Mi magyarok manapság hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy nálunk a legrosszabb az élet. Az ország nagy része pont annyira képes megélni, hogy lefoglalják a mindennapok gondjai. A médiából is folyamatosan az ezerszeresére nagyított, apró dolgokkal foglalkoznak ennek az állapotnak a fenntartására. Mindennap megtudhatjuk, mi a trendi, ki kivel szakított és mikor villantotta valamely […]
Tovább »
Ez a muzsika olyannyira betalált nálam a Fémforgács táborban, hogy azon nyomban lecsaptam rá! Pedig a J. D. (aki nem tudná esetleg, a Jack Daniels rövidítése) Overdrive valójában nem talált fel semmi újat, egyszerűen fogta a magába szippantott hatásokat valahonnan a fülledt Délről és azokat dalokba öntötte. Immár harmadik teljes albumukat adták ki a lengyelországi […]
Tovább »
A Paradise Lost az egyik kedvenc zenekarom! Bár a korai lemezeiket is elismerem, de igazából a negyedik, Icon című korongjuktól kezdtem rákattanni a zenéjükre. Az az ominózus, 1993-ban megjelent opusz és a két utódja (Draconian Times, One Second) jelentik számomra a brit gyászhuszárok csúcsalkotásait. De a későbbi albumaik is komoly minőséget képviselnek. Gimis éveim meghatározó […]
Tovább »
A poltergeist (kopogó szellem) gondolom sokak számára ismerős különböző horror/thriller regényekből, filmekből. De hallott már valaki a Potergeist-ről? Én eddig nem… Pedig az athéni banda már a negyedik nagylemezénél tart és az évek alatt olyan ismert csapatokkal osztotta meg a színpadot, mint Lynyrd Skynyrd, Monster Magnet, Pro Pain, The Haunted, The Shrine, Kylesa, Corrosion of […]
Tovább »
Amikor a Fémforgács promóválasztó felületére fölkerült a Serpentyne Myths and Muses című lemeze, a stílusként feltüntetett Neo-Folk Techno-Mythic Rock! meghatározás fölkeltette az érdeklődésemet. Na jó, bevallom, a giccs határán egyensúlyozó, de szerintem szépnek nevezhető borító (Howard David Johnson: The Twilight of the Gods című festménye) is megtetszett! Majd miután csekkoltam a Valkyries klipjét, elhatároztam, hogy […]
Tovább »
A Triumvir Foul egy death metalt játszó mocsári szörny, és az Oregon állambeli Portlandből célozza meg azokat, akik e mocsár környékén tanyáznak. A bandának egyetlen demója jelent meg 2014-ben, az An Oath Of Blood And Fire, amely ismertetőm tárgya is egyben. Erre a kiadványra szeretném felhívni a death metalt kedvelők közül is a legelvetemültebbek figyelmét. […]
Tovább »
A whitebacon zenekart talán nem kell nagyon bemutatni. Többször szerepeltek már a Fémforgácson. Rövid interjú keretében 2013-ban mutatkoztak be a Metal Forever Fesztivál fellépői között, majd legutóbb épp a friss lemezük online megjelenése kapcsán kerültek a hírekbe. Most erről az új lemezről próbálom megosztani a benyomásaimat. Azért röviden néhány szót a csapatról. Az öt tagú […]
Tovább »
A német Grey Season 2008 őszén alakult, s néhány tagcsere (dobos és billentyűs poszton) után tavaly októberben jelentették meg Septem című bemutatkozó lemezüket. Az anyag a Bandcamp oldalukon meghallgatható. A friss Invidia című lemezen nagyjából bemutatkozó albumukon található zenét fejlesztették tovább. Van itt Crowbar jellegû sludge, post metal/rock, de hard rock, progos témák, alteres megoldások […]
Tovább »
A lengyel Chaos Engine Research egy viszonylag fiatal banda, 2007-es alapítással. A terjengős The Legend Written By An Anonymous Spirit Of Silence címre keresztelt lemezük pedig a debüt kiadvány a Mighty Music gondozásában. Túlságosan sokat semmilyen forrásból sem lehet megtudni a srácokról, még a kiadói oldaluk is elég vérszegény és közhelyes infókkal teli, ami […]
Tovább »
John Bush-t szerintem kevés embernek kell bemutatnom. Azt hiszem, a többség azonnal felkiált, hogy Anthrax! Nem, jelen esetben nem az Anthrax a megfejtés, hanem az Armored Saint. Persze tudom én jól, hogy az Anthrax a szuper four, meg giga five, meg mega thrash legends és egyéb nagy szavak, amiket nagyjából saját maguk aggattak magukra és […]
Tovább »
