Harmadik lemezét kaptam kézhez az olasz Enoch zenekarnak, amely azóta parkoló pályára állt két tagjának kiszállása miatt. Silvio (Ras Algethi), aki a dobok miatt volt felelős, Leonardo, aki a billentyűkért, búcsút mondott az 1998 óta létező milánói bandának, aminek megmaradt tagjai azóta is a folytatáson dolgoznak és új társakat toboroznak az ősi istenek […]
Tovább »
Az Alaque McBass (basszusgitár/vokál), Mike de Hautdesert (gitár/vokál) és Gergőcious K (dobok/vokál) felállású Acid Victoria nevű fiatal trióra nemrég figyeltem fel. Sajnos élőben még nem sikerült megtapasztalnom mit tudnak, ám amit a Massive Ejaculation c. EP-n hallok, az mindenképp biztató. Nem mentes a – nevezzük így – gyerekbetegségektől, ám mindenképp figyelemre méltó és azt hiszem, […]
Tovább »
A fura nevű Lola Stonecracker {Doomsday Breakdown} című albuma tavaly jelent meg a This Is Core Records-nál, de azóta már az Atomic Stuff-nál vannak. Előző istállójuk neve alapján talán valami kórságra asszociálnánk, pedig az olaszok post-grunge ízekkel átitatott hard rockban utaznak. Énekesük, Alex Fabbri egy jó képességű dalnok, aki egyszerre tudja megidézni Axl Rose-t […]
Tovább »
Az utóbbi időben tágabb értelemben véve a lovecrafti világ, szorosabb értelemben pedig a Cthulhu-mítosz mintha reneszánszát élné, de az is lehet, hogy újabban csak én kerülök kapcsolatba feltűnően sok ilyen tematikájú zenével, minden esetre az orosz Dig Me No Grave legénysége is ezekben a történetekben találta meg ihletét. A zenekarról röviden csak annyit, hogy 2010-ben […]
Tovább »
Mint az újonnan visszatérő madarak égből pottyanó ajándéka, úgy landolt nálam egy újabb Atomic Stuffos kiadvány, amikkel bevallom őszintén és cseppet sem szégyenkezve, időnként hadilábon állok, de a promóciós anyagok elkapkodását illetőleg kedves kollégáim is úgy tologatják ezeket a lemezeket egymásnak, mint a játékvilág kritikusai az éppen aktuális Call Of Duty epizódokat… […]
Tovább »
Érthetetlen. Ezzel az egy szóval tudnám jellemezni az OHM-jelenséget. Adott egy svájci heavy rock banda, akik gondolom nem csak hozzánk juttatták el friss lemezük egy példányát. Ergo, költenek promócióra. Mégis összességében roppant gyenge a marketingjük. Semmi sem található meg tőlük youtube-on, vagy egyéb videómegosztó, zenemegosztó (soundcloud, bandcamp, stb.) oldalon. Honlapjuk gyakorlatilag nincs, csupán egy […]
Tovább »
A 31 és fél perces olasz rettenettel folytatnám a Satanath ámokfutást. Az olasz Nyx hét éve létezik, és ez az első lemezük. A klasszikus felállás, miszerint dob-basszus-gitár-gitár/ének (inkább a thrashben klasszikus) adott. Ez lehet a nulladik információnk a hallgatás előtt. Aztán első körben az ember ugyebár átfutja a dallistát, aminél a ténylegesen első információ a dalok […]
Tovább »
A Milánóban székelő Love Frame egy 2008-ban alakult brigád, a Forgiveness pedig bemutatkozó nagylemezük, amely 2014-ben szerzői kiadásban látott napvilágot, majd a Sliptrick Records egy évvel később, azaz tavaly újra piacra dobta azt. Érdekes, hogy a róluk készült fotókon hol hárman, hol négyen láthatóak. A Giulia Lupica (ének), Laerte Ungaro (gitár) és Beppe La […]
Tovább »
Kissé negatív véleményem volt eddig a Görögországból származtatható black bandák kapcsán. Valahogy úgy éreztem, ez eléggé műblekkerkedés, hiszen ott kb. +95 fok van, MINDIG, erre elkezdenek ilyen zenét csinálni, ami ugye alapvetően inkább a fagyosabb vidékek közkedvelt eledele. Voltam már Görögországban, számomra a legkevésbé sem kellemes hely, ám embere válogatja. Ennek ellenére kellemesen csalódtam a […]
Tovább »
Csak és kizárólag futó viszonyom volt eddig a From the Vastland-del, ám most úgy érzem, hangulata annyira átragadt rám, hogy sokáig fogom még végighallgatni a Blackhearts címre keresztelt anyagot. Az iráni egyszemélyes projekt nem bír túlságosan sok kiadott anyaggal, ám ezek mindegyike velős, energiától duzzadó, összetett muzsikának mondható. Fehér alapon fekete betűk a borítón, illetve […]
Tovább »
