Kétség sem férhet hozzá, hogy az egyetlen tagot számláló projektek aranykorát éljük már jó ideje, legalábbis az underground bugyraiba merülve gyakran találkozunk ilyen produkciókkal. Nincs ez másként az amerikai Post Luctum esetében sem, az egyébként idén egészen jól menő (mennyiségben inkább, mint komoly minőségben) death/doom metal határvidékén mozogva. Úgy gondolom ez a stílus is kezd […]
Tovább »
Vannak olyan csoportosulások, akiket igazán semelyik korba se lehet elhelyezni. Anomáliaként élik le alkotói életüket, mígnem eljön értük is a megbocsájtást nem ismerő kaszás és a halott bandák temetőjébe nem kerülnek ők is. Az idegentől, szokatlantól, ismeretlentől mindig félnek az emberek. Ez így volt és így is lesz. Míg végül csak pár szál hervadt fekete […]
Tovább »
Elfogadom, hogy némely ortodox halál metal hívő úgy tekint a stílus melodikusabb oldalhajtására, mint aki George Michael-t dúdolgat a férfi öltözőben. Ennek ellenére a melo death mégis közelebb áll hozzám, mint a műfaj eredeti irányvonala. Az angol Countless Skies is ezen bandák táborát erősíti. A formáció története egészen 2009-re nyúlik vissza. Az akkor még Hatespire […]
Tovább »
Egy régi közmondás szerint a gyertya másnak szolgál, miközben önmagát emészti. Ha pedig nagy lánggal ég, gyorsan el is fogy. Ezeket a bölcsességeket nemcsak a hétköznapi életben tudjuk értelmezni, de a zenében is találunk rá számtalan példát. Heti rendszerességgel megjelenő sorozatunkban olyan zenekarok albumait mutatjuk be nektek, melyek egyetlen lemezzel váltak kedvenccé, kultikussá, majd el […]
Tovább »
Ha fizikálisan nem is, bár egyre gyakrabban ébredek sajgó végtagokkal, de lélekben biztosan idősebb vagyok saját korosztályomnál. Ebből adódóan kedvelem a 60-as, 70-es évek klasszikus és underground rock zenéig, de ennek tudható be az is, hogy nem tudom és nem is akarom elengedni a 90-es éveket sem. Nekem ez a gyerekkor, a tini évek, másoknak […]
Tovább »
Gyakran hozom fel pozitívumként egy-egy album tekintetében, hogy az adott csapatnak, amely műfajok kevergetésére, átértelmezésére szánják el magukat, milyen jól tud működni a dalszerzés. Egyik alapból folyunk át könnyedén egy másikba, miközben egy csepp ennergiát sem veszítünk, pusztán érdekesebbé válik az anyag. Nem tartom szerencsésnek azt, ha egy lemezen azért szerepel valami, hogy minden zenésznek […]
Tovább »
Adott egy sajátos fantazmagória egy olyan világról, melyben angyalok, démonok és lovecrafti lények vívnak egymással végtelennek tűnő harcokat mágikus eszközökért, hatalomért, az univerzum birtoklásáért. Ez elsőre izgalmasnak hangzik, de egy kicsit alaposabban utána járva az a számomra már röhelyes megközelítés ugrott be, amikor a képregényrajzolóknak sem jut eszébe semmi különleges, ezért mindenkit összeeresztenek mindenkivel, végtelen […]
Tovább »
Főszerkesztő Urunkról vagy jót, vagy semmit, tehát köszönöm a friss promókat Sanyi! Rövid bevezetőnk után ugorjunk is neki a nemrég hozzám került Grave Circles nevű egyszemélyes ukrán black metal projekt első nagylemezének, ami a bemutatkozó EP miatt Tome II címmel borította sötétségbe a Naprendszer sárgolyójának gyanútlan lakosságát még valamikor 2019-ben. Nem emlékeztek rá? Semmi gond, […]
Tovább »
Ha röviden, stílszerűen, egy mondatban szeretném jellemezni e recenzió tárgyát, akkor csupán ennyit írnék: Ez itt a Storm the Studio kettes lemeze, nem tudok betelni vele. Hogy honnan vettem ezt a betelős szófordulatot hamar kiderül, ha meghalljátok a nyitó nóta, vagyis A világ közepe refrénjét. De ne szaladjunk ennyire előre! Ha valaki nem lenne képben […]
Tovább »
Bevallom őszintén, értetlenül álltam a Gloryhammer 2021. augusztus 22-ei rövid, váratlan facebook-posztja előtt, amiben bejelentették, hogy Thomas Winkler, a banda frontembere, énekese többé nem tagja az együttesnek. Utána pedig további két, valamilyen szinten „magyarázkodó” posztot tettek ki, amiben gyakorlatilag a rajongók általi kommentáradatból semmire sem adtak választ. Mindenesetre érdekes volt ez az egész, több helyen […]
Tovább »
