Folyamatos vita tárgyát képezi, hogy mi számít igazán udnergroundnak manapság az extrém zenéket illetően, hiszen valljuk meg, egy hard rock, vagy power metal csapatra sem süthetjük rá azonnal, hogy mainstream, hiszen ezek jellemzően elkerülik az általánosnak tekinthető médiumokat. Hazai viszonylatban még ennél is érdekesebb a helyzet, mert itthon gyakorlatilag már az is különlegesnek számít, ami […]
Tovább »
A powerviolence és a hardcore az utca hírmondói. Ez mindig így volt és így is lesz, amíg létezik nyomor, kiszolgáltatottság és igazságtalanság, vagyis addig, amíg egy embernél több lakja a bolygót. Előszeretettel baszunk ki a másikkal, imádjuk kihasználni a gyengeségeket, áttrappolunk rajtuk, ha a mi jólétünk múlik rajta és hátra se fogunk nézni. Ilyenkor szokta […]
Tovább »
Bár Armand kolléga már felhívta a figyelmet a The Curious Kind nevű hazai prog. rock csapat bemutatkozó EP-jére a Kicsi a bors, de erős rovatunk 162. számában, mégis úgy gondoltam, hogy érdemes lenne egy kicsit jobban kivesézni a formáció Here in the Deadlights című kiadványát. Ennek több oka is van. Az egyik, hogy az utóbbi […]
Tovább »
Az életben nem hallottam korábban a cseh Trahir zenekarról, ami nem csoda, hiszen zenészeivel sem igazán lehetett találkozni más bandák esetében annak ellenére, hogy nem tűnnek kimondottan fiatalnak. Az viszont felért egy felém irányított mágnessel, hogy bemutatkozó anyagukhoz odabiggyesztették a heavy/doom jelzőt, amit bátran kiegészíthetünk a hard rockkal, esetleg az NWOBHM címkékkel is, ha be […]
Tovább »
Számtalan régi, akár fekete-fehér vagy kopottan színes felvételt láttam, amik különböző elmegyógyintézetek állapotáról nyújtottak betekintést a kívülállók számára. Azon szerencsések, akiknek nem kell megtapasztalniuk egy ilyen és ehhez hasonló intézmény mindennapjait talán nem igazán tudják elképzelni, hogy mennyire kezdetelegesek, akár primitívnek is mondható állapotok fogadták az oda betévedőt. Mindezt nem a megfoghatatlan távolságú múltban kell […]
Tovább »
Egy régi közmondás szerint a gyertya másnak szolgál, miközben önmagát emészti. Ha pedig nagy lánggal ég, gyorsan el is fogy. Ezeket a bölcsességeket nemcsak a hétköznapi életben tudjuk értelmezni, de a zenében is találunk rá számtalan példát. Heti rendszerességgel megjelenő sorozatunkban olyan zenekarok albumait mutatjuk be nektek, melyek egyetlen lemezzel váltak kedvenccé, kultikussá, majd el […]
Tovább »
Marko Hautamäki, más néven Lord Gravehill érdeklődését és hétköznapjait nagyrészt a komolyzenei projektek kötik le, de mindeközben nem feledkezett meg régi szenvedélyéről, a doom metalról sem. Az más kérdés, hogy minden évtizedre tervez csak valami lépést tenni ebbe az irányba. Legfontosabb ebből a szempontból az 1994-ben indult Majesty, ami gótikus, epikus doommal foglalkozik. Szegényes diszkográfiáját […]
Tovább »
Ó, mond! Emlékszel még a 80’-as évek zenéire?! Nem, én itt pont nem a Korda Gyuri bácsis Repteresre gondoltam, de még csak nem is az Erdős Péter által felkarolt ó-Neoton-os hazai nyálesőre, hanem a nyugatról lassan csordogáló, rendszerellenes és deviáns muzsikára. (Nyugi, több is volt anno egyszerre, de szerencsére nem a mindent egyszerre elárasztó new […]
Tovább »
A magány és a nihil gyakori témakörei az itt górcső alá vett albumokban, kiadványokban. Repülnek sokszor az elvontabbnál elvontabb jelzők, szuperlatívuszok amelyik egy idő után élüket vesztik és jelentéktelenné válnak, pont ahogyan mi is. Nem tagadom, én is sokszor „bűnös’ vagyok ilyen téren, használom őket bőszen. Limitált szókincsemről kiállítva a szegénységi bizonyítványt, azonban néha akadnak […]
Tovább »
Dél-Amerika jó ideje a legjobb underground csemegék lelőhelye a tradicionális doom vonal tekintetében, effelől nincsenek kétségeim, így mindig nagy figyelmet szentelek az induló csapatoknak, melyek közül a legtöbben igen gyorsan földbe állnak sajnálatos módon, vagy pusztán nem tudok beszerezni tőlük semmit (ilyen például régi szívfájdalmam, az epikus doomban utazó Ruined). Ezt a sorsot sikerült elkerülnie […]
Tovább »
