Operametál? Olasz? Azta. Igazi csemegének ígérkezett a VeraEurodice, mert már ránézésre se csinál semmit úgy, mint kellene. Először is nincs zenekar- és albumnév külön a borítón, sőt sehol, csak ez a többnyire egybeírt kifejezés, amiből szerény latinnemtudásommal és mitológiai ismereteimmel valahogy kihámoztam, hogy azt jelentheti, hogy az igazi Euridiké. A borító egyébként helyes csillogós keménypapír, […]
Tovább »
A Muscle And Marrow-t két zenész talentum alkotja. Kira Clark kisasszony felel az énekért és a gitárokért, Keith McGraw pedig a dobokért és samplerekért. 2013-ban alakultak az USA-beli Portlandben és az idei The Human Cry a bemutatkozó lemezük. És valami eszméletlenül sokkolóan félelmetes avantgard zenei utazást kínálnak a gyanútlan érdeklődőknek. Ha valakinek a férfi-nő ketfős […]
Tovább »
Mikor hó elején rámjött a to do-ból kukázhatnék az alábbiakban megkritizált lemeznek már a borítója láttán elfogott a vigyorgás, meg kicsit az értetlenség is, hogy egyáltalán mit is keres ez az oldalon. Úgy ahogy van, lehetetlen az egész; ezek a külsőségek, ennyire értelmetlen névválasztás, amihez még hozzájönnek a hasonló kaliberű címek is – gyakorlott internet-használóknak […]
Tovább »
Kár lenne tagadnom, hogy az egyszemélyes formációk nyomon követésére nagyobb hangsúlyt fektetek, mint a klasszikus zenekarokéra. Ez több okból eredeztethető. Egyrészt amikor például az iskolában tesióra volt, mindig az egyéni sportokat választottam, sosem álltam be focizni, inkább elmentünk tengózni a hozzám hasonlókkal. A személyes kitérőért elnézést, következzen a valódi ok: az egyszemélyes zenekarokban egy ember […]
Tovább »
Az orosz, The Morningside eddigi lemezeinek hangulatát a természetközeliség jellemezte. Fák, szél, eső, természetes hangok… És persze a doom/death stílus követelményeinek megfelelő lassú, maximum közepes tempó társult ehhez az atmoszférához. Meg jó sok instrumentális rész, akusztikus leállások, és gyönyörű gitárszólók. Egyes helyeken a melankolikus metal stílusmeghatározást is olvastam velük kapcsolatban, ami legalább annyira illik rájuk, […]
Tovább »
Ha beírom a Fémforgács keresőjébe, hogy Black Stone Cherry, egyetlen árva, 2011-es hírecskét dob ki a rendszer. Értem én, hogy alapvetően extrém metalra szakosodott oldal vagyunk, de úgy gondolom még a legmegrögzöttebb „blekkendekker” emberkék is hallgatnak néha valami dallamosabb muzsikát a sok zúzda között… Plusz szerencsére a melodikusabb zenék hívei is szoktak minket olvasgatni. Jómagam […]
Tovább »
A 2010-ben alakult székesfehérvári Sleepless minden figyelmeztetés és teketória nélkül indítja a március 6-án megjelent Exterminate/Existence című második EP-jét. Egészen az Escapist c. nyitónóta feléig kell várni, hogy valami dallamot halljunk az eszeveszett és mániákus hörgés és acsarkodás helyett a frontembertől. Rögtön itt meg is dícsérném Lucsányi Milánt, mert ha nem is ezer hangon képes prezentálni a […]
Tovább »
A Never A Hero nevű banda az Egyesült Királyság-beli Sudbury-ben alakult, 2009-ben. A banda az évek során több tagcserén esett át, aminek részletezésébe nem hinném, hogy bele kellene menni. A történethez tartozik, hogy 2010-ben elkészítették Socially Awkward című bemutatkozó EP-jüket, amit 2012 májusában ismét kiadtak, s minden jelentős online zeneáruházban elérhető. 2012 tavaszán már nekiláttak […]
Tovább »
Az Anubis Gate előző lemeze szerintem igazolta, hogy Henrik Fevre a mikrofon mögött is megállja a helyét, nem csak basszusgitárosnak kiváló. Valószínűleg mások is így gondolják, hiszen nem keresett a csapat új dalnokot, ismét Henrikkel az élen készítették el hatodik albumukat, mely a Horizons címet kapta. Anno a megjelenés idején gyakran pörgött nálam a friss […]
Tovább »
A Szaúd-Arábiából származó Grieving Age kedvenc elfoglaltsága a hosszú dalcímek papírra vetése. Ugyan ez a metal világban nem olyan nagy ritkaság, mint gondolnánk (Woods Of Ypres, Type O Negative, The Meads Of Asphodel, Bal-Sagoth dalok pl.), de a világrekordtól még elég messze állnak. Az eddigi leghosszabb könnyűzenei dalcím versenyében nem metal zenekar vezet, […]
Tovább »
