Kijött az új Candlemass lemez, aminek lélektani hatására végre időt szakítottam az általam egyébként régóta várt Marchafunebre bemutatkozó lemezére. Ez a várakozás konkrétan 2010-ben kezdődött, amikor először hallottam meg Fernando Opazo egyszemélyes projektjeként a Hymns Of The Final Holocaust címmel ellátott demót, melyen egészen a svéd banda ’80-as években prezentált hangulatvilágáig repülhettünk vissza néhány nagyszerű […]
Tovább »
Amikor kezdeményeztem nyugalmazott szerkesztővé való minősítésemet, akkor már sejtettem, hogy ha nem is túl gyakran, de azért fogok még publikálni az oldalra. És valóban, most egy jó hosszú, majdnem fél éves kihagyás után újra itt vagyok, hogy felhívjam figyelmeteket egy nagyszerű albumra! A Yesterdays legújabb lemezére, a Saint-Exupéry álma című műre. A Bogáti-Bokor Ákos vezette […]
Tovább »
Átjár a nosztalgia, amikor a Bloodclot biográfiáját olvasom. Csupa olyan név jön velem szemben, akiket még a metallal való bensőséges kapcsolatom előtt hallgattam orrba-szájba. Bad Brains, Cro-Mags…folytathatnám napestig. Előbbi banda konkrétan az első kapcsolatom volt a keményebb zenék világával. Menjünk is vissza kicsit az időben: 8 éves Crissz93, rokonlátogatás…meglátok a polcon egy rikító sárga kazettát, […]
Tovább »
Tisztelem az olyan népeket, népcsoportokat, akiknek olyan erős és önbizalomtól duzzadó kultúrájuk van, hogy azt képesek átültetni szinte akármilyen zenei irányzatba. De mindezt nem akárhogy teszik, nagyon vékony jégen táncolnak azok, akik ilyesmikre adják a fejüket. Egy egész országot, népet kell definiálni a zene által és ez nagyon könnyen a giccshez és a romantikával átitatott […]
Tovább »
Az olyan embereknél, mint Antti Klemi nem kell sok az inspirációhoz. Elég egy álom, egy új behatás vagy akár egy régi emlék bevillanása és máris jön az inspiráció. Ilyenkor az alkotásvágy mindent felülír és hagyja, hogy ezek vezérlejék a kezét és a hangszálait. Antti neve a Circle of Ouroborus által hangozhat ismerősen. Akik ismerik ezt […]
Tovább »
Norvégiáról kialakult egy sztereotípia, ami azóta is rányomja a bélyegét az ország metal színterére. Ha meghalljuk ennek az országnak a nevét, akkor rögtön a hullafestékes fazonok jutnak eszünkbe, akik az ottani kristálytiszta erdőkben vágnak gonosz arcokat, és nyomnak össze láthatatlan narancsokat a markukban. A Ritual Death egy egészen más utat választott magának. A fjordok fagyos birodalma […]
Tovább »
Megvallom, hogy alapvetően egy kicsit irigykedve tekintek a nyugati határainkon túlra. A félreértések elkerülése végett itt most nem a sokat emlegetett kereseti differencia, politikai irányvonal és egyéb materialista megközelítésre helyezném ki a gondolataimat, hanem egy olyanfajta szeretet és érdeklődés a saját ősi örökségük zenei formában történő ápolására, melyet egy igen szélesedő tábor képvisel. A komolyabb, […]
Tovább »
Ahhoz a csoporthoz tartozom, akiknek nem a klasszikus, őserőt sugárzó heavy metal avagy NWOBHM volt az első találkozása a súlyos zenékkel. A punk és a hardcore irányából közelítettem a fémzenéhez, majd olvastam egy cikket pár unatkozó norvég formáról, akik templomokat égettek, gyilkolászták egymást és saját maguk. Ráadásul mellékállásban zenéltek is…na mondom meglesem. Hát így esett […]
Tovább »
Stílszerűen morbid hasonlattal kezdek: ha a második világégés során elfinghatta magát két atom, akkor én is ledobhatok még egyet a ‘forgács jobb sorsra érdemes olvasótáborára. Sokszor szoktuk kritikaként azt emlegetni, hogy túlságosan is öncélú egy zene, nem szól sok emberhez és azért legyünk őszinték: általában nem is ez a céljuk az alkotóknak. Nos előfordulhat olyan […]
Tovább »
Hányattatott sorsa volt a Strychnos nevű projektnek, egészen ezidáig. 1998-as alapítása óta ez lesz az első teljes értékű album ettől a dán szupercsapattól. Az identitással is voltak bajok, ugyanis az eddig kiadott 2 demo és egy EP mind más zenét rejteget. Az első próbálkozások közelebb álltak a gothic/dark metal stílusához. Nem mondanám, hogy a mellékprojekteknek […]
Tovább »
