Albumkritikák

Collapsed Vein – Pain Communion

Nincs is kellemesebb csütörtök délutáni program a rekkenő hőségben, mint egy hideg, montanai templom elszigetelt, föld alatt elhelyezkedő kriptájában sétálgatni az örök nyugalomra – vagy éppen nyugtalanságra – helyezett sok százéves csontvázak között és lelki összeomlásunkban transzcendensről, halálról, vallásról és titkos rituálékról gondolkodni, miközben súlyos elmélkedésünk a főhajóból beszűrődő orgona zene kíséri. Ezt hivatott röviden […]

Tovább »

Slumbering Sun – Starmony (2025)

Az én fejemben mindig is erőteljesen elkülönült az amerikai, valamint az európai doom metal, talán egyedül a Solitude Aeturnus munkássága tudott a kettő között valamiféle átmenetet képezni, bár ott erőteljes keleti dallamokat is fel szoktam fedezni. Természetesen az öreg kontinens áll közelebb a szívemhez, de az újvilág szárazabb, stoner kellékekkel kacérkodó vonala is termelt ki […]

Tovább »

Lord Belial – Unholy Trinity (2025)

A Backelin (unoka)testvérek idén már a tizedik alkalommal zenésítették meg nekünk az infernót és adtak zenei aláfestést a pokolba vezető úthoz. A tiszteletre méltó karrierút legújabb fejezetének bemutatása előtt viszont egy kis személyessel szeretnék indítani. Be kell valljam, a Lord Belial „Enter the Moonlight Gate„-je a kedvenc black metal albumaim között szerepel. Azt a lemezt […]

Tovább »

Eminentia Tenebris – Whispers Of The Undying (2025)

Minden bizonnyal nem esnének ki a black metal suli tanulói a padból buzgó jelentkezésük miatt, amikor felteszik nekik a kérdést, hogy az Eminentia Tenebris e a kedvenc melodikus fekete fém zenekaruk. Én sem rándítanám meg a vállamat, főleg, hogy néhány héttel ezelőttig még azt sem tudtam a francia zenekarról, hogy egyáltalán létezik. Azonban akadt egy […]

Tovább »

Excruciate – Passage Of Life (1993)

Egy régi közmondás szerint a gyertya másnak szolgál, miközben önmagát emészti. Ha pedig nagy lánggal ég, gyorsan el is fogy. Ezeket a bölcsességeket nemcsak a hétköznapi életben tudjuk értelmezni, de a zenében is találunk rá számtalan példát. Heti rendszerességgel megjelenő sorozatunkban olyan zenekarok albumait mutatjuk be nektek, melyek egyetlen lemezzel váltak kedvenccé, kultikussá, majd el […]

Tovább »

Apocryphal Wound – Mors Advenit Primis Diluculis In Tergo Equi Maledicti (2025)

Túlpörgetett aggyal, hétköznapi gondokon kattogva kerestem magamnak valami funeral doom címkével ellátott anyagot a bandcamp posványában, így leltem rá a portugál Apocryphal Wound bemutatkozó lemezére, aminek túl sok előzménye nem volt (leírás szerint 2024-ben indult a projekt). Gondoltam, elveszek kicsit a hangjegyek közötti némaságban és a mély hörgések birodalmában, ehelyett azonban egy eléggé egyedi hangulatbombával […]

Tovább »

Impureza – Alcázares (2025)

A spanyol-francia közreműködésből született Impureza zenekar nem vádolható a teljes újszerűséggel, mégis elmondható, hogy távol állnak attól, hogy a leggyakoribb zenei elemeket építsék be elvetemült hispán elméjük szülte produkciójukba. A 2004 óta formálódó, saját hangját kereső csapat hol sikeresen, hol megkérdőjelezhető módon próbál meg összehozni két, egymástól teljesen idegennek tűnő zenei műfajt és azt kell […]

Tovább »

Anchorite – Realm Of Ruin (2025)

Tűkön ülve vártam 2020-ban a nemzetközi összefogásból született Anchorite bemutatkozó lemezét, amiben svéd, olasz és dán zenészek egyesítették erőiket, hogy az epikus, tradicionális doom metal oltárán áldozzanak. A várakozás nem volt véletlen, hiszen Peter Svensson basszer (Amaurot, Catacomb, Goatess, Atraptor, Furnace stb.), Martin Andersen (Chalice Of Sin, Legend Revisited, Meridian) gitáros és Marcus Rosenqvist (Void […]

Tovább »

High Council – Cruel And Unusual (2025)

Olyan rég foglalkoztam már a hagyományos értelemben vett heavy metal kiadvánnyal, a napokban azonban megkívántam valami szórakoztató, galoppos anyagot. A választásom az amerikai High Council második nagylemezére esett, ami hivatalosan április 11-én jelent meg. A csapat nem árul zsákbamacskát, ezt bőséggel jelzi már a lemez borítója is: régimódi fémzenét játszanak néhány kisebb csavarral fűszerezve. Ezek […]

Tovább »

Professor Emeritus – A Land Long Gone (2025)

Képzeljük el, ahogy egy középkori egyetem professzora, aki két boncolás között sötét tanokkal múlatja az idejét, a lúdtollat gitárpengetőre cseréli, tudását pedig nem egy kódexbe, hanem hangjegyekbe önti, hogy így magyarázza el az utókornak, miért is nem érdemes különösebben örülni semminek. Ilyen gondolatmenet lehetett a kiindulópontja a 2010-ben indult, chicagói doom metal zenekarnak, a Professor […]

Tovább »