10-15 évvel ezelőtt komoly reneszánszát élte az okkultizmussal átitatott rockzene, az okkult heavy/doom, a folyamatosan felszínre bukkanó csapatok pedig előszeretettel merítettek egymástól és a hetvenes évekből is. Sok banda jött, győzött, majd eltűnt, kevesen voltak képesek kitartóan megmaradni, valamint a minőséget is ugyanazon a szinten tartani. Sorban ugorhatnak be a nevek: Castle, Blood Ceremony, Jess […]
Tovább »
Ritkán szoktam foglalkozni a különféle kiadványokhoz kapcsolódó kísérő levelekkel, főként, hogy a kiadók többsége az első 5 mondatban ellövi az olyan kifejezéseket és mondatokat, mint a “mindenki által várt, hihetetlen bemutatkozó album, az év metal szenzációja, az eddigi legjobb lemez…”. A hazai Faded Remembrance mellé pakolt igazán terebélyes bemutatkozás azonban a lehető legreálisabban mutatta be […]
Tovább »
Egy régi közmondás szerint a gyertya másnak szolgál, miközben önmagát emészti. Ha pedig nagy lánggal ég, gyorsan el is fogy. Ezeket a bölcsességeket nemcsak a hétköznapi életben tudjuk értelmezni, de a zenében is találunk rá számtalan példát. Heti rendszerességgel megjelenő sorozatunkban olyan zenekarok albumait mutatjuk be nektek, melyek egyetlen lemezzel váltak kedvenccé, kultikussá, majd el […]
Tovább »
Képzeljünk el egy végletekig megosztott társadalmat, melyet vezetőiknek egy jól felépített, kellően primitív propaganda segítségével sikerült megosztania és uralkodni felette. A primitív szó általában pejoratív értelmezésű kifejezés, ám itt a hatékonyságon van a hangsúly. Az „egyszerű népnek” amely a végletekig ki van szipolyozva a napi 10-12 órás műszakokban már nincs energiája arra, hogy kellően megmunkált, […]
Tovább »
Kissé nehéz dolgom volt Ragnarok című kiadvánnyal. Ennek oka pedig leginkább az, hogy a dán énekesnő, Amalie Bruun, ezúttal egy olyan művet készített ami eredendően nem is lemeznek készült. A helyzet viszonylag egyszerű: a Ragnarok a Dán Királyi Színház ugyanezen címen futó előadásának hivatalos aláfestő zenéjének íródott, ám a nagyérdemű számára is elérhetővé tették, mint […]
Tovább »
Hogy kinek mi a jó hangzás, az mindig szubjektív marad, hiszen már csak az anatómiai különbségek miatt is másként halljuk a dolgokat. Én személy szerint a tiszta hangzást kedvelem, de tudom értékelni a karcos, koszos dolgokat is, ha azok érezhetően az atmoszférateremtés szolgálatában állnak. Azt, hogy hol kezdődik el a rossz és indirekt megszólalás, mindenki […]
Tovább »
A pár hete futottam bele Vincze Andres énekes groove/alternatív metal szólóprojektjének, a Cult of Ares első albumába, ami Broken Horns címmel jelent meg június elején. A projektre, leginkább korábbi munkásságai miatt figyeltem fel. Aki ismeri az tudja, aki meg nem, annak dióhájban elmesélném, hogy Andres egy a magyar gyökerekkel rendelkező venezuelai származású zenész. Emberünk 2000-ben […]
Tovább »
Egy régi közmondás szerint a gyertya másnak szolgál, miközben önmagát emészti. Ha pedig nagy lánggal ég, gyorsan el is fogy. Ezeket a bölcsességeket nemcsak a hétköznapi életben tudjuk értelmezni, de a zenében is találunk rá számtalan példát. Heti rendszerességgel megjelenő sorozatunkban olyan zenekarok albumait mutatjuk be nektek, melyek egyetlen lemezzel váltak kedvenccé, kultikussá, majd el […]
Tovább »
Ismét rá kellett jönnöm, hogy hamar sakk-mattot lehet nekem adni akkor, ha az underground zenei élet bizarr, kísérletező oldaláról van szó. A brit Catafalque egyébként jó nevű zenészeiből álló csapatával ezidáig nem hozott össze a végzet, de boymester kollégának hála vége ezen ínséges időknek. Ezen emberkék már a projekt 2019-es megjelenése előtt is jól ismerték […]
Tovább »
Néha akadnak átfedések, hasonlóságok, máskor pedig szinte teljesen egyértelműek azok a hatások, amiket a bandák egymásra, egymás munkásságára képesek gyakorolni. Persze mindez természetes, hiszen újat kitalálni az az igazság, hogy már nem igazán lehet, inspirálódni és görbe tükröt mutatni, esetleg más oldalról megközelíteni ugyanazt a témát azonban mindig is szokás volt. Gondoljunk csak bele, hogy […]
Tovább »
