Meglepődtem, mert azt kaptam, amit vártam! Ellentmondás van ebben a kijelentésben? Ugyan! Elmesélem miért nincs: A választ és ezzel együtt a teljesen szubjektív élménybeszámolómat azzal kezdem, hogy töredelmesen bevallom, a ’89-ben alakult dán symphonic/prog/heavy/power csapatot nem a ’92-es Land of Broken Hearts debüt óta ismerem, követem, hanem deréktájon kaptam el a királyi vadászok egészen kivételes […]
Tovább »
Promóció terén elég hektikus kiadó a Metal Mind. Ezalatt azt értem, hogy nem túl következetes a promo lemezek küldésekor. Általában nylon tasakban szokta hozzánk eljuttatni a CD-t és a hozzá tartozó bookletet. Hátlap nuku. De néha, ha jó passzban van a piáros, megkapjuk a gyári CD-t. Ez történt a Leash Eye előző lemezénél, amikor is […]
Tovább »
Az olaszok bizony ránk találtak! Nem most, már régebben. De míg úgy 2-3 éve inkább az orosz/ukrán csapatok nyomulása volt jelentős, manapság az olaszok zúdítanak ránk temérdek promo lemezt. És nem csak vadiúj opuszaikat küldik el hozzánk, de az 1-2, vagy akár annál több éve megjelent kiadványaikat is. Így cselekedett példának okáért az On a […]
Tovább »
Meglehetősen kevesen ismerik a német Dark Millennium rövid életű de annál tartalmasabb pályafutását, mindezt azért, mert jócskán megelőzték a korukat. Nem könnyű, de azért megpróbálom leírni ennek az okát: a lemez 1993-ban jelent meg a 89-ben alapított olyan zenekar második kiadványaként, ami már a feloszláson is túl volt. Nem tolongtak tehát érte az […]
Tovább »
Egyszerű „mezei” zenehallgatóként már számtalanszor eljátszottam a gondolattal, hogy ha profi zenész lehetnék, milyen zenét is játszanék szívesen. Követném-e a biztos sikert jelentő trendeket, vagy inkább leporolnám a régi lemezeimet, s azok után kezdenék-e bele az egyszerű zenegyártásba, még mind a mai napig nem sikerült eldöntenem. – Valószínűleg ezért (is) vagyok csak műkedvelő, nem pedig […]
Tovább »
Dregen elsősorban a svéd garázsrocker vagy még inkább glam rocker/sleaze metalos Backyard Babies-ből, illetve a The Hellacopters-ből lehet ismerős. Ez utóbbit az Entombed-ből ismerős Nicke Andersonnal alapították, s a szólólemezen ismét együtt zenélnek. De nézzük csak, kikkel is dolgozott még első szólólemezén. Nicke Andersson tehát három dalban – amit közösen is írtak – is dobolt, […]
Tovább »
Hamarosan jubilál a Hangpróbánk, és úgy alakult, hogy én is elérkeztem a 250. írásomhoz. Ezt a kerek számot mindenképp egy olyan zenekar/kiadvány számára tartogattam, amely zeneileg, érzelmileg megérint. Úgyhogy pont kapóra jött a negyedik GuilThee lemez! Előre borítékolom, hogy az albumról megjelenő recenziók többsége nem fogja nélkülözni azt a kulcsmondatot, miszerint az Eklektika címnél találóbbat […]
Tovább »
Mostanában úgy tűnik egyre több EP érkezik szerkesztőségünkbe. Kislemezről írni egyrészt könnyű, mivel a játékidő rövidebb volta miatt többször végig tudja pörgetni az ember. Másrészt, pont ugyanezen oknál fogva nehéz is, mert hamarabb válik unalmassá 4-5 dal folyamatos hallgatása. Ráadásul pár számról nem egyszerű egy tisztességes hosszúságú recenziót írni… Persze nem mondom, hogy nagylemezeknél nem […]
Tovább »
A természet megpihenésével úgy tűnik én is egyre gyakrabban horgonyzok le a nyugalom vizein. Sűrűsödnek azok az alkalmak, amikor olyan együttesek alkotásai fordulnak meg a lejátszómban, amelyek a szomorú-érzelmes kategóriából kinyúlva masszírozzák meg elfáradt tagjaim. Csak párat említek meg, a teljesség igénye nélkül: Noumena, Officium Triste, Omnium Gatherum, Dawn Of Tears, Falkenbach, Believe, Wine From […]
Tovább »
Szomorú apropója van ennek az írásnak. Marianne „LSK” Séjourné alig egy hónappal ezelőtt felakasztotta magát. A német trió (időnként kvartett) ezen lemezén szerepelt egyedül basszusjátékával valamint a hangját is hallhatjuk rajta időnként. A csapatba Philipp sG Jonas 1997-ben szállt be, és azóta ő az egyetlen tag, aki minden Secrets of the Moon anyagon szerepel. 2001-ben, nem sokkal a […]
Tovább »
