Albumkritikák

Xenomorph – Empyreal Regimes (1995)

Egy régi közmondás szerint a gyertya másnak szolgál, miközben önmagát emészti. Ha pedig nagy lánggal ég, gyorsan el is fogy. Ezeket a bölcsességeket nemcsak a hétköznapi életben tudjuk értelmezni, de a zenében is találunk rá számtalan példát. Heti rendszerességgel megjelenő sorozatunkban olyan zenekarok albumait mutatjuk be nektek, melyek egyetlen lemezzel váltak kedvenccé, kultikussá, majd el […]

Tovább »

Petrified – Old Farts Doom (2025)

Mostanában a németek eléggé csendben vannak a doom színtér tekintetében. Sok kedvencem származik tőlük, köztük igazán nagyszerű, különleges kiadványokkal. Most viszont jó ideje nincs semmi, úgyhogy a legkisebbnek is örülni kell. Ezzel a szemléletmóddal álltam neki a Zschopau nevű kisváros szülötteiként anyakönyvezett Petrified zenekar bemutatkozó anyagának. Amit érdemes tudni róluk az az, hogy tevékenységüket még […]

Tovább »

Metallus – We’re All Doomed (2025)

Néhány évvel nem győztem dicshimnuszokat zengeni az egészen megerősödött lengyel doom színtérről, melynek azonnal az élvonalába robbant be a fanatikusoktól doom fanatikusoknak szóló nagylemezével a Metallus zenekar. Monumentális, majd másfél órás epikus felhanggal megtámogatott, mégis legalja, mocskos tradicionális doommal rontottak a világra, amit tényleg csak az igazi rajongóknak lehet ajánlani nehézsége miatt. A brutális méretű […]

Tovább »

Brother Belmont – Transmissions Through the Nuclear Ash (2025)

2020 nyarán, nem sokkal a Divided második, Behind Your Neon Eyes című nagylemezének megjelenése után véletlenül összefutottam Egerben Jósa Tamással, a zenekar énekesével. Gratuláltam neki az albumhoz és váltottunk pár szót. Azt mondta, hogy az biztos, hogy a majdani harmadik Divided korong különbözni fog az első kettőtől. Nos, hogy ez így lesz-e azt úgy tűnik, […]

Tovább »

Marble Orchard – Ruminations Of Ruin (2025)

A legtöbb embernek a texasi milliőről a farmernadrágos cowboyok ugranak be, a hozzám hasonló vénségeknek pedig elkerülhetetlenül megjelenik lelki szemei előtt Jockey Ewing fagyos mosolya. Kevésbé beszélünk azonban olyasmiről, hogy texasi doom zenekarok, pedig bizony ezeknek sincsenek híján a megtermett marhapásztorok. Hova tovább, ez ugyebár a műfaj egyik alapbandájának, a Solitude Aeturnusnak is az otthona. […]

Tovább »

Astral Moon – Deus Ex Machina (2025)

Talán valami földön túli, kozmikus jelenség okozhatta azt a furcsa trendet, amire manapság nagyon nem volt példa: a promós fiókba elkezdtek záporozni a doom metal címkével ellátott anyagok, a szívem pedig minden egyes megjelenést követően hevesen kezdte el pumpálni a vért az agyamba, mert annyira feltüzelte a remény, hogy végre egy igazán jó anyaggal találom […]

Tovább »

Opia – I Welcome Thee, Eternal Sleep (2025)

Nagy nehezek csak átlendülünk a dermedt téli némaságából a kikelet duzzadó energiáiba. Figyelmünk óhatatlanul megtelik pozitív lökettel és még a homlokunkra vésett gondok barázdái is enyhülnek a tavasz ígéretes illat és látványvilága nyomán. De mit keressen egyáltalán ebben az emelt állapotban egy bánattal vert hangulat megélésének a képe? Talán a sírokon nem nyílik virág, nem […]

Tovább »

Purified In Blood – Primal Pulse Thunder (2025)

Az idei felhozatal brutál erős számomra, nem csak koncertek, de megjelenő lemezek terén is. Viszont ennek ellenére, zokszó nélkül állíthatom, hogy 2025 legjobban várt albuma számomra a norvég Purified In Blood  új lemeze volt. Mi sem jelzi ezt jobban, hogy ezer éve nem írtam lemezkritikát, de értük tollat, illetve billentyűzetet ragadtam. A csapat 2003-ban alakult […]

Tovább »

Deathless Legacy – Damnatio Aeterna (2025)

Létezik egy bizarr internetes teória, mely a 34-es szabálya fedőnév alatt fut, lényege pedig az, hogy ami egyszer feltűnik az interneten, annak létezik pornós verziója is. Valahol ez az érzés fogott el, amikor megláttam a “horror metal” kifejezést. A legextrémebb metál zsánertől nem áll távol a depressziós, trancsírozós véres téma, ennek ellenére sem egyértelmű a horror […]

Tovább »

Vágtázó Halottkémek – A Semmi Kapuin Dörömbölve

Ha már idén 50. születésnapját ünnepli az 1975-ben alakult legendás Vágtázó Halottkémek zenekar, emlékezzünk hát és tekintsünk vissza kicsit az egyik legikonikusabb, A Semmi Kapuin Dörömbölve címen 1992-ben megjelent fergetegesen vágtázó albumára. Az akkori híres felállást Grandpierre Attila – ének, Németh László – gitár, a későbbi Besh O Drom tag, Sidoó Attila (Kisfidó) – gitár, […]

Tovább »