A szimfonikus opera metalt játszó Therion főnöke Christofer Johnsson új bandájával jókorát merített a ’70-es évek hard és okkult rock zenéiből. A Luciferian Light Orchestra bemutatkozó albumán a klasszikus értékeket képviselő Rainbow, Black Sabbath, valamint a Deep Purple korai hatásai mellett olyan, mára már maguk is ikonikusnak mondható bandák hatásai érvényesülnek, mint a Ghost […]
Tovább »
A Dormant Ordeal egy lengyel (krakkói) halálfém brigád, amely anno 2005-ben alakult. Az elmúlt tizenegy évben nem sikerült bekerülnie a lengyel extrém metál nemzetközileg is elismert élvonalába – a Behemoth, vagy éppen a Vader státusza még igen messze van a csapattól. Remélhetőleg jelen, vállaltan elfogult hangvételű kritikám hatására ez változni fog, és mind […]
Tovább »
Legalább egy tucat banda fut Monument néven, ám a brit jellegzetességeket sajátosan felvállaló – korábbi White Wizzard tagokat tömörítő – londoni heavy metal zenekar profizmusával és vicces kabalájával mindenképp kitűnik a tömegből. A korábban egy EP-t és egy lemezt, valamint fél tucat singlét kiadó brigád nem régiben új nagylemezzel jelentkezett, méghozzá stílusosan Hair of the […]
Tovább »
A Mudhoney koncertre készülve próbáltam behozni a behozhatatlant, mert nem túlzás, de szinte teljesen kimaradt a Seattle-i grunge alapcsapat az életemből. Na jó, a Singles (nálunk Facérok címmel került moziba) filmzenealbumon elhangzott dalukkal persze tisztában voltam, de nagyjából ennyi. A grunge nálam a kedvenc stílusok között van, bár tudom vannak alapvető hiányosságaim, szóval nem vagyok […]
Tovább »
Koccintani támadt kedvem, mikor tavaly megjelent a Grúz Ennui harmadik nagylemeze, mivel első lemezükkel nagyon belopták magukat a szívembe (Mze Ukunisa, 2012). A lemez a borítóval és tartalmával egyetemben egy új, minőségi funeral doom osztag jelenlétét hivatott bizonyítani teljes sikerrel, de még a folytatásban érkező The Last Way sem okozott csalódást, pedig a […]
Tovább »
A post rock / post metal a jelenkor grunge-ja. A hivatásos metalosoknak ezt kell protokollból utálni, hiszen felhígitja vagy ellágyítja a színteret, vagy valami ilyesmi… A grunge leköszöntével jött a nu metal, aztán a metalcore, aztán a djent, most meg a post korszak tombol vagy éppen fullad ki… Szerintem nincsen baj sem a metallal sem […]
Tovább »
Ha mondjuk úgy 10-15 éve a francia művészeti ágak szóba kerültek, akkor a többség gondolom festő-és képzőművészeket, filmeket, klasszikus zenei műveket nevezett meg. Nem hiszem, hogy sokan vágták rá elsőre, hogy metal. Bezzeg, ha most végeznénk közvélemény kutatást, akkor már valószínűleg többen említenék mondjuk az első ötben a fémzenét. Köszönhetően az olyan alakulatok munkásságának, […]
Tovább »
A Képzelt Város előző, Anatolij című remekművével szerintem világraszólót alkotott. Legalábbis nekem nemzetközi viszonylatban is az egyik kedvenc poszt-rock lemezemmé avanzsált már a megjelenése idején. Az eltelt évek sem koptatták meg a fényét, sőt, ha most kellene pontoznom, megadnám rá a maximumot. Persze ez egyben azt is jelenti, hogy azzal az albummal nagyon magasra […]
Tovább »
Amerikai álom, nyugati mennyország – ezekkel a nézetekkel könnyen azonosultunk Európa ezen részén, de szerencsére a lepel már kezd lehullni és képesek vagyunk a rózsaszín ködön keresztül nem csak a megváltást, de a hanyatlást, a kulturális szemétdombot is felfedezni a világ vezető hatalmának mibenlétében. Az ott élők teljesen másként látják a világot, egyesek […]
Tovább »
Meglehetősen ismeretlen itthon ez a zenekar, pedig többé-kevésbé ismert és kipróbált olasz zenészek hozták össze. A csapat története 2004-re nyúlik vissza, méghozzá arra az időszakra, amikor Pier Gonella (Athlantis, Mastercastle, Wild Steel, ex-Amazing Maze, ex-Labÿrinth… stb) ötleteitől megrészegülten úgy döntött, hogy alapít egy olyan power metal projektet, amiben egyszerre vannak jelen a neoklasszikus és sci-fi […]
Tovább »
