Albumkritikák

Oromet – Oromet (2023)

2020-ban találkoztam az amerikai Occlith zenekarral, akiknek bemutatkozó anyaga sokat pörgött. A Gates, Doorways, And Endings egy meglehetősen nehéz, megfeketedett sludge/doom kiadvány volt meglepően érett dalszerzéssel és komoly nyomatékkal, most viszont úgy néz ki, a csapat nem kívánja tovább együtt folytatni a zenélést. A formáció két tagja azonban nem akar visszatérni a való világba az […]

Tovább »

Coffin Mulch – Spectral Intercession (2023)

Szép lassan megérkezett a nyár és noha még nincs itt az igazi forró, száraz kánikula, csak a párás fülledtség, de nálam már tart az ragacsos death metal szezon. Ilyenkor mindig ez az első számú dolog, ami után sóvárgok zene terén és örömmel vetettem bele magamat az idei év kínálatába. Amint elérkezett hozzám az a hír, […]

Tovább »

Cloak – Black Flame Eternal (2023)

A szétesőben lévő világunk őrületig pörgetett ideológiái nyomán az egyik elsődleges cél az ember, mint individum teljes felszámolása. Ezen egocentrikus áramlatok csak egy jó álcája a tömegek összemosásának és arctalanná alakításának. Hiszen, ha megnézzük ezen eszméket könnyen beláthatjuk azt, hogy csak arra ösztönöznek, hogy a végén minden legyél csak értékes ember ne. Természetesen sok egyéb […]

Tovább »

Geist of Ouachita – Imprisoned in the Graven Wood (2023)

Érdekes nevet választott magának a Geist of Ouachita és még egy tucatnyi egyéb projekt agytrösztje Roanoke. Ez a név egy a mai Észak-Karolina partjaitól nem túl távoli szigeten élő algonkin indián törzstől származik. Ez volt az első újvilágbéli föld, amelyre az angolok egy állandó jellegű kolóniát szerettek volna alapítani. 1585-ben partot is ért a hajójuk, […]

Tovább »

Burial Hordes – Ruins (2023)

A görögöknek hosszú múltjuk van az extrém metal világában. Ennek megfelelően számos gyöngyszemet köszönhetünk nekik, különösen akkor lehet kedves számunkra ez a színtér, ha szeretjük az erős hangulattal bíró kompozíciókat. Jöhet egy kis teátrális íz is az előadásmódba, valamint egy csak rájuk jellemző hangzás, amit a vájt fülűek ezer közül is megismernek, mert egyszerűen karaktere […]

Tovább »

Catasexual Urge Motivation – The Encyclopedia Of Serial Murders (1996)

Egy régi közmondás szerint a gyertya másnak szolgál, miközben önmagát emészti. Ha pedig nagy lánggal ég, gyorsan el is fogy. Ezeket a bölcsességeket nemcsak a hétköznapi életben tudjuk értelmezni, de a zenében is találunk rá számtalan példát. Heti rendszerességgel megjelenő sorozatunkban olyan zenekarok albumait mutatjuk be nektek, melyek egyetlen lemezzel váltak kedvenccé, kultikussá, majd el […]

Tovább »

Metallica – 72 Seasons (2023)

Bár több oldal is, a megjelenést követő 72 órán belül közzétette a maga kritikáját a Metallica 11. stúdióalbumáról, én inkább kivártam. Ezúttal ugyanis valóban csak a megjelenés napjától, azaz április 14-től tudtam elkezdeni a 72 Seasons tesztelését. És nekem nem elég pár hallgatás, pár nap, pár hét arra, hogy meg tudjam ítélni egy-egy új ’tallica […]

Tovább »

Botanist – VIII: Selenotrope (2023)

Igazából a kaliforniai illetőségű Botanist gyökerei a black metal talajába nyúlik, de merőben elüt a hagyományos értelemben vett fekete fém muzsikáktól. A projekt mind zeneileg, szövegileg erősen az egyedi formációk táborát erősíti. Leginkább az experimental, avantgarde post-black metal jelzőkkel tudnám körbe lőni annak zenéjét, ami mögött az Otrebor művésznéven alkotó agytröszt áll. A művészúrral van […]

Tovább »

Okera – A Beautiful Dystopia (2012)

Egy régi közmondás szerint a gyertya másnak szolgál, miközben önmagát emészti. Ha pedig nagy lánggal ég, gyorsan el is fogy. Ezeket a bölcsességeket nemcsak a hétköznapi életben tudjuk értelmezni, de a zenében is találunk rá számtalan példát. Heti rendszerességgel megjelenő sorozatunkban olyan zenekarok albumait mutatjuk be nektek, melyek egyetlen lemezzel váltak kedvenccé, kultikussá, majd el […]

Tovább »

Suffering Quota – Collide (2023)

Nemrég olvastam egy olyan véleményt, hogy a gazdaságilag prosperáló időszakok nem tesznek jót a kreativitásnak. Adott személy a 90-es évek közepétől a 2000-es évek közepéig tartó nu-metal és a nyálasan melodikus metalcore által dominált időszakot hozta példa gyanánt. Noha én mindig is azon a véleményen voltam, hogy nincs olyan, hogy „gyenge év” a zenében, csak […]

Tovább »