Albumkritikák

Apocryphal Wound – Mors Advenit Primis Diluculis In Tergo Equi Maledicti (2025)

Túlpörgetett aggyal, hétköznapi gondokon kattogva kerestem magamnak valami funeral doom címkével ellátott anyagot a bandcamp posványában, így leltem rá a portugál Apocryphal Wound bemutatkozó lemezére, aminek túl sok előzménye nem volt (leírás szerint 2024-ben indult a projekt). Gondoltam, elveszek kicsit a hangjegyek közötti némaságban és a mély hörgések birodalmában, ehelyett azonban egy eléggé egyedi hangulatbombával […]

Tovább »

Impureza – Alcázares (2025)

A spanyol-francia közreműködésből született Impureza zenekar nem vádolható a teljes újszerűséggel, mégis elmondható, hogy távol állnak attól, hogy a leggyakoribb zenei elemeket építsék be elvetemült hispán elméjük szülte produkciójukba. A 2004 óta formálódó, saját hangját kereső csapat hol sikeresen, hol megkérdőjelezhető módon próbál meg összehozni két, egymástól teljesen idegennek tűnő zenei műfajt és azt kell […]

Tovább »

Anchorite – Realm Of Ruin (2025)

Tűkön ülve vártam 2020-ban a nemzetközi összefogásból született Anchorite bemutatkozó lemezét, amiben svéd, olasz és dán zenészek egyesítették erőiket, hogy az epikus, tradicionális doom metal oltárán áldozzanak. A várakozás nem volt véletlen, hiszen Peter Svensson basszer (Amaurot, Catacomb, Goatess, Atraptor, Furnace stb.), Martin Andersen (Chalice Of Sin, Legend Revisited, Meridian) gitáros és Marcus Rosenqvist (Void […]

Tovább »

High Council – Cruel And Unusual (2025)

Olyan rég foglalkoztam már a hagyományos értelemben vett heavy metal kiadvánnyal, a napokban azonban megkívántam valami szórakoztató, galoppos anyagot. A választásom az amerikai High Council második nagylemezére esett, ami hivatalosan április 11-én jelent meg. A csapat nem árul zsákbamacskát, ezt bőséggel jelzi már a lemez borítója is: régimódi fémzenét játszanak néhány kisebb csavarral fűszerezve. Ezek […]

Tovább »

Professor Emeritus – A Land Long Gone (2025)

Képzeljük el, ahogy egy középkori egyetem professzora, aki két boncolás között sötét tanokkal múlatja az idejét, a lúdtollat gitárpengetőre cseréli, tudását pedig nem egy kódexbe, hanem hangjegyekbe önti, hogy így magyarázza el az utókornak, miért is nem érdemes különösebben örülni semminek. Ilyen gondolatmenet lehetett a kiindulópontja a 2010-ben indult, chicagói doom metal zenekarnak, a Professor […]

Tovább »

Ghost – Skeletá (2025)

Are we done crying? – Reflexiók a Ghost „Skeletá” című albumára Csontokig hatoló érzelmek, egyszerű magasztosság, a nyolcvanas évek aréna rock nosztalgiája, kalandok, amiket mintha már (túl sokszor) megéltünk volna és néhol egy-egy kis sátánozás. Valami felsoroltakhoz hasonló benyomást keltett bennem a többség számára zeneileg megosztó Ghost hatodik stúdióalbuma az első hallgatás után. Az előítélet-mentesség […]

Tovább »

Wall Of Sleep – The Kingdom (2025)

Amikor 2001-ben feloszlott a Mood az első sokkot megnyugvás követte, hiszen a zenekar feloszlása után több formáció is alakult, amelyek a tagok korábbi zenei világát vitték tovább, vagy éppen új irányokba kalandoztak. A Füleki-Holdampf kettős szinte azonnal bejelentette a folytatást. Új zenekarukban leginkább ők vitték tovább a Mood szellemiségét a Wall of Sleep-ben. Az Overlook […]

Tovább »

DIM – Dark Age Decadence (2025)

A kanadai DIM Josiah Wilkinson projektje, ami a 2017-es debütálása óta a dungeon synth scéna egyik ismertebb tagja. A projekt kezdetben a magával ragadó, álmodozós medieval ambient műfajban hódított (hasonlóképp az amerikai Fief stílusához), ami összefoglalható egy négy albumot átszövő sorozatban (a “Compendium album-széria”). Az ezt követő lemezek stílusában érdekes fordulatot hoztak, a könnyen emészthető […]

Tovább »

Hexvessel – Nocturne (2025)

2023-ban letaglózott a Hexvessel hatodik, Polar Veil című nagylemezével annak ellenére, hogy első nekifutásra pusztán a kiadvány borítója vonzott magához. A csapat kilétét és zenei előéletét tekintve saját szegénységi bizonyítványomat állítottam ki, de egyszerűen nem lehet elvárni senkitől, hogy mindent és mindenkit ismerjen. A Nocturne esetében már kész elvárásokkal ültem neki a hallgatásnak és bíztam […]

Tovább »

Retching – Charming The Decomposed (2025)

Vannak dolgok, amik örökké az élők érdeklődésének középpontjában maradhatnak, mint például a halál. Így nem véletlen az sem, hogy hiába köthetjük a death metal születését a 80-as évek végéhez, 90-es évek elejéhez, a műfaj lendülete és népszerűsége igencsak töretlennek mondható, még ha a médiában már nem is futunk össze vele olyan gyakran (a maguk idejében […]

Tovább »