Mi ez? Az új Nightwish? Vagy Epica? Tettem föl magamban a kérdést a Dream Theater azonos című, sorrendben tizenkettedik stúdiólemezének nyitánya hallatán. Jó-jó, LaBrie az előzetes nyilatkozatokban elmondta, hogy minden eddiginél szimfósabb, filmzenésebb szerzemények is születtek. De ennek tükrében is meglepő a False Awakening Suite. És az sem megszokott tőlük, hogy egy 3 perc alatti […]
Tovább »
A Haken tavalyelőtti, Visions című, második nagylemezével egy minden szempontból figyelemre méltót alkotott. Fel is kerültek a képzeletbeli, „ezek még sokra vihetik” bandák általam konstruált listájára. De valószínűleg nem csak én gondoltam úgy, hogy szép jövő előtt állnak az angol srácok… Muzsikájuk rokonságot mutat a norvég úttörő Leprous-éval, meg egyéb újhullámos prog. zenekarokéval, viszont hallhatóan […]
Tovább »
Az olasz zeneipar minden egyes résztvevője szinte fáradhatatlanul rója a kötelező köröket stílustól függetlenül is – s valószínűleg ez nem csak kimondottan az itáliai állapotokat tükrözi globalizált világunkban – abban a hitben, hogy egyszer eljön majd a várva várt siker. A zenei határok folyamatos kiszélesítése, a különböző stílusjegyű zenék egybemosása talán jó ötletnek tűnhet, – […]
Tovább »
Anneke van Giersbergen annak idején még a The Gathering-ben „varázsolt” el. Úgy a Mandylion/Nighttime birds lemezek idején, úgy a ’90-es évek közepén. Aztán a szólópályáját annyira nem követtem, de a tavalyi lemeze, az Everything Is Changing, illetve a Danny Cavanagh-gal (Anathema) és HevyDevy-vel előadott dalai is olyan meggyőzőek voltak, hogy rajongásom újjáéledt. Ráadásul tavasszal a Club 202-ben […]
Tovább »
Mötley Crüe, Motörhead, Crashdiet, Hardcore Superstar, Led Zeppelin, Taking Dawn, AC/DC, Dirty Penny. Saját bevallásuk szerint ezen alakulatok zenéit szeretik a leginkább az ukrán John Galt tagjai. Lelkük rajta, tegyék. Viszont, hogy a zenélhetnékjüket is ezen irányok kövezte sugárúton trappolják végig, az már más lapra tartozik. Egészen pontosan minden érdeklődő zenekedvelőre. Hogy érdemes-e belehallgatni a […]
Tovább »
Mindenevő. Szoktam emlegetni magamról ezt a közhelyet és valóban így is gondolom, mert amit élő hangszeren, leginkább gitáron játszanak és minőséget képvisel, azt bizony nagykanállal fogyasztom a Beatlestől a Burzumig, de mint mindenkinek, nekem is megvannak a gyengéim. Ez személy szerint a 80-as évek glam rockja, vagyis a hajmetál. Időnként újra és […]
Tovább »
Dantalion egyike a pokol 72 fő démonának, aki több arccal is rendelkezik, melyek férfi és női részekből is áll. A középkorig visszavezethető leírásokból az is kiderül róla, hogy kezében egy könyvet tart, amibe meg van írva az emberek összes gondolata, amit kedvére fellapozhat. Az ő nevét választotta visszatérő albumának címéül a német Koroded, akik a […]
Tovább »
Viszonylag gyakran dobok be hangpróbán a ringbe olyan avantgárd zenekarokat, amikről én magam úgy ítélem meg, hogy még az ép ész korlátain belül mozognak és befogadható, amit művelnek, aztán kiderül, hogy tévedtem. Van viszont egy határ, amit ugyan elég kevés zenekar tud/akar/mer átlépni, de amiről amondó vagyok, hogy ezt megtartom magamnak. Na erre ékes példa […]
Tovább »
Ezt a lemezt hallgatva kissé hihetetlennek érzem, hogy immár pontosan húsz évvel ezelőtt készült el, noha pont ez a szép kerek évforduló az oka annak, hogy most ismertetőt írok róla. Mielőtt nagyon belemennék a dologba, azért meg kell említeni, hogy a banda soha nem talált fel semmiféle új stílust vagy műfajt. Kezdetben Old Lady Drivers […]
Tovább »
Ez az origamis dal győzött meg arról, hogy el kell vállalnom az olasz Hypnotheticall második lemezének kritizálását. Nem titok, hogy az általam az év leginkább várt albuma papírmadaras borítóba van csomagolva, úgyhogy kíváncsi voltam milyen lehet egy olyan korong, amit origamis klippel vezetnek fel. És aminek szintén találhatók papírszárnyasok a borítóján. És kifejezetten biztató volt […]
Tovább »
