Aki jártas a svéd metál világában, annak ismerősen cseng Anders Björler (At The Gates, The Haunted, Pagandom) neve. A death és a metalcore nagymesterének 2013. novemberében megjelent első Antikythera című szólóalbuma, ami egy teljesen más zenei irányzatot képvisel a tőle eddig megszokottaktól. Zenéje egyfajta spirituális instrumentális, misztikus utazás a ’60-as, ’80-as évek progresszív jazz és […]
Tovább »
Sokan tartják Görögországot a civilizáció, a demokrácia bölcsőjének és attól függetlenül, hogy most éppen alapos imázs építésre szorulnak, még ma is rengeteg finomságot ontanak magukból. Különösen kedvelem az athéni és annak környékéről származó zenekarokat, mert lehet csak én képzelem oda, de még mindig hallom benne azt a magabiztos eleganciát, kifinomultságot, amit ettől a […]
Tovább »
Utunk most a komor téli erdőbe, a sivár, szél szaggatta pusztaságokba vezet. Gleccserek mentén, halott völgyeken keresztül haladva néma mezőkön át visz az utunk. Utazásainkat, kalandjainkat dalcsokorba foglalta néhány elvetemült északi trubadúr, akiknek lantján megelevenedik a természet zabolázatlan ereje, a pogány istenek méltósága, és valami csodálatos, meseszerű hangulat, ami átvarázsolja hétköznapoktól tépett szellemünket, egy másik, […]
Tovább »
Nem, legfrissebb lemezén sem tért vissza death metalos gyökereihez az Opeth. Viszont a Sorceress már nyomokban tartalmaz fémes keménységű riffeket, gyors tempókat. Persze Mikael továbbra sem hörög. Ellenben néha berekeszt egy kicsit. Apró lépések ezek, de akár valami hasonlót is eredményezhetnek néhány album múlva, mint ami a Paradise Lost-nál lejátszódott. Emlékezzünk csak rá, hogy […]
Tovább »
Amíg a Morbid Angel ábécé sorrendben adja ki a lemezeit, a Nile egyiptomi istenek köré szövi a zenéjét, vagy amíg a Baroness a színek bűvöletében alkot, addig Pierre Laube zöld-fekete rémálmainak egyedi hangulatú illusztrációiban nyilvánítja ki egyik sajátosságát a sok közül. Sokkal több rejlik ezen a borítón is, mint az első ránézésre feltűnne. A kép […]
Tovább »
Lengyelországban egyre másra nőnek ki a földből a hagyományos metalt képviselő bandák. Erre csak félig jó példa a Divine Weep, mert az ő történetük 1995-ben, eredetileg black metal alakulatként kezdődött. Nagyjából 30 koncerttel és egy Promo 97 elnevezésű demóval a hátuk mögöttük hazájukban már ismertnek számítottak. Az idő azonban rengeteg változást hozott, az alapítók, Bart […]
Tovább »
Első találkozásom Nagaarum ötletgazdag, és nem utolsó sorban kreatív zenéjével egy véletlennek köszönhető. Zenebolondként folyamatosan keresem az új irányzatok, illetve bizonyos kedvenc stílusaim új képviselőit. Amikor Naga 2014-es Rabies Lyssa albumára ráakadtam, akkor is épp egy olyan stílus jelenlegi, hazai képviselőire vadásztam, ami a ’90-es években jóval nagyobb népszerűségnek örvendett, de mára sajnos inkább csak vegetál. […]
Tovább »
Már jó ideje nem téma az, hogy egy banda más ország kiadójához szerződik, sőt, jelen esetben egy görög társulat lemezét gondozza közös összefogással egy orosz és egy kanadai kiadó. 2009-ben formálódott meg az együttes, nagyjából a mostani tagokkal. Egy 2012-es demó után ez az első lemez, szóval nem észtvesztő a tempó. Egy 1 óra […]
Tovább »
Történt a közelmúltban, a 90-es évek elején, hogy Andrea Picchi gitáros megálmodott magának egy zenekart, All Souls’ Day néven. Sokan megfordultak a háza táján, rendesen megrostálta a segítőit elképzelésének elérése érdekében, ami egyszerűnek tűnik, de nagyon sok hasonló próbálkozás belebukott már. Választott szerelme ugyanis az epikus doom metal volt, teljes összhangban a Candlemass […]
Tovább »
A forró homok legendáit a fémzene sikoltó gitárszólóival összevegyítő muzsikák mindig is a szívem csücskei voltak, mióta tudok létezésükről azóta követem az orientális metál előadók munkásságát. A 2006-ban alakult Myrath valamiért sosem volt annyira előtérben nálam, de az idei év során kicsit behatóbban is megismerkedtem a tunéziai alakulat munkásságával, és úgy hiszem egy csodálatos barátság […]
Tovább »
