Albumkritikák

Föhn – Condescending (2024)

Van egy nagyon kellemes olvasmányélményem, ami régóta kísér, mivel olyan 15-16 éves koromhoz köthető. Abban az időben kollégistaként kezdtem meg középiskolás tanulmányaimat és ezzel járt egy úgynevezett kötelező tanulási idő, tanszoba. Mivel jó tanuló voltam, ezért a kollégiumi szobában végezhettem ezt a tevékenységet, nem kellett a közösségi helységben lennem a lógósokkal. Természetesen nem tanulással töltöttem […]

Tovább »

Isolert – Wounds of Desolation (2024)

Az utóbbi lassan 10 év gyakorlatilag a legtöbb rajongó szemében a lengyel black metal felfutásáról szólt, aminek létjogosultságát nem vitatom, hiszen jó magam is rengeteg új kedvencet avattam ebből a közegből, ugyanakkor menet közben nem vettem le a szemem két másik kedvencemről sem, a dél-amerikai és a görög színtérről sem, hiszen ezeket mindig szívesen hallgatom. […]

Tovább »

Häxenzijrkell – Portal (2024)

häxenzijrkell-portal

Egy zenei anyag magas minősége valahol akkor mutatkozik meg, amikor hallgatása közben az ember fejében önkéntelenül is gondolatok, képek kezdenek megjelenni. Ez mutatja meg, hogy a dallamok magába szippantották hallgatójukat. A Häxenzijrkell német black metál banda október 4-én megjelenő harmadik albuma, a Portal kiváló példa erre. Ez a 2016-ban alakult, underground körökben kifejezetten aktív, feltörekvő […]

Tovább »

Scald – Ancient Doom Metal (2024)

Ha van lemez, amit idén úgy vártam, hogy számoltam vissza a napokat, akkor az a Scald Ancient Doom Metal korongja. Mindez nem véletlen, hiszen az 1993-ban indult banda egyetlen megjelent nagylemeze, a Will Of Gods Is A Great Power számomra az underground epikus doom legtökéletesebb megtestesülése. Rövid tündöklésüknek az egyedi karizmával rendelkező énekes, Agyl tragikus […]

Tovább »

Iron Monkey – Spleen & Goad (2024)

Az Iron Monkey a sludge metal egyik meghatározó együttese a ‘90-es évek végén megjelent két lemeze révén, s a banda pár éve éledt újra a gigászi riffeket a kezdetektől görgető Jim Rushby keze alatt. Személy szerint rendkívül élveztem a kegyetlenül brutális 2017-es visszatérő lemezüket (ami a 9-13 címen jelent meg), így nagyon izgatottan vártam mit […]

Tovább »

Spectral Wound – Songs Of Blood And Mire (2024)

Azt a hasispipafüggő, csempelábú bécsi örömlány nénikéjét, hogy milyen rohadt gyorsan megy az idő. Az egyik pillanatban megjelenik egy csík egy teszten, a másikban pedig már itt ülök és gépelek egy fülessel a fejemen, nehogy felébredjen az asszony vagy valamelyik gyerek. Három évvel ezelőtt váltunk kis, nemrég nagycsaláddá és éppen három éve írtam a kanadai […]

Tovább »

A Swarm Of The Sun – An Empire (2024)

Mindig vannak különc gyermekek, akiket nem lehet szűk keretek közé szorítani, mert lázadó módon rúgják ki a szülői házként aposztrofált műfaj falait. A Stockholmból származó Erik Nilsson és Jakob Berglund által működtetett jól csengő nevű A Swarm Of The Sun is egy ilyen gyerek. A duó munkásságát egy post-rock zenekarokat felvonultató videócsatornán ismertem meg a […]

Tovább »

Schädelberg – Schwanenlieder (2023)

Mit vár az ember, amikor ambient black metalt hallgat? Azt, hogy kiszakadjon a valóságból, elméjében elvonulhasson, kizárhassa a világ zaját. E stílus valódi értékét akkor lehet igazán érezni, ha mi magunk is képesek vagyunk egy időre kiszállni a mókuskerékből, lelassítjuk gondolatainkat. Megszámlálhatatlan ilyen banda létezik, így nehéz lenne akár csak egyet is kiragadni, amit érdemes […]

Tovább »