A Kublai Khan kijött a harmadik lemezével nemrég. Viszont még előtte, nem a megjelenés kapcsán mentek a hírek, hanem egy bizonyos pereskedés volt a főtéma. Történt ugyanis, hogy egy 1985-ben alapított szintén Kublai Khan nevű zenekar beperelte őket, névlopás címszóval. Amit amúgy a Megadeth-et is megjárt Greg Handevidt alapított. Egyébként én is csak utána olvasás […]
Tovább »
Sokszor leírtam már a Forgács hasábjain belül, hogy lételemem a felfedezés, a „kincsvadászat” a metal zene pöcegödreiben, mert alattomos módon itt vert fészket magának az általam leginkább kedvelt hússal rendelkező préda: az underground. Most is szinte csak a szerencsének köszönhetően került elém egy finom falat, ami a nem más, mint birminghami kocsmák koszos padlójától feljebb […]
Tovább »
Tudom, tudom, vannak, akik sosem fogják megbocsájtani az Opeth-nek, vagyis inkább Mikael Åkerfeldt-nek, hogy legutóbbi három lemezéről száműzte a death metalos keménységet és a hörgést. Nos, számukra van egy rossz hírem. A szeptember 27-én a boltok polcaira került, sorrendben 13. Opeth nagylemez, az angol és svéd nyelven egyaránt elkészített In Cauda Venenum a Heritage-dzsel megkezdett […]
Tovább »
Három éve jelent meg a Borknagar Winter Thrice című albuma, melynek legfőbb különlegességét talán az adta, hogy voltak rajta dalok, melyekben egyszerre hallatta hangját négy, önmagában is kiemelkedő énekes. ICS Vortex, Vintersorg, Lazare és Garm. Természetesen nem csak az ő teljesítményük miatt számít erősnek a 2016-os korong, ugyanis Øystein G. Brun agytröszt sem gyenge muzsikát […]
Tovább »
Napi szinten annyi zene jelenik meg mostanában, hogy ember legyen a talpán az, aki tudja tartani az iramot. Én személy szerint jó pár stílust követek, metalon kívül is. Így óhatatlanul előfordul, hogy ki marad valami olyasmi, ami egyébként nagyon is belevág a profilomba. Így történt az, hogy az amúgy is személyes kedvencem Weekend Nachos, jobb […]
Tovább »
Szinte látom magam előtt a szegény, régi vágású forgács olvasókat, ahogy fellépnek az oldalra és azt látják, hogy boymester má’ megen írt egy kritikát egy doom metal lemezről és veszettül elkezdenek görgetni lefelé, ahol csak oldboy többnyire számkivetett, vagy aktuális kedvenc anyagait veheti szemügyre (külön köszönet neki, hogy időnként magára vállalja azt, ami senkinek sem […]
Tovább »
Mostanában gomba mód szaporodnak, ha nem is metal de a metal-hoz közel álló songwriter énekesnők. Mondjuk ezek közül, számomra egyik sem tudott túl közel kerülni. Chelsea Wolf túlságosan goth királynő az én ízlésemnek, Emma Ruth Rundle pedig túlságosan lágy. Anna von Hausswolff volt már Hangpróbán is, de őszintén szólva nem emlékszem mi bajom volt vele. […]
Tovább »
A multihangszeres Bruno Masulli számtalan zenekara mellett még 2004-ben hívta életre az In Aevum Agere nevű epikus, power doom metalt játszó projektjét, melyben sokáig mindenesként tevékenykedett. From the Depth of Soul című, 2007-es demójának meghallgatásakor pedig odáig és vissza voltam dalszerzői kvalitásától és abban reménykedtem, hogy a power doom vonal végre kitermel magából egy olyan […]
Tovább »
A Frontiers kiadó kifejezetten a dallamos rock, illetve kisebb mértékben metal zenékre szakosodott. Az utóbbi években sajnos az volt rájuk jellemző, hogy a kevésbé minőségi muzsikát játszó csapatokat is szerződtették. Továbbá a náluk megjelenő lemezeknek van egy sajátos egyenhangzása, ami nem feltétlenül pozitív, hisz ez a sound sokak szerint túl steril, műanyag. Főleg a dobhangzásra […]
Tovább »
Tény, hogy még kisfiúként örültem a fityegőmnek a homokozóban és a menő uzsidobozom korosztályom általi véleménynyilvánítása aranyozta be a napjaimat a 90-es évek első felében, ma már teljesen más szemmel tudok tekinteni erre az időszakra. Visszamenőleg kezdtem el felfedezni a zenei sokrétűségét, akárcsak a korábbi évtizedeknek és itt akadtam rá az egyik legbensőségesebb, ugyanakkor legkeményebb […]
Tovább »
