Albumkritikák

Haavard – Haavard (2022)

Valami történt 1996-ban, ami stílusformálóan hatott a black metal érára. A mára már ironikussá vált Ulver pályafutásának második nagylemezeként megjelentetett Kveldssanger korong elindított valamit a műfajon belül. Ugyanis ez egy tisztán akusztikus gitárokon előadott lemez volt. Ennek ellenére korán sem állt távol az addig már kialakult az „északi” fekete fém által képviselt atmoszférától. Kveldssanger számos […]

Tovább »

Zelfhaat – Smarten van een ontwijde ziel (2020)

Elfogott a kőkemény nosztalgia a Zelfhaat hallgatása során. Ismerős névként tekintettem rá, de nem tudtam elhelyezni őket a térképen. Kis utánakeresés után viszont összeállt a kép és nem véletlenül csengett ismerősen a füleimnek ez a név. Két 2007-es demojuk nagyon sokszor elkísért a középiskolába vezető utamon. Volt egy jó másfél-két év, amikor tízből kilencszer csak […]

Tovább »

Domadora – The Violent Mystical Sukuma (2016)

Egy olyan zsánerben utazik a francia Domadora, amely nálam bizonyos időközönként szokott meghatározó szerepet játszani. Általában az évnek a forró, fülledt nyári időszakának a háttérzenéje szokott lenni a stoner rock, és a gallok csont nélkül hozzák ezt az elszállósan dögös, fülledt stílust. Most mégis úgy hozta az élet, hogy december közepén írok egy ilyen bandáról. […]

Tovább »

Mist Of Misery – Severance (2022)

Tizenkét éve tologatja elátkozott babakocsijában a sötétség gyermekét a svéd Mist Of Misery formációja, amely ez idő alatt elég sokat változott. Ez a változás azonban leginkább fejlődésnek, a tudatosság és kreatívitás kiteljesedésének lehet kiváló példája. Különösebb stílusváltásról persze nem kell beszélnünk, a zenekar szimfonikus, atmoszférikus black metalja már az első pillanatoktól adott volt, viszont a […]

Tovább »

Witchfuck – Black Blood Baptism (2021)

A végtelennek tűnő lengyel black metal színtér kiapadhatatlan, fekete vizű forrásából egy újabb teremtmény szökött ki 2017-ben. A Witchfuck nevéből ítélve egy olcsó alkohollal és cigifüsttel lecsurgatott black thrash vagy akár black ‘n roll csapat képe lebegett lelki szemeim előtt. Nem is lennék túl messze az igazságtól, a Disgusting Rock ‘n Roll címre hallgató bemutatkozó […]

Tovább »

The Loom Of Time – Grand False Karass (2022)

Nagyon megvezettek az ausztrál fiatalok. Bár különösebben nehéz dolguk nem volt, mivel még nem hallottam róluk és a zenéjükről, csupán a promósanyagok között keresgélve koppintottam rá a lejátszás gombra, amikor megláttam a pofás borítóképüket és kíváncsivá tettek azzal a szöveggel, hogy az Immortal, a Mastodon és a Cathedral egyesítésén munkálkodnak progresszív módon. Ez már önmagában […]

Tovább »

Tales of Blood – Stuffing The Graveyard (2019)

Az egyik kedvenc szórakozásom az szokott lenni, hogy megtippelem a borító alapján, vajon melyik zsánerben vitézkedhet az adott banda. Olcsó játék hülye gyerekeknek, de akadt párszor olyan amikor sikerült meglepnie pár alkotásnak. Meg én amúgy is szeretek elmélyülni a különböző grafikák útvesztőjében, ahol néha semmi sem az aminek látszik. Minél közelebbről szemléljük, annál jobban eltévedünk […]

Tovább »

Grymmstalt – Anthems of Mournful Despondency (2022)

Az év azon időszakát éljük, amikor különösen nagy dózisban kapjuk a képünkbe a zenei gagyit. 30-40-50 éve lerágott csontok, sőt inkább csontvázak szabadulnak ki a szekrényekből, hogy ellepjék hallójáratainkat bődületes mennyiségű nyállal és képmutatással. Szerintem még azok is bejglimérgezéshez hasonló szimptómákat mutatnak, akik valamilyen oknál fogva kedvelik is ezeket az ünnepinek szánt alkotásokat. Ilyenkor jönnek […]

Tovább »

Gosudar / Malignant Altar – Split [EP] (2022)

Rég volt már amolyan igazi, mállott koporsó szagú, belső szervektől bűzlő, zombiként letámadó régi sulis death metal ezen kiváló oldal hasábjain. Ezen márpedig változtatni kell, mert akármennyire is úgy tűnhet, hogy alábbhagy ennek az utóbbi 10 évben felkapott irányvonalnak a tündöklése, mindig kap egy olyan vérátömlesztést megüszkösödött ereibe, amivel új életerőt kap a régi sulis […]

Tovább »

Haiku Funeral – Drown Their Moons in Blood (2021)

Sokat gondolkodtam azon, hogy vajon milyen képet festene a bolygó, ha egyszerre lenne jelen az ősök által alkotott spiritualitás és a gépek által alkotott rideg, számító mechanika. Mindez egy despotikus, már-már apokaliptikus jövőben játszódna. Tudom, túl sok szabadidőm van, ami valamilyen szinten igaz is, ezért is bombázom most a kedves olvasókat gondolatfingjaim tucatjaival az utóbbi […]

Tovább »