Soha nem csináltam titkot belőle, a black metal mellett a másik legkedvesebb műfajom a lassan vánszorgó, borús (funeral) doom-death muzsika, nagyjából azóta, hogy először hallottam a My Dying Bride zenekar második albumát, a mai napig méltán legendás Turn Loose The Swans-et. Ebből persze egyenesen következik, hogy igen jó barátságban vagyok az orosz Solitude Productions legtöbb […]
Tovább »
A „mondd meg a neved, megmondom, hogy ki vagy” elv a görög Memorain zenekar esetén nálam valahogy totál nem jött be, név alapján és külsőségek alapján is valami kelet-európai doom metalra számítottam, sok hörgéssel és melankóliával, noha erről szó nincs. A srácok thrash metalt játszanak, bár erre még az intro alapján se jöttem volna rá, […]
Tovább »
Mi az a „Chişinău„? Egy város. Hol helyezkedik el? Moldovában. Mi az a Chordewa? Egy progger death banda. Egy abból a huszonhét moldáv csapatból, akiket speciel jegyez a Metal Archives. Csak viszonyításképpen, ugyanezen portálon, kicsiny hazánk jelenleg 976 csapattal képviselteti magát. Ez persze nem mérvadó, semmilyen messzemenő következtetést nem érdemes levonni belőle, egyszerűen csak egy […]
Tovább »2010-ben a norvég Veird gitárosa úgy döntött, otthagyja zenekarát és saját feje és elképzelései után kezd el bolyongani a sötét erdőségekben. Ennek első eredménye 2012-ben látott napvilágot a Slegest EP formájában, a nagylemezig viszont tavaly évvégéig kellett várnia a lelkes rajongótábornak. Aztán a fogadtatás elég vegyesre sikerül, köszönhetően annak, hogy a norvég black […]
Tovább »
Az előző Ea lemeznél Illés András barátom segített ki információval, miszerint ez a zenekar (?) egy ősi letűnt civilizáció nyelvén mesél azon ősi letűnt civilizáció történelméből. Ehhez a koncepcióhoz nagyon jól párosul az az annyira azért nem felhasználóbarát szemlélet, hogy önmagukról semmit nem osztanak meg a tagok. Nincsenek arcok, és nevek. Valahonnan a Sumér birodalom […]
Tovább »
Ezzel az idézettel indul a második Voidhanger lemez. Nyilván mindenki látta a Közönséges bűnözőket, hiszen alapfilm, és van az a rész, amikor Verbal (Kevin Spacey) ezt megjegyzi Dave Kujan (Chazz Palminteri) nyomozónak. A két és fél évvel ezelőtti első lemezükön pedig Gary Oldman monologizált a Leon a profiból. Csak sokadszorra esett ez le az akkor… […]
Tovább »
Azt nem mondhatnánk, hogy a hazai színtér egyik legegyénibb rocbandája elsiette volna második albumának megjelentetését. Bár az újfent nagyon igényes csomagolást kapott korong hátlapján és magán a discen is 2013 szerepel, valójában csak pár hete jelent meg a játékos című Hell Sweet Hell. A csúszás nagyrészt a srácok és a hangmérnökük aprólékosságának, maximalizmusának köszönhető. Ugyanis […]
Tovább »
Vannak introk, amit az ember meghall, és azonnal biztos benne, hogy ezek valami elképesztően jó dolgot vezetnek be. Aztán persze vagy pofára esik, vagy nem, de mikor az Aenaon The First Art-ja felcsendült, pont ez a fajta bizonyosság fogott el. És nem csalódtam. Kikkel is állunk szemben? Háromszáz göröggel. Nem, csak öttel. Akik 2005 óta […]
Tovább »
Két éve a Sanyi jelzett, hogy jön egy francia post black anyag, amit lehet le kéne hallgassak, mert valószínű, hogy tetszene. Nos, azóta többször is bebizonyosodott, hogy a főszerkesztőnk promó CD elosztóközpontként elég jó százalékban tudja kitalálni, hogy melyik firkásznak mi vág az ízlése közepébe. Az a lemez, vagyis a The Great Old Ones debüt […]
Tovább »
Nincs annál kellemesebb, mint amikor az ember a kritikaírás során már akkor problémákkal szembesül, mikor a zenekar nevét kellene kinyomozni. Pontosan ez történt, mikor hozzájutottam az Otkroveniya Dozhdya ( Откровения Дождя) zenekar Обманчивая добродетель című lemezéhez, és szembesültem vele, hogy a borítón látható logoból én ezt képtelen vagyok kihámozni, mi is van odaírva, a bookleten […]
Tovább »
