss anyagok a promós tarisznyámba. Ezek közül sok a doom, szóval szokás szerint beindul a Doomforgács üzemmód. Persze azért továbbra is törekszem a változatosságra, aki meg másról is olvasna, szegődjön el az […]
Tovább »
Egy régi közmondás szerint a gyertya másnak szolgál, miközben önmagát emészti. Ha pedig nagy lánggal ég, gyorsan el is fogy. Ezeket a bölcsességeket nemcsak a hétköznapi életben tudjuk értelmezni, de a zenében is találunk rá számtalan példát. Heti rendszerességgel megjelenő sorozatunkban olyan zenekarok albumait mutatjuk be nektek, melyek egyetlen lemezzel váltak kedvenccé, kultikussá, majd el […]
Tovább »
A Mirrort nemrég ismertem meg, nevezetesen a Wacken Metal Battle 2023-as tízfellépős döntéjéből. A döntősök közös halmaza a metalcore-üvöltős éneklés volt és többségük esetében, tízből nyolc banda eleve ebben stílusban is utazik, különféle modern metal, heavy metal és még ki tudja milyen hatásokat ötvözve. A Mirror a fellépésével engem meggyőzött arról, hogy helye van az […]
Tovább »
Manapság nagyon távolinak tűnik már az a progresszív metal hullám, ami az ezredforduló előtt kezdődött el, majd néhány év tündöklés után szépen lassan az érdektelenségbe süllyedt, legalábbis részemről. Emlékszem rá, hogy a legendás Dream Theater lemezek környékén annyira rá is fagytam az újabb és újabb zenei parádékra, hogy elképzelhetetlennek tartottam bármilyen korong kihagyását, majd egyre […]
Tovább »
A mostani lemezajánló/kritika egy kicsit „rendhagyó(bb)” lesz, mint az eddigiek, mivel Morcos kollégával együtt elemezzük és értékeljük ki a Legion of the Damned legújabb, The Poison Chalice lemezét. Jó olvasgatást kívánunk hozzá! King értékelése: Én a holland hordát a 2007-es Sons of the Jackal lemezükkel ismertem meg, aminek a borítója keltette fel elsődlegesen a figyelmemet. […]
Tovább »
A kutatás, keresés, felfedezés számomra az egyik legélvezetesebb dolog, amit már számtalanszor megjegyeztem, így bocs az önismétlésért, de muszáj leírnom, főleg, ha ezek a folyamatok eredményesen zárulnak. Általában ez az érdeklődés nemcsak a zenére, de gyakran az adott projekt egészére kiterjed, hiszen könnyen bele lehet futni különleges sorsokba, vagy fájdalmasan hétköznapiakba. Így jutottam el például […]
Tovább »
Bizton állíthatom, hogy belső világunkra és érdeklődési körünkre roppant nagy hatással van a zenei ízlésünk alakulása. Egyértelműen talán nem is definiálható, hogy melyik hat melyikre és ennek nyomán ez hogyan is változik az évek során. Az én kizárólag vérszomjas muzsikákból álló menümben a törést körülbelül húsz évvel ezelőtt egy mp3-al telepakolt CD hozta, melyen ott […]
Tovább »
Egy régi közmondás szerint a gyertya másnak szolgál, miközben önmagát emészti. Ha pedig nagy lánggal ég, gyorsan el is fogy. Ezeket a bölcsességeket nemcsak a hétköznapi életben tudjuk értelmezni, de a zenében is találunk rá számtalan példát. Heti rendszerességgel megjelenő sorozatunkban olyan zenekarok albumait mutatjuk be nektek, melyek egyetlen lemezzel váltak kedvenccé, kultikussá, majd el […]
Tovább »
A Lorna Shore egy 2009-ben alapult blackened deathcore, symphonic metal zenekar. A New Jersey-beli csapat szekere nem indult túl jól, hisz első EP-jük több mint 13 éve jött ki Triumph címmel. Ezt követte a Bone Kingdom, ami valódi deathcore hangzást hordozott, igaz, progresszívebb stílusban. Majd 2015-ben jött a nagyobb áttörést hozó Maleficium EP és még […]
Tovább »
