Az olasz – de leginkább itáliai – zenei élet állóvize a legkevésbé sem nevezhető nyugodtnak. Felszínét folyamatosan hatalmas és néhol több emeletes habok övezik, és egyre csak nagyobb, s nagyobb hullámok ostromolják. – Sohasem lehet tudni, hogy mi történik a mélyben. – A fent nevezett zenekar is ebben a hatalmas hullámoktól tarkított, megnyugodni képtelen víztömegben […]
Tovább »
Nem írom le a grunge szót, mert tisztelem ennyire Kurt Cobain hagyatékát, emlékét. Kurt Cobain utálta a grungeot. Én szeretem a grungeot, és szeretem a Nirvanát is. Legfőképpen ezt a lemezt, melynek egyik érdekessége az, hogy elkészülte után két évig kábé a kutya sem volt rá kíváncsi. Miután a Nevermind meghozta a triónak a hatalmas […]
Tovább »
A ’92 óta létező lengyel trió nem sokat szarozott: idén kapásból két teljes albummal, plusz egy EP-vel rukkoltak elő. Ebből most a Rzeczpospolita Czartowska (esküszöm, most írtam le utoljára ezt a rohadt címet) albumról írok. A korong úgy indul, mintha valami Einstürzende Neubauten lemez került volna a lejátszóba, de az ipari zörejeket követően hamar befémesedik […]
Tovább »
Néha eljátszom azzal, hogy a zenekarnév alapján megpróbálom belőni a stílust és a nemzetiséget, és ez az esetek nagy részében be is jön. Na, nem ilyen volt az Osoka, amiről leginkább valami japán iskolásmetálra asszociáltam, gondolom Oszaka miatt, de ez elég téves nyom. Az Osoka ugyanis orosz, és mindent csinál, csak vidám zenét nem, ahogy […]
Tovább »
A Hex egy egész friss formáció, lévén 2011-ben alakult. Ehhez képest jó gyorsan megadatott a svéd ötösnek a debütáló nagylemez elkészítése. Hogy ez minek köszönhető, nem tudnám megmondani. Laikusként azt gondolom, hogy egy zenekar vagy azért jut ilyen hamar lemezszerződéshez, mert ismert arcokból áll/erős kapcsolati tőkével rendelkezik, vagy egy aktuálisan futó trendet lovagol meg, vagy […]
Tovább »
Ahogy az eleven gyerek a magyarázkodását kezdi, amikor nekifeszül a „Hogyan törött el a virágcserép?” kérdés elfogadhatónak vélt megválaszolásának, miszerint „Az úgy kezdődött, hogy…”, én is elég távolról futok neki a feladatnak. A szerkesztőségbe érkezett promóciós hörgő-morgó lemezek között finnyásan kutakodva először a szemem akadt meg a szürke – piros borítón, ami mint egy konzervdobozból […]
Tovább »
Előző kritikám bandájával, az Unconventional Disruption-nel egyidős a német Spheron legénysége, szóval alapvetően egy fiatal zenekarról beszélünk. A 2008-ig Immanuel Cunt néven ténykedő Spheron 2008-ban egy demót, 2010-ben egy EP-t (To Dissect Paper) készített, majd befészkeltek az Iguana stúdióba (Imperium Dekadenz, Necrophagist, Deadborn…) Christopher Brandes producerrel, hogy rögzítsék bemutatkozó nagylemezüket, az Ecstasy of God-ot. Egy […]
Tovább »
A melodeath irányzatot azt hiszem nem szükséges bemutatni. Hacsak nem a Fürge Ujjak hasábjain jelenik meg az írás, ugye… Ha azt mondom, hogy 90-es évekbeli In Flames, At the Gates, Dark Tranquillity, akkor gondolom, mindenki fülében lila szappanbuborékként csillog a hörgésbe oltott dallamos ének, a technikás gitárszólók, a szinti ágyon nemesedő agresszió és a feszes […]
Tovább »
Martyr Lucifer gyakran vendég nálunk, mivel egyrészt nagyon sok formációban aktív, másrészt kiváló énekes, harmadrészt egy közvetlen szimpatikus arc. Az első anyag, amit hallhattam tőle az az egykoron underground körökben elég jó sikereket elért Hortus Animae nevű olasz csapat három lemezét egyesítő box set volt. A H.A. egy csomó turnét futott, nagy bandákkal egy színpadon zenélt együtt […]
Tovább »
A 2007-ben Milánóban alakult csapat a Meshuggah, Oceano, Ion Dissonance, Despised Icon, Gojira zenekarokat sorolta fel hatásként, és valóban nem sokat tévedhet az ember, amikor az előbb említett bandák által megpróbálja elképzelni a Unconventional Disruption zeneiségét… A 2009-es öt dalt tartalmazó In a Life of Death to Nothing demójuk után idén június 12-én debütáltak a […]
Tovább »
