In medias res: a 2007-ben alakult várpalotai Pure Tears Of Dolori története a mostani Cryomechanical EP-ig olyan szokványos (teszem hozzá gyorsan, szerencsére!), hogy ha magyar filmipari termék lenne, akkor Barátok Köztnek neveznék. Csapattá formálódásuk előtt minden tag rendelkezett zenei előélettel, szereztek már kellő rutint a színpadi fellépések terén és Veszprém megye undergrund zenekarai közt sodródva […]
Tovább »
1981 – A „Tudományos Rockizmus” éve. 1981 – A születésem éve… Ez utóbbiból egyenesen következik, hogy személyesen nem vehettem részt a szakmai/alkotói szempontból épp aranykorát élő, Nagyferó vezette Beatrice koncertjein. De a nemrég megjelent, kifejezetten igényes, dupla CD-s, 24 oldalas booklettel ellátott koncert-antológiát fülelve simán el tudom képzelni, hogy milyen élményben lehetett része a ’ricse […]
Tovább »
A kipróbált sessionzenészekből összeállt csapat 2011-ben jelentkezett egy Kerosine címmel kiadott három számos EP-vel, amivel nálam rögtön a reménység kategóriába kerültek. Igaz, akkor még a Rhode Island Red nevet használták. Valószínűleg érezhették, hogy egy baromfifajta mégsem a legjobb választás egy rockbandának (még akkor sem, ha énekesnővel dolgoznak), így lettek – a korábbi koncepciót megtartva szintén […]
Tovább »
A Kaermis és Demiurgos alkotta moszkvai duó első lemeze a Spiritual Alchemy. Figyelembe véve, hogy 1995-ben alakultak, nem egy nagyon termékeny csapatról van szó. 2002-ben kiadtak egy demót, ami viszont a lemezen szereplő dalok közül mindet tartalmazza… Ez most mi akkor? 🙂 A kellemes akusztikus dallamok, amivel a produkció indul, még bizakodásra adtak okot, hiszen […]
Tovább »
Nos, ha a magyar death, brutal death, grindcore színtér egyik prominens, külföldön és szakmailag is elismert (és még jelenleg is aktív) zenekaráról kellene először szót említeni, akkor az embernek egyből a Gutted munkássága jut az eszébe. A megalakulásuk óta folyamatosan fejlődő zenekar számomra a 2010-es kiadású „Mankind Carries The Seeds Of Hell” albummal nyerte el […]
Tovább »
Minden korábbinál dallamosabb lett a zenekar, eközben jellegzetes intenzitásuk is a helyén maradt. Váltásról nincs szó, inkább csak az, hogy az ezredforduló nu metalosabb stíluskanyarjait követően a 2003-as Through The Ashes Of Empires albummal visszataláltak a klasszikus első két anyag vonalához, mindezt továbbfejlesztették a legutóbbi The Blackening hosszú, komplex, még több old school metalt rejtő […]
Tovább »
Szerintem nem csak nálam van úgy, hogy az átlagosan jó lemezekről esik leginkább nehezemre írni… Miért is? Mert egy kimagasló alkotásról könnyű megfogalmazni, hogy mitől olyan, amilyen. Ugyanúgy egy általam gyengének tartott albumról is simán meg tudom fogalmazni, hogy miért érzem kakinak. De az átlagos muzsika/korong… Na, az kemény dió! És ezzel le is lőttem […]
Tovább »
West Side Story, Hair, Jézus Krisztus szupersztár, Grease, Cabaret, Evita, Macskák, Az Operaház Fantomja, Nyomorultak… Beleillik a sorba az Alchemy? Mielőtt megadnám a saját válaszomat, bemelegítésként bemutatom az alkotást. Szárazon, ahogyan a jó bort szeretjük, mentesítve minden szubjektivitástól. Zeneszerző, szövegíró, producer: Clive Nolan (első musical-ének /She/ premierje 2007-ben volt, azóta a darabot több ország színházában […]
Tovább »
Léteznek olyan kiadók, amelyek keményen ráállnak egy volnalra, és csak azt nyomják orrba-szájba. Ez persze nem baj, sőt, annyi előnye van is a dolognak, hogy azt kapja az ember, amire számít. A Solitude anyagait általában szívesen választom ki a promós anyagaink közül, mert bár ténylegesen nagy izgalmakat egyik sem okozott még, jól szórakozom a hallgatásuk […]
Tovább »
Végre valami agyszétkúrós extrém metal itthonról! Ez volt kb. az első gondolatom, amikor megdörrent a Limb For A Limb legújabb hangzóanyaga. A Paediatrician, The Konstellation, Vile Disgust, Kill With Hate mellé ez a fiatal budapesti trió is odakívánkozik azon sorba, akik friss vért pumpálnak a hazai extrém metalba, mindamellett olyan igényes anyagokkal rukkolnak elő, amelyekkel […]
Tovább »
