Albumkritikák

Sahg – Born Demon (2022)

Nemrég meghallgattam a cseh Trahir zenekar bemutatkozó lemezét, amiről azonnal eszembe is jutott egy régi tartozásom, ez pedig a tavaly megjelent Sahg formáció Born Demon albuma. Nem véletlen a párhuzam, ugyanis származási helyüket leszámítva a két zenekar nagyon hasonló elképzelésekkel viszonyul a hagyományos, heavy metal alapú, doommal fűszerezett zenéhez. Ha a két kiadvány dalait összekevernénk, […]

Tovább »

Horre – Kuumet (2023)

Nagyon kedvelem azt a kort, amiben élek. Persze nem politikai, társadalmi és jövőképet érintő témák mentén, pusztán a jelenlegi technika miatt. Ugyan a magnószalag másolós korszak lecsengésében kezdtem el igazán értékelni a zenét és akad ezzel néhány kellemes emlékem, én már digitális torzszülöttként fejeztem be serdülő pályafutásomat annak módja szerint mp3 lejátszóval és rajta azzal […]

Tovább »

Cystgurgle – Exquisite Macerated Tissue Slippage and Full​-​Body Degloving Under Extreme Circumstances of Accelerated Putrefaction (2023)

2012 januárjában alakult a thai Cystgurgle és azóta művelik megállíthatatlan tehervonatként száguldozó goregrindjukat. A stílusmeghatározásnál szerepel a gorenoise megjelölés is, mivel ezek a fazonok egy olyan bestiálisan brutális válfaját űzik a goregrindnak, hogy az átlépi a szimpla grind határait. Sűrűbbek, pusztítóbbak a hangszerek textúrái, kegyelemre kár lenne számítanunk. A noise behatások elviszik a brutalitás faktort, […]

Tovább »

Theophonos – Nightmare Visions (2023)

A gatyamadzag árusok nemzetközi szakszövetségének jelentése alapján hatalmas szükségük volt már egy olyan korong megjelenésére, mint az amerikai Theophonos, hiszen ehhez az elvetemült zenei agymenéshez  mindenkinek alaposan fel kell kötnie a nadrágját. Hogy ne raboljuk egymás idejét, a lehetőségekhez képest vázoljuk fel gyorsan, mit játszik a 2020-ban útjára indított detroiti zenekar: avant-garde black metalt erőteljes […]

Tovább »

Kaal Nagini – Refracted Lights of a Blind God [EP] (2023)

A könyörtelen bestialitás maharadzsáiról lesz szó ebben az írásban. Kalkutta talán nem az a hely, ahol azt hinnénk, hogy túlságosan élénk metal színtér virágzana, pedig ez egyáltalán nem így van. Mindennek az éjfekete gyöngyszeme a Kolkatta Inner Propaganda névre hallgató csoportosulás, akik a totális pusztítás idioszinkráziáját reprezentálják, itt semmi sem a megszokott módon leli halálát. […]

Tovább »

Iron Flesh – Limb After Limb (2022)

Szegény Disney nevét nagyon sokszor megemlegettük az elmúlt években néhány ultra színes (már-már szagos) lemezborító kapcsán, melyeknek megítélése természetesen egyéni látásmód kérdése, hiszen nem lehet minden fekete vagy fehér. Én magam sem szeretem a csőlátást, pusztán a saját tapasztalatomra támaszkodva tudom, hogy a túlzott szivárványáradat nem olyan dalcsokrot rejt el a világ elől, amiben bármiféle […]

Tovább »

Witte Wieven – Dwaalicht (2023)

Menni kell, állandóan menni kell, nem lehet megállni, máskülönben elmegy mellettünk a világ és lemaradunk arról, ami az út végén vár ránk. Mostanra olyan sebességre kapcsolt a bolygó, hogy elmosódik mellettünk a táj és nincs időnk az állandó mozgás közepette megállni és gyönyörködni a minket körülvevő környezetben. A természetben, egy hatalmas erdő közepén, magunkba fordulva […]

Tovább »

Tryglav – The Ritual (2023)

Lukács Evangéliumában Jézus mondta: „Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön…” éppen ezért vetem bele magamat a sötét, mocskos és kegyetlen zenék hullámai közé, hogy a mélyből felkutassak és előhozzak nektek egy újabb igazgyöngyöt bemutatóba. Csakhogy nektek ne kelljen ezt megtenni és ezen homályos mélységeket megélni. No, mielőtt szánakoznátok a zene oltárán tett áldozathozatalomon, nagyon is […]

Tovább »

Sepulcrum – Lamentation of Immolated Souls (2023)

Nem egyszer azon kapom magamat, hogy ha teljesen élvezhető minőségű, az ősök által lefektetett alapokon nyugvó extrém metalt akarok hallgatni, akkor igen gyakran a chilei bandáknál kötök ki. Fő fegyvernemüknek a thrash és azoknak az elkorcsosult torzszülöttei számítanak, de a black és a death metal színtereken is találhatunk bőven minőségi kínálatot. Most ez utóbbi egyik […]

Tovább »

Enisum – Forgotten Mountains (2023)

El kell ismernem, hogy az atmoszferikus post-black metalt játszó  Enisum zenéje számomra eddig teljesen kimaradt. Természetesen találkoztam már a banda lemezeivel, de igazából sosem mélyedtem el a munkásságukban. A dolog fintora, hogy nagyon is olyan muzsikát csinálnak, ami számomra kedves.  Talán a most megjelenő nagylemezükkel teljesedett be az égi rendeltetés, hogy végre egymásra találjunk és […]

Tovább »