Az 1991-ben alapított svéd Anekdoten az a banda volt, ami ezerszer megkísértett, ezerszer futottam bele a nevükbe, de valahogy eddig sosem történt meg a nagy kapcsolatfelvétel. Egészen mostanáig. Teljesen sokkoló, hogy a prog rockerek már 24 éve tolják az ipart és az idei Until All The Ghosts Are Gone nagylemezük már a hatodik a sorban. […]
Tovább »
A Fémforgácson eddig eltöltött időmet igazán szerencsésnek és kellemesnek mondhatom, hiszen rendre olyan albumokról s előadókról írhatok, akik rendre fel-felkeltik az érdeklődésemet. Ráadásul a most címben szereplő zenekar legújabb opusával sincs ez másképp’. A francia Recueil Morbide 2011-es „Only Hate Left” című albumáról valamikor még 2012 őszén írtam egy kritikát, s azt hiszem, hogy mai […]
Tovább »
Az történt, hogy vakon megbízva egy általam kedvelt kiadó hozzáértésében, minőségi elvárásaiban, elvállaltam egy olyan lemez ismertetőjének megírását, melyet azelőtt nem hallottam és melynek hordozója maximum frizbizésre jó. A Luna egyszemélyes ukrán vállalkozás, 2013 óta létezik, bemutatkozó albuma az itt bemutatásra kerülő Ashes To Ashes, melyen mindössze egy darab, 56 perces tételt tartalmaz. Az anyagot […]
Tovább »
Régóta követem figyelemmel az orosz Solitude Productions kiadványait. Rengeteg jó és még jobb funeral doom anyaggal örvendeztették már meg a műfaj kedvelőit, persze akad szép számmal a gyengébb eresztésből is. Az utóbbi időkben talán kicsit több is. A Lachrimatory azonban az előbbi tábort erősíti bemutatkozó lemezével. A brazil származású zenekar 1999-ben alakult, nem túl aktívak, […]
Tovább »
A mai napon egy chicagó-i (na igen…) doom brigád friss kiadványa kerül terítékre, amit nem mellesleg a Relapse Records szabadított rá a világra, Sanford Parker produceri felügyelete után. Tudom, ismerősen hangzik a szituáció, de a hat évig tartó hiátus után új stúdióalbummal visszatérő Minsk kicsit más irányzatot és sokkal komolyabb szellemiséget követ és képvisel, mint […]
Tovább »
Tizennyolc év nagy idő. Az alatt felnő egy (2-3) zenehallgató generáció. Az idő meg – mint azt tudjuk jól – mindent megszépít. A körülmények változnak, ahogy az emberek (a rajongók is). Az elvárások pedig megnőnek. Ilyen előzmények után megpróbálom bemutatni a Faith No More visszatérő anyagát. Nem könnyű! Azt elöljáróban le kell szögezni, hogy a […]
Tovább »
Ismét lecsapott a mohácsi modern, groove-os rap/metalban utazó I Told U a hallójáratainkra, egy hatszámos EP formájában. Tiszteletpéldányomért cserébe, én is megtisztelem a zenekart egy rövid recenzióval., amit elsőre úgyse olvas el senki, hanem egyből a pontszámot nézve elégedetten hümmög, vagy anyáz. 🙂 Ha valaki esetleg a szememre vetné, hogy miért adok jó pontokat az […]
Tovább »
Kihívás és egyben megtiszteltetés virtuális papírra vetni gondolataimat e lemez kapcsán, hiszen itt nem csak egy zenekar aktuális albumáról van szó, hanem az univerzum egyik legfényesebben ragyogó csillagjáról, a mindenható vörös óriás Arcturus-ról. Arról a jelenségről, amelynek neve alatt olyan vitathatatlan mesterművek keltek örök életre, mint az Aspera Hiems Symfonia, vagy a magasságos La Masquerade Infernale. […]
Tovább »
A Godgiven-nel először a 2012-es közös Dürer-es Ad Astra/Stonedirt lemezbemutató előzenekaraként találkoztam. Igazság szerint már akkor megfogott a csapat zenéje és a színpadi teljesítménye is. A Low című EP-jüket elég sokat pörgettem, aztán a bemutatása valahogy mégis elmaradt. Azért kíváncsian vártam az új dalcsokrot, ami 2014-ben Walk on the Rope címmel egy újabb öt számos […]
Tovább »
A Noizgate Records avantgarde hardcore-ként mutatta be a 2009-ben alakult osztrák Leons Massacre zenekart. A banda inkább a HC new-school ágát képviseli, melyben nu metalos (P.O.D., korai Linkin Park), screamo-s elemek is találhatók, de egyéb „core”-ságok is tetten érhetők. A banda fennállása alatt már két lemezt készített (World = Exile – 2011, Turning Point – […]
Tovább »
