Are we done crying? – Reflexiók a Ghost „Skeletá” című albumára Csontokig hatoló érzelmek, egyszerű magasztosság, a nyolcvanas évek aréna rock nosztalgiája, kalandok, amiket mintha már (túl sokszor) megéltünk volna és néhol egy-egy kis sátánozás. Valami felsoroltakhoz hasonló benyomást keltett bennem a többség számára zeneileg megosztó Ghost hatodik stúdióalbuma az első hallgatás után. Az előítélet-mentesség […]
Tovább »
Amikor 2001-ben feloszlott a Mood az első sokkot megnyugvás követte, hiszen a zenekar feloszlása után több formáció is alakult, amelyek a tagok korábbi zenei világát vitték tovább, vagy éppen új irányokba kalandoztak. A Füleki-Holdampf kettős szinte azonnal bejelentette a folytatást. Új zenekarukban leginkább ők vitték tovább a Mood szellemiségét a Wall of Sleep-ben. Az Overlook […]
Tovább »
A kanadai DIM Josiah Wilkinson projektje, ami a 2017-es debütálása óta a dungeon synth scéna egyik ismertebb tagja. A projekt kezdetben a magával ragadó, álmodozós medieval ambient műfajban hódított (hasonlóképp az amerikai Fief stílusához), ami összefoglalható egy négy albumot átszövő sorozatban (a “Compendium album-széria”). Az ezt követő lemezek stílusában érdekes fordulatot hoztak, a könnyen emészthető […]
Tovább »
2023-ban letaglózott a Hexvessel hatodik, Polar Veil című nagylemezével annak ellenére, hogy első nekifutásra pusztán a kiadvány borítója vonzott magához. A csapat kilétét és zenei előéletét tekintve saját szegénységi bizonyítványomat állítottam ki, de egyszerűen nem lehet elvárni senkitől, hogy mindent és mindenkit ismerjen. A Nocturne esetében már kész elvárásokkal ültem neki a hallgatásnak és bíztam […]
Tovább »
Vannak dolgok, amik örökké az élők érdeklődésének középpontjában maradhatnak, mint például a halál. Így nem véletlen az sem, hogy hiába köthetjük a death metal születését a 80-as évek végéhez, 90-es évek elejéhez, a műfaj lendülete és népszerűsége igencsak töretlennek mondható, még ha a médiában már nem is futunk össze vele olyan gyakran (a maguk idejében […]
Tovább »
Azon gondolkodtam, mit is jelent a rock n’ roll és a heavy metal szeretete. A választ a Nite legfrissebb albuma, a Cult of the Serpent Sun adta meg nekem. Egy korong, amely nem kiemelkedő tulajdonképpen és nem is a teljes egyediségre törekszik a blackened heavy metal berkeiben, hanem a szabadságra, arra az amerikai álomra, melyet […]
Tovább »
2021-ben indította útnak a Felfedezőt a Cavern Deep nevű svéd banda még trióként, akinek viszontagságos kalandjait, lelki megpróbáltatásait a Part II – Breach során folytathattuk 2023-ban. A zenekar mindkét lemezével foglalkoztam, így nem maradhat ki a trilógiának szánt történet záró darabja sem, amit The Bodiless címmel rögzítettek. Íme egy kis gyorstalpaló annak, aki ebből kimaradt: […]
Tovább »
Hihetetlen, hogy már 14 éve nincs a világon a Thunderstorm zenekar. Hatalmas favoritom volt a maga idejében és a mai napig szívesen hallgatom a lemezeiket, amelyek saját közegükben is megmaradtak igazi kincsnek, felfedezni valónak. Az olasz epikus, tradicionális doom metal horda 92 és 2011 között összesen csak négy lemezt adott ki, de ezek között nem […]
Tovább »
Nem is tudom, mikor történt velem olyan, hogy egy újonnan megismert banda lemeze gyakorlatilag beragad a lejátszómba és csak azt hallgatom. Most ez történt a jó pár napja megismert Dogma esetében, mikor a Spotify-on több női zenekar albumait hallgatva valahogy feldobta ennek a csajbandának is a 2023-as bemutatkozó lemezét – és nagyon sajnálom, hogy csak […]
Tovább »
2015-ben elhunyt az alig 69 éves Terry Jones, akire gond nélkül rámondhatjuk, hogy a heavy/doom metalnak szentelte az életét. Konkrétan 1978-tól volt énekese, alapítója a nagy tiszteletnek örvendő Pagan Altar zenekarnak és személy szerint vele együtt temettem el a csapatot is, hiába “gyártott” magának még egy kiváló gitárost is a fia, Alan Jones képében. A […]
Tovább »
