Igazából a mai napig nem tudtam eldönteni, hogy a klasszikus heavy metalt játszó japán Metalucifer egy poén banda, vagy sem. Bár olyan kortársaik elnézve, mint a Nanowar of Steel, vagy az Alestorm, miért is gondolnám őket poén bandának..? Egyszerűen csak a NWOBHM japán változatát játsszák 1995 óta. A bandát a hazájában; vagy nem csak ott […]
Tovább »
Ázsiában imádják a death metal brutális ágát, ami annak fényében érdekes, hogy a klasszikus értelemben vett halálfém gárdák száma egyáltalán nem ilyen impozáns. Úgy gondolom, hogy ez a direktebb, brutálisabb, primitívebbnek gondolt vonal igazán ezen a kontinensen tudott úgy tanyát verni, hogy az ne is kopjon ki az ottani köztudatból. Európában vagy az Egyesült Államokban […]
Tovább »
A pagan black metal berkein belül szélesen képviselteti magát minden nemzet, de érdekes módon kevés skót zenekarral találkozhatunk. Pedig Skócia az a föld, amit rendesen áztatott vér és nem utolsó sorban fantasy filmekbe illő tájakkal és hagyománnyal rendelkezik. Talán a Saor volt az első olyan black metal zenekar, aki témájául Skócia mitológiáját és történelmét tűzte […]
Tovább »
Dayton, Ohio állam az a hely, ahol a noise színtér egyik gócpontját találhatjuk. Ez az elsőre átlagos amerikai város olyan nihilista borzadályoknak ad otthont, ahová normális ember fia még véletlenül se tenné be a lábát. Én már többször megkaptam a „van ennek a gyereknek valami baja” meg az „egyszer tuti öngyilkos leszel” címkéket életem során, […]
Tovább »
Egy régi közmondás szerint a gyertya másnak szolgál, miközben önmagát emészti. Ha pedig nagy lánggal ég, gyorsan el is fogy. Ezeket a bölcsességeket nemcsak a hétköznapi életben tudjuk értelmezni, de a zenében is találunk rá számtalan példát. Heti rendszerességgel megjelenő sorozatunkban olyan zenekarok albumait mutatjuk be nektek, melyek egyetlen lemezzel váltak kedvenccé, kultikussá, majd el […]
Tovább »
Bevallom, rendesen megdobbant a szívem, amikor megláttam a Lurk legújabb albumát a promós oldalon, ugyanis ezekhez a finn banditákhoz köthető egy viszonylag meghatározó élményem még abból az időszakból, amikor a metal zsánerének keményebb alműfajaival való ismerkedésem legelején jártam. Őszintén szólva arról semmi emlékem nincs, pontosan hogyan is akadtam a 2012-es debüt albumukra, ami szintén a […]
Tovább »
Nem akarom elkiabálni a dolgot, mert még azért eléggé az év elején járunk, de annyit talán már ki lehet jelenteni, hogy 2023 első fele bivalyerős grindcore kiadványokat hozott a konyhára. Noha olyan kiemelkedő alkotásokra eddig nem volt példa, mint a tavalyi Wormrot vagy Cloud Rat, de kitettek eddig magukért mind az újabb (Festerdecay, EDKH), mind […]
Tovább »
Az egyszemélyes Tir nevű dungeon synth mögött álló török származású, jelenleg Ausztráliában élő Oytun Bektaş mellőzte a stílusra tagadhatatlanul jellemző kezdő LO-FI kiadványok gyártását. A 2016-os Mountains bemutatkozó anyaga után, három évre megjelent második nagylemeze, az Urd, Skuld & Verdandi, egy komoly volumenű produkció volt a stílus berkein belül, mely szorosan követte a dungeon synth […]
Tovább »
Igaz, hogy még csak március végét járjuk -amikor is éppen írom ezt a kritikát-, de már most szilárd meggyőződésem az, hogy 2023 a disszonáns muzsikák éve lesz. A színtér feneketlen bugyrai egyszerűen csak ontják magukból a jobbnál-jobb albumokat, és nem elég, hogy kétség sem férhet ezen lemezek minőségéhez, ráadásul ebben az úgymond szűkös zenei kategóriába […]
Tovább »
Az olasz heavy/power metalos Nanowar of Steel-t 2019 decemberében, karácsony előtt ismertem meg, mikor kiadták a Valhalleluja című kislemezdalukat, mint karácsonyi szerzeményt. A dalban közreműködik Thomas Winkler (Angus McSix, ex-Gloryhammer), még Angus McFife-ként, illetve a dal koncepciójához kapcsolódóan, mint Odin. Már ennél az egy dalnál feltűnt, hogy milyen érdekes, ötletes, humoros, szórakoztató, kreatív (és még […]
Tovább »
