Pagan/folk metal és black metal áll a legtöbb oldalon a Primordial zenekarral kapcsolatban műfaji meghatározásként, melyek külön-külön és egyben sem állják már ki a megfelelőség próbáját. A black metal gyakorlatilag megkopott, a népies elemek helyét pedig átvette egy jóval személyesebb, önálló arculat, ami csak az ír banda sajátja, köszönhetően a zenekart vezető Nemtheanga egyéniségének, […]
Tovább »
2018-ban leginkább a váratlanul felbukkanó, vagy jelen esetben az iszap mélyének rejtekéből felbuggyanó zenekarok kényeztetnek el, míg az általam várt és előre felmagasztalt kiadványok többnyire egy, a próbálkozást elismerő biccentésen kívül többet nehezen tudnak kiváltani belőlem. Míg figyeltem, hogy alakul az új Age Of Taurus, Procession vagy épp a Lord Vigo lemez, olyan […]
Tovább »
Akárhogy nézegettem képeket a kanadai Wake zenekar tagságát illetőleg, mindig úgy éreztem, hogy az orromnál fogva vezetnek. Itt van rögtön ez a bandafotó, ahol a politikai korrektség jegyében megjelenik fekete és fehér (póló), valamint a minőségi vörösbort kortyolgató finoman kivarrt motoros az előtérben, mellette a tipikus fürdőnacis jóbarát, akivel jókat lehet sörözgetni az […]
Tovább »
Nem igazán szította fel bennem az érdeklődés pislákoló parazsát a Cryptic Grave zenekar bemutatkozó EP-je, hogy az igazat megvalljam. Viszont a kritika írás és a promóciós anyagok érkezése nem mindig tejfel, nem várhatjuk el, hogy mindig a legérdekesebb, legismertebb bandák küldjék nekünk tonnaszám kiadványaikat és pont ezt szeretem a promós anyagok kiválasztásában, ahol […]
Tovább »
Az Amorphist sokan az önismétlés vádjával illetik, szerintem viszont ugyanaz a helyzet a finnek esetében, mint Kátai Tamásnál, azaz van egy olyan markáns, csak rájuk jellemző hangzásviláguk, amit ha akarnának, sem tudnának véka alá rejteni. Ezt én egyik előadó esetében sem bánom, sőt! Az Amorphis legutóbbi albuma, a 2015-ös Under the Red Cloud ráadásul […]
Tovább »
Notthingham nem csak Robin Hood legendája miatt érdemes a figyelemre. Ott alkot 2008 óta az Ad (ének), Kidda (gitár), Ze Big (dob) és Phil (basszusgitár) felállású négyes. A csapat 2009-ben adta első koncertjét, majd 2010 közepén látták elérkezettnek az időt, hogy egy négy számot tartalmazó EP (Raise The Monolith) képében mutassák meg magukat előbb szerzői kiadásban, […]
Tovább »
Heinrich Kramer bácsi 1430 környékén látta meg a napvilágot egy német faluban (ma már francia területen található), egy, saját elképzelései szerint bűntelen éjszaka eredményeként. Mivel rendkívül szegény családba született és dolgozni sem igazán volt kedve, ezért hamar rátalált a közelben tevékenykedő dominikánus rendre, akik mindennapi betevővel és jó adag borral bíztatták belépésre az […]
Tovább »
Nem tudom, mennyire lehet komolyan venni egy doom metal lemezt, ha alapvetően a Horrorra akadva 3. egy jelenete ugrik be róla. A Charlie Sheen feleségét elgázoló sofőr a jelenet végén sebességbe teszi az autóját, hátra néz, hogy nehogy nekitolasson valaminek, majd elindul előre. Ez teljesen leírja minden érzésemet az egyébként öt éve […]
Tovább »
A Thy Catafalque új albumáról szóló ismertetőmmel eredetileg vártam volna addig, amíg a digipak megérkezik a postaládámba, de mivel még mindig a keleti szélre várok, hogy hazahozza nekem (vaskerekeken), úgy döntöttem, most már össze kell szednem a gondolataimat az év egyik legfontosabb anyagáról. Amióta szólnak a fülemben a Geometria hangjai, azóta alig találok szavakat az […]
Tovább »
Kezeket fel, ki emlékszik még a svéd Clawfinger Deaf Dum Blind lemezére, és persze a banda munkásságára? Nos, a mosonmagyaróvári Beerzebub nevű banda (projekt?) tagjai biztosan, ráadásul vélhetően olyan szinten beléjük ívódott ez a rap/hiphop/industrial metal keverék, hogy természetesen, erőlködés nélkül jön belőlük. Sőt, vállaltan teszik ezt, bemutatkozásukban így fogalmaznak: “ A Beerzebub egy rap/metal […]
Tovább »
