Albumkritikák

Vágtázó Halottkémek – Fellázad a Semmibe Vett Öröklét…

A VHK zenéje sehogy nem definiálható. A világon egyedi és utánozhatatlan úgy, hogy közben soha nem ismétli önmagát. Idén már 50 éve, hogy az 1975-ben alakult zenekart próbálják az emberek valahová besorolni mint, sámán punk, etno punk, pszichedelikus rock, ős punk, punk rock, de egyik fogalom sem illik rájuk igazán és mégis mindegyiket valahol magába […]

Tovább »

Art of Disorder – Awakening of the Prophet (2025)

Bár a fősodorban sosem volt, de a progresszív metalnak volt egy erős időszaka hazánkban, úgy a ’90-es évek közepétől a 2000-es évek közepéig. Gondoljunk csak az olyan bandákra és minőségi lemezeikre, mint a Nemesis, Stonehenge, Perfect Symmetry, Da Capo, Eclipse, Varso, After @ll, majd később a Wendigo. Hogy csak egy pár nevet említsek. Akkoriban még […]

Tovább »

Lugubrious Hymn – To Wither Forever (2020)

Egy régi közmondás szerint a gyertya másnak szolgál, miközben önmagát emészti. Ha pedig nagy lánggal ég, gyorsan el is fogy. Ezeket a bölcsességeket nemcsak a hétköznapi életben tudjuk értelmezni, de a zenében is találunk rá számtalan példát. Heti rendszerességgel megjelenő sorozatunkban olyan zenekarok albumait mutatjuk be nektek, melyek egyetlen lemezzel váltak kedvenccé, kultikussá, majd el […]

Tovább »

Odion – Narcissus [EP]

Narcissus címmel adta ki debütáló EP-jét a hazai dark/doom/prog metalos formáció, az Odion. Tagjai több más ismert underground zenekarból álltak össze egy olyan közösség, amely a megszokottól kicsit eltérően igyekszik bemutatni érzéseit és álmait, megőrizve emellett a dark, doom és prog metal hangulatjegyeit. És, hogy kik is a tagjai a csapatnak. Igazéból fel sem kellene sorolnom […]

Tovább »

Abyssmal Sorrow – Lament (2008)

Egy régi közmondás szerint a gyertya másnak szolgál, miközben önmagát emészti. Ha pedig nagy lánggal ég, gyorsan el is fogy. Ezeket a bölcsességeket nemcsak a hétköznapi életben tudjuk értelmezni, de a zenében is találunk rá számtalan példát. Heti rendszerességgel megjelenő sorozatunkban olyan zenekarok albumait mutatjuk be nektek, melyek egyetlen lemezzel váltak kedvenccé, kultikussá, majd el […]

Tovább »

Stonedirt – Steel Is The Way (2024)

A hazai thrash/groove metal színtér régóta megbízható képviselője a Stonedirt. Nincsenek ugyan folyamatosan jelen, de megbízható koncertzenekarként viszonylag rendszeresen feltűnnek és egy-egy megjelenésük mindig élményszámba megy. A 2018-ban a Backlash-Zone lemez valahogy elment mellettem pedig most meghallgatva korrekt és kerek anyag lett. Amikor a Fáklyás műsorba érkező Wrong Eyed Messiah tagságát a csapat motorja, gitárosa […]

Tovább »

Аспид – Кровоизлияние (1993)

Egy régi közmondás szerint a gyertya másnak szolgál, miközben önmagát emészti. Ha pedig nagy lánggal ég, gyorsan el is fogy. Ezeket a bölcsességeket nemcsak a hétköznapi életben tudjuk értelmezni, de a zenében is találunk rá számtalan példát. Heti rendszerességgel megjelenő sorozatunkban olyan zenekarok albumait mutatjuk be nektek, melyek egyetlen lemezzel váltak kedvenccé, kultikussá, majd el […]

Tovább »

Kati Rán – 10 év után újra kiadásra kerül a LYS

Áprilisban ünnepli jubileumi kiadását Kati Rán holland multi-instrumentalista énekesnő debüt-albuma, a LYS. A tizedik évforduló alkalmára a Svart Records egy újra kiadással kedveskedett, melyen az eredeti 10 nóta mellett helyet kapott egy bónusz nóta is. Meghallgattuk, és vissza repültünk a pogány Európa őserdeibe. A kora-középkori, autentikus hangszerekkel operáló zenészek/zenekarok valahol a 2010-es évek elején kezdtek […]

Tovább »

Dream Theater – Parasomnia (2025)

Ébredj! Ébresztő, újra itt vagyok! Ezt mondhatná Mike Portnoy is, hisz az In the Arms of Morpheus-ban elég hamar nyomatékosítja visszatértét. De akár én is gondolkodhatom így, hisz 10 hónap eltelt anélkül, hogy bármit publikáltam volna az oldalra. Persze Mike jóval több időt töltött el a Dream Theater nélkül, mint én a ’forgács nélkül. A […]

Tovább »

Havukruunu – Tavastland (2025)

Tavastland

Az ember azt gondolná, hogy pagan black metal már nem igazán képes újat hozni az asztalra, noha a zsáner korántsem nevezhető lerágott csontnak, amire jelen kritikánk alanya is tökélete példa. A Havukruunu, negyedik stúdiólemezével sötét, pogány erőket enged szabadjára, melyet Tavastland címre kereszteltek és egy szomorú történelmi eseményt dolgoz fel. 1236-37 tele nem csak a […]

Tovább »