Albumkritikák

Aeternus Prophet – Exclusion of Non-Dominated Material – 2016

  Magamtól szinte sose hallgatok klasszikus death és black metalt. Az ukrán Aeternus Prophet második nagylemezére sem bukkantam volna rá, ha nem kapunk belőle egy példányt. Persze amint megláttam a stílusmeghatározást, gondoltam, meghagyom valamelyik szakavatott kollégának és bele se hallgattam a kiadó bandcamp oldalán elérhető kedvcsináló nótákba. Aztán telt az idő és még mindig gazdájára […]

Tovább »

Beneath The Storm – Lucid Nightmare – 2016

    A Beneath The Storm egy egytagú szlovén sludge/doom/drone projekt, amely egy Igor Shimon nevű úriembert takar. Az előadó a korábbi években elég homogén, leginkább a kíméletlen atmoszférán és a folyamatos őrlésen, nem pedig az egyes dalokon alapuló zenével kísérletezett. Az eddigi albumaival összehasonlítva a legújabb, Lucid Nightmare című korongja az eddigi legkönnyebben befogadható dalgyűjteménye […]

Tovább »

Underdamped System – Phantom Pain – 2016

  A lengyel zenekaroktól megszokhattunk egy magas minőséget az utóbbi években. Tevékenykedjenek akár a fekete, a halál, vagy épp másik fémelágazásban. Már-már azt gondolhatnánk, hogy amihez nyúlnak, az arannyá válik kezeik között. Persze ez nincs így! Mostanában én is többször megtapasztaltam. Legutóbb épp az Underdamped System (UDS) bemutatkozó lemeze okozott szinte tényleges fájdalmat. Hogy a […]

Tovább »

Constraint – Enlightened by Darkness – 2016

Hangszeres tudással nem rendelkező metal rajongóként valahogy mindig is úgy képzeltem el az „első zenekaromat”, hogy kezdetben feldolgozás nótákat játszunk, majd ha a kedvünk úgy hozza, akkor saját dalok megírásába kezdünk. Nem lenne szokatlan megoldás, hiszen száz és ezer banda alakult meg ezen elgondolás mentén, köztük az olaszországi Modenából származó Constraint, akik kezdetben szimfonikus metal […]

Tovább »

Mindwarp – A Cold Black Day – 2016

    Az ezredfordulón megfáradt, kifulladt a melodikus death metal szekere és úgy dobálta magából a közepesebbnél közepesebb lemezeket, mint ahogy egy hisztis felnőtt szórná szét a szobáját, aki nem tudja és nem is akarja megérteni, hogy már nincs szüksége cumira. A dallamok, a tempók, sőt még az énekstílusok nagy részét már lejátszották a nagyok […]

Tovább »

Ragnell – Consumed By The Eternal Darkness – 2014

     A közhiedelemmel ellentétben a tequila italnak semmi köze a kaktuszokhoz és a mexikói hagyományokban sem fordul elő a só, a citrom vagy esetleg a kukac fogyasztása, ezek mind-mind hozzáadódtak az italhoz, ahogy elterjedt a világban. Nagy kár, mert stílszerű lett volna a mexikói Ragnall zenéjét egy tequilában fürdőző féreg önvallomásának titulálni. Gyakran le […]

Tovább »

The Morningside – Yellow – 2016

Kurt Vonnegut: Az ötös számú vágóhíd című főműve ihlette a The Morningside legújabb albumát, a Yellow-t. A borítón látható sárga villamos invitálja a főhőst és a zenehallgatókat egy utazásra. Az orosz banda nem ismeretlen oldalunkon, eddigi három nagylemezükről és egy EP-jükről született már ismertető. Ez sorrendben a harmadik kiadványuk, melyet én próbálok bemutatni. Előző, Letters […]

Tovább »

Camel of Doom – Terrestrial – 2016

  A brit Camel of Doom új lemezének borítója rögtön megtetszett. Szeretem az ilyen fajta kozmikus ábrázolásokat, kedvelem a sci-fi irodalmat, filmeket. Épp kapóra jött a Szukits kiadó nyári leértékelése, úgyhogy meg is rendeltem a Stanisław Lem teljes science fiction univerzumát tartalmazó négy, vaskos kötetet. Egyrészt hónapokra, évekre minőségi szellemi táplálékot kínál, másrészt tök jól […]

Tovább »

Ur Draugr – With Hunger Undying – 2015

    Az Ur Draugr nevű ausztrál formáció 2015-ös debütáló albuma már a borítójával azonnal megvett. Jess Christensen elképesztő olajfestménye olyan magával ragadó és elgondolkodtató, hogy arra alig találok szavakat. A gigászi, égbe tekintő szobrok, melyek templomul és rituális helyül szolgálnak a mellettük hangyaként eltörpülő apró alakoknak, nem pusztán a világban elfoglalt helyünkről gondolkodtatnak el, de […]

Tovább »

When Nothing Remains – In Memoriam – 2016

      Voltak idők, amikor a dátum leírásánál nem kettessel, hanem egyessel kellett kezdeni az évszámot, metal mércével ezek voltak a 80-as, 90-es évek, amikre ma már hajlamosak vagyunk erőteljes nosztalgiával visszaemlékezni. Egyesek képesek ezt addig fokozni, hogy akkor tudtak valamit, amit ma már nem. Ezt a hozzáállást sosem kedveltem, mivel manapság is születnek […]

Tovább »