Albumkritikák

Atomic – Hate Transplant (2022)

1983-ban az acélváros élte a nehéz szürke nappalokat miközben a Lenin kohászat fekete füstje adott extra színt Borsod megye metropoliszának. Visszamorgott rá a DIGÉP, feleselt az üveggyár a kenyérgyárral karöltve, ezalatt a Csabai-kapuban szürkébe öltöztette a környéket a cement. Ez nagy év volt a metal számára, mivel elkezdődött a hidegháborúra szintén jellemző fegyverkezési verseny. Volt […]

Tovább »

Funeral Winds – Stigmata Mali (2023)

Itt van a tavasz első napja, nagyon lassan, de biztosan éledezni kezd a természet, új élet költözik az ökoszisztémába, a nappalok egyre hosszabbak és melegebbek lesznek. Kettőt pislogunk és már itt is az általam egyáltalán nem kedvelt nyár. Mindez ne szegje sötétlelkű testvéreim kedvét, van orvosság a túlságosan pozitív hullámok ellen, ez pedig nem más, […]

Tovább »

Cadaver Shrine – Benighted Deseration (2023)

Mint ismeretes, imádom a horrorfilmeket. Főleg a misztikus, különleges darabokat, ahol a félelemkeltés és gore kéz a kézben tudnak belemászni a fejembe. Jöhetnek a szellemek, zombik, vámpírok (a csillámmentesek), óriás denevérek, életre kelt madárijesztők, farkasemberek, de mégsem keltenek bennem olyan érzést, mint amikor megpillantok egy képen egy egyiptomi múmiát, vagy bármilyen más eredetű, valamilyen szinten […]

Tovább »

Street Tombs – Reclusive Decay (2023)

Átfésülve az idei cikkek témakörét, elég kevés szó esett a halálfémről, pláne a kicsit thrashbe hajló ágáról. Pedig az idei évben is voltak egész csinos dolgok, amikről jó lett volna írni, tervben is voltak, csak az a fránya idő… A Nothingness brutális lasagne borítóval megküldött durvulásáról valamint az Act of Impalement doomal átszőtt magasztos brutalitásáról […]

Tovább »

Mansion – Second Death (2023)

 Volt egy időszak, körülbelül 2005-2015 között, amikor igencsak megszaladtak az okkult doommal, doom rockkal, női énekessel felfutó zenekarok, ráadásul többnyire teljesen indokolt reflektorfénybe kerülve. Tündökölt az amerikai Castle, a Blood Ceremony, High Priest Of Saturn, Jess and the Ancient Ones, valamint a Mansion. Ez a hullám hozta szerintem felszínre az Avatarium-ot, vagy az egyik titkos […]

Tovább »

Empaligon – Black Dominated Annihilation (1999)

Egy régi közmondás szerint a gyertya másnak szolgál, miközben önmagát emészti. Ha pedig nagy lánggal ég, gyorsan el is fogy. Ezeket a bölcsességeket nemcsak a hétköznapi életben tudjuk értelmezni, de a zenében is találunk rá számtalan példát. Heti rendszerességgel megjelenő sorozatunkban olyan zenekarok albumait mutatjuk be nektek, melyek egyetlen lemezzel váltak kedvenccé, kultikussá, majd el […]

Tovább »

Firienholt – White Frost and Elder Blood (2023)

Az epikus, atmoszferikus black metalt játszó angol illetőségű Firienholt  2021- ben megjelent By the Waters of Awakening című bemutatkozó albumáról már adtunk egy beszámolót itt a Fémforgácson. Akkor azzal zártam a lemez ismertetését: annak ellenére, hogy muzsikájuk erősen a Summoning féle, jellegzetes black metal vonalon halad, van potenciál a formációban és remélhetően megtaláljak a saját […]

Tovább »

Høstsol – L​ä​nge Leve Döden (2023)

Azt hiszem különösebb lelkifurdalás és tikkelésveszély nélkül állíthatom, hogy a pályafutását 2020-ban megkezdő Høstsol egy úgynevezett szupergroup. Nemzetközi összefogásból született ugyan, de nem Guatemala – Kirgizisztán kooperációból, hanem norvég, svéd és finn úriemberek örömteli egyesülése révén (vizuális típusok most ne figyeljenek). Mivel négyen vannak, nem spórolok azon zenekarok felsorolásában sem, ahol érintettnek nevezhetők. Kezdjük az […]

Tovább »

Riverside – ID.Entity (2023)

Lengyelország vezető progresszív rock/metal zenekara, a Riverside előző, 2018-as lemezén, a Wasteland-en kiírta magából barátjuk, alapító gitárosuk, Piotr Grudziński elvesztése okozta fájdalmát. Az akkor még csak kisegítő/turnégitáros Maciej Mellert pedig 2020-ban teljes jogú zenekari taggá avanzsálták. Így újra négyfős lett a Riverside. A Wasteland lezárt egy korszakot, a nemrég megjelent friss album, az ID.Entity pedig […]

Tovább »