Emlékeztek még Scott Stapp-re? Ő volt a ’90-es évek végén oly népszerű Creed énekese. Akiknek 1999-es, második lemezükből, a Human Clay-ből közel 12 millió példány fogyott csak Amerikában, világszerte pedig 20 milliónál is több. Aztán készítettek még egy kevésbé sikeres, de azért elég jól fogyó albumot, majd feloszlottak 2004-ben. Még abban az esztendőben a […]
Tovább »
Immár négy évvel ezelőtt volt szerencsém írni egy cikket az olasz Crimson Dawn bemutatkozásáról, amit azóta is előszeretettel hallgatok. A nem túl kiemelkedő, de rendkívül intelligens és finom megoldásokkal prezentált epikus doom metalt játszó bandák sorait gyarapító zenekar második lemezét ezért is vártam nagy türelmetlenséggel, még a zenekartól is próbáltam szerezni egy kis […]
Tovább »
Eljött az ideje az arkansasi Pallbearer zenekarnak, hogy újabb lépést tegyen a több lemezes bandák családja felé, mivel a doom fogatnak nemrégiben megjelent a harmadik nagylemeze. Meglepett arcokat gondolom most nem kell várnom, mivel híreztünk róla rendesen, ráadásul a zenekar eddigi lemezei is megfordultak nálunk valamilyen módon. Én személy szerint első demójuk óta […]
Tovább »
Egy több, mint tíz éve létező román együttes második lemezét szeretném Önökkel megismertetni ezen írásban. Önmagukat black / thrash metalnak skatulyázzák, amivel tulajdonképpen csak egy kicsit értek egyet. Ha mégis le kell írnom ezt így, hozzátenném, hogy az erőviszonyok azért a black metal felé billennek, legalább is számomra. Az aktívan koncertező társaság odahaza eléggé ismert, […]
Tovább »
Valahol, még a dimenziókon túli kénköves pokol bugyrában születhetett meg a címben szereplő zenekar, amely stílusa ősrobbanása után – ha jól számolom ez a valamikori a ’85-ös év – végül testet is öltött a nem túl régi 2009. évben. Ez a tűzben, s káoszban edzett horda a már jól ismert klasszikus 1996-ig terjedő éveket felölelő […]
Tovább »
A Mastodon mára elérte a kult státuszt és ha a jövőben botrányosan gyenge lemezekkel jelentkeznének, akkor is megmaradnának sokak kedvenceinek. Én szinte a kezdetektől fogva nyomon követem őket, figyelem zenei fejlődésüket, szocializációjukat. Ahogy a zabolátlan, zsigeri technikás sludge metalt egyre inkább kezdte fölváltani a progos, olykor space-es, pszichedelikus attitűd. A muzsikában és az énekben is […]
Tovább »
A tavasz derekán őszi színekkel festette tele a hálószobámat az ukrán Sorrowful Land. Az egyszemélyes projekt Max Molodtsov gyermeke, amelyben búskomor dallamokkal megtűzdelt doom/death metal tételek patakzanak a romanticizmus vágyálmokkal kiszínezett erdeiben. William Blake, Anne Brontë és egyéb romantikus költők verseinek adaptációit énekli meg a 30 éves Max a hatszámos Of Ruins… című debütalbumon, kellemesen […]
Tovább »
Én általában erősen kritikus vagyok a feldolgozásokkal kapcsolatban, mivel nagyon ritkán hallottam olyant, amelyik az eredetivel minimum azonos szintet hozott volna egy dalt. Jelen esetben viszont érdekes a helyzet, mert itt inkább átdolgozásokat hallok, ahol egy kicsit arra is ügyeltek az előadók, hogy az eredeti hangulatból is cseppentsenek a tányérba. Death metal csapat játssza a […]
Tovább »
Edgar Allan Poe, a detektív és horror novellák atyja, a Holló (és megannyi más vers) költője legalább annyira beleillik a metal univerzumba, mint H. P. Lovecraft, és a metalon belül is talán a gótikus doom az, ahol igazán életre kel a művei által felépített titokzatos, félelmetes, mégis fölöttébb vonzó és érzelemmel teli világ. A portugál […]
Tovább »
A Final Solution egy 2011 óta regnáló olasz csapat, a Through the Looking Glass pedig a bemutatkozó nagylemezük. Stílusukat tekintve dallamos, groove-os metalban utaznak, facebook oldaluk szerint legfőbb inspirációjuk a Symphony X. Nos, az énekesük valóban Russel Allen próbál lenni és zeneileg is vannak átfedések, de ezen debüt alapján még nem játszanak egy ligában […]
Tovább »
