Az előző Philadelphia lemez az Egy másik világ nagy kedvencem volt, ezért már nagyon vártam az új albumot. Sok helyen olvastam, illetve maga a csapat is azt vallotta, hogy amellett, hogy hangzásbeli hiányosságai is akadtak az albumnak, minden szám más volt. Ezekhez képest mindenképpen előrelépés a lemez, jó hangzás (főleg, hogy a gitár is megszólal, […]
Tovább »
A norvég Da Vinci borítóját meglátva rögtön rájöttem, hogy ez valami újra kiadás. A Back in business lemezt 1989-ben adták ki, ami a banda második és egyben utolsó lemeze is volt. Nem értem a kiadó miért pont ezt a kiadvány választotta, voltak abból az időből ennél sokkal biztatóbb próbálkozások. Az idősebb hard rock fanok talán […]
Tovább »
A Still On Road zenekar 2004 nyarán alakult (László Balázs (ének, gitár), Machalik Márk (gitár), Vörös János (basszusgitár), László Péter (dob)), majd az év szeptemberétől (2 hónappal a megalakulás után) már aktív koncertezésbe is kezdtek. Ettől kezdve a zenekar a budapesti klubélet rendszeres fellépője lett. A kezdetek kezdetén főként az angolszász rockzene két klasszikusának számai […]
Tovább »
Mindenféle intro nélkül in medias res belevág a lecsóba a germán-metál zene egyik zászlóvivője a Sinner. Legújabb korongjuk a Mask of Sanitiy már a 13.-dik a sorban és még ennyi idő után is minőségi albummal tudnak előrukkolni ezek a fénykorukon már igen-igen túllépett csókák. Mindenféle művészieskedés nélkül nyomják ezeket a feelinges, frankó riffekkel telepakolt metál […]
Tovább »
A német progresszív metál brigádnak ez a harmadik albuma. Súlyos percek kellettek, amíg ezt a muzsikát fel tudtam egyáltalán fogni. Nem a komplexitásával van a problémám inkább a dalok fogósságával. Nehezen lehet megragadni a dallamokat, a riffeket, magukat a témákat. A lemezt nyitó Forever-nél még bizakodó voltam. A kezdő gitártéma annyira monumentális, annyira magával ragadó, […]
Tovább »
A Passenger a banda harmadik lemeze. 2003-as Mechanical Spin Phenomena és a 2004-es The Audio Injected Soul lemezek is tetszettek, de talán ez sikerült a legjobban a három közül. Hallani a folyamatos fejlődést a bandában, és az énekes váltást is jól vészelték át, kiválóan teljesít az új énekes. A változás talán a ma oly divatos, […]
Tovább »
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy francia újságíró, Frederic Slama, aki élt halt kedvenc zenei stílusáért, a felnőtt orientált rockért (AOR). Úgy érezte, hogy belső inditatásai nem találnak kiteljesedésre szakmájában, ezért az Egyesült Államokba költözött és létrehozott egy nagyszabású zenei projektet, amiben hírneves és kevéssé ismert muzsikusok segítségével közzé tehette gondolatait, álmait, vágyait. […]
Tovább »
Nem könnyű elfogultság nélkül írni, hiszen ez talán az utolsó munkája a tragikus véget ért Dimebagnek. Mindenesetre érdekes kísérlet ez a lemez, nagyon jó dalokkal és, ha lenne igazság a földön, élőben is élvezhetnénk. Nem lehet nem észrevenni, hogy több nótában (Arizona Rivers, Get Outta My Life) is a Cowboys from hell-éra riffjei köszönnek vissza […]
Tovább »
A bluesrock régóta szerves része az egyetemes zenei kultúrának. Olyan előadók alkottak maradandó értéket ebben a műfajban, mint Jimmy Hendrix, az ír Rory Gallagher, aztán Eric Clapton, Johnny Winter, John Lee Hooker, Peter Green, Stevie Ray Vaughn vagy éppen Joe Bonamassa. Európa is – ha nem is túl nagy számban, de – kinevelt néhány ismert, […]
Tovább »
A Kopjafa nemrégiben öltött alakot a hazai underground sűrű ködében. Semmilyen információm nincs a zenekar felől, a lemezgráfiai ismeretem is elég homályos ezesetben. Elméletileg van egy tavalyelőtti Kopjafa promom, de nem akarok félrevezetni senkit, mert nem adnám a karom azon anyag hitelességéért. Alább pedig a 2006-os Eszmélés demot fogom ismertetni. A Kopjafa elég egyedi stílust […]
Tovább »
